A megtévesztés – a kutató megítélése szerint – mindjárt a rendszerváltáskor kezdődött azzal, hogy a politikai rendőrségi ügyek középpontjába a III/III-as ügyosztályt állították, főszereplőjévé pedig az ügynököket. Holott egy 1994-es alkotmánybírósági határozat kimondta: a III. csoportfőnökség valamennyi szerve a parancsuralmi rendszer fenntartását szolgálta, nemcsak a III/III-as. Az ügynökökkel kapcsolatban Kenedi János kifejti: ők a hálózati nomenklatúra alacsonyabb beosztású tagjai voltak, és csak egyik funkciójuk volt a besúgás, míg másik feladatuk, a dezinformálás kevésbé közismert.
Hazánk mosta a kommunista blokk pénzét
A nyolcvanas években komoly szaktudású magyar hírszerzők, kémelhárítók eljuttattak olyan dezinformációkat a vezető nyugati kormányok többségéhez, amelyekkel nyugaton elkezdték Magyarország „különutasságát”, „hintapolitikáját” mind inkább valóságosnak tekinteni.
Szerinte Magyarországon 18 évig semmit sem lehetett tenni az állambiztonsági iratokkal, mert mind az operatív tisztek, de főként a hálózat feletti informális kategóriák, a társadalmi, operatív és a hivatalos kapcsolatok benne éltek ebben a folyamatban. Hiszen – folytatta – „a hetvenes-nyolcvanas években a pályájukat kezdő személyekből lettek a nagyvállalati vezetők, a diplomaták és főpapok jelentős része”.
Magyarország a rendszerváltás előtt – a szovjet blokk munkamegosztásából adódóan – pénzt mosott, és az országon keresztül transzferálták a lopott jószág használatáért járó ellentételeket, majd azokat mindenféle nyugati bankokban helyezték el, és ezekkel a pénzekkel soha nem számoltak el. A Varsói Szerződés és a KGST pénze be van tagolódva a magyar gazdaságba – hangsúlyozta Kendi János.
Volt hírszerzők komoly posztokon
„Ha ezt elkezdenénk bolygatni, akkor azokat az embereket ismernék meg a másik oldalukról, akik vezetik az országot, vagy az egyházat, vagy a diplomáciai kart”. Arra a kérdésre, lehetséges-e, hogy éppen ez az oka annak, hogy Magyarországon a demokrácia megítélése nem áll valami fényesen, Kenedi János úgy válaszolt: az a törekvés, hogy állandóan a közéleti hazudozás részesül előnyben a valóságismerettel szemben, az bizony innét is ered.
Az interjúban beszélt az úgynevezett rezidentúrákról is, amelyeket a nemzetközi irodalom úgy tart számon, mint hírszerzési alapegységek, amelyeket külföldön működtetnek. Magyarországon azonban számos belföldi rezidentúra volt – tette hozzá. Működött például ilyen az egyházakhoz „telepítve”, a Magyar Tudományos Akadémiához, a legkiterjedtebbek viszont a sajtórezidentúrák voltak.
Az iratok felülvizsgálatát sürgeti
Ezek az újságírók túlélték a rendszerváltást: „voltak, akik zsurnaliszták maradtak, míg mások különféle szakemberekként jelentek meg a közéletben. Ha bekapcsolja a televíziót, akkor többüket láthatja, mint akik értékelik a világhelyzetet, vagy szakértenek valamilyen biztonsági területen. Mások kommunikációs tanácsadók lettek, vagyonőrök, ezért érthetően le akarják vakartatni a nevüket a dokumentumokról” – fejtette ki a kutató.
Ők is emberek, különböző okoknál fogva kerültek ebbe az ellenszenves szerepbe, de emberi jogaik nem korlátozhatóak – hangsúlyozta Kenedi János. „Még akkor sem, ha Magyarországon az elhibázott joggyakorlat folyvást a tettes védelmére kel” – fűzte hozzá.
Az állambiztonsági iratok átadását vizsgáló szakértői bizottság vezetésére 2007. július közepén kérte fel a miniszterelnök Kenedi Jánost. A testület szeptember 11-én adta át több mint négyszáz oldalas jelentését Szilvásy Györgynek, a polgári titkosszolgálatokat irányító miniszternek.
A dokumentum egyebek között bírálja a hatályos törvény számos rendelkezését, sürgeti a törvény pontatlanságából, a törvényhozói mulasztásokból adódó hibák megszüntetését, lényegesen szűkebb körben javasolja lehetővé tenni az állambiztonsági iratok további titkosítását, illetve sürgeti a titkos iratok felülvizsgálatát.
