Bár a magyarok mobilitása meglehetősen alacsony, ez alól kivételt képeznek az orvosok, ami érthető is annak fényében, hogy ők a hazai fizetésük akár tízszeresét is megkereshetik külföldön – magyarázza Aszalós Zoltán, az A-Team Recruitment Hungary ügyvezetője. Munkaerő-közvetítő cége az Egyesült Királyságba „exportál“ egészségügyi dolgozókat, ott ugyanis nagy erre a kereslet: 100 ezer lakosra mindössze 180 orvos jut – itthon 300 –, az igények pedig egyre nőnek a népesség elöregedésével, a civilizációs betegségek előretörésével.
Külföldön könnyebb (Fotó: MTI)
Az elhelyezkedés pedig nagyon könnyen megy. „Elküldtük az önéletrajzunkat egy pár helyre, és vártunk. Jöttek szépen a válaszok, szinte csak választani kellett“ – meséli Wórum Marianna, aki férjével együtt fogorvosként praktizál a kelet-angliai Harlestonban. Úgy tudja, hogy bár elvileg mindenhol két év szakmai tapasztalat az elvárás, akkora az orvoshiány az országban, hogy gyakorlatilag ez sem számít, csak a papírok legyenek rendben.
Senkit sem tartunk vissza
De mi a garancia arra, hogy egy orvos magas színvonalon műveli a szakmáját, főleg ha külföldön képviseli hazánkat? Walesben ugyanis egy patológus hozzá nem értése miatt megkérdőjelezték a magyar orvsok alkalmasságát. Aszalós Zoltán elismeri, hogy a munkaerő-közvetítők kevés kontrollal rendelkeznek efölött: bizonyos alapmunkakörökhöz tudják ugyan tesztelni, szűrni a jelentkezőket, de a szakorvosok kompetenciájának ellenőrzését nem vállalják.
A Magyarországon kiállított vagy honosított orvosi diplomák külföldi elismertetéséhez különféle hatósági bizonyítványok szükségesek, melyeket az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal állít ki. Ezek igazolják, hogy az illető képesítése megfelel az EU-normáknak – tudtuk meg Zsigmond Andrástól, a hivatal illetékes osztályvezetőjétől. Magyarország hatásköre csupán eddig terjed; a vonatkozó uniós jogszabály értelmében azt már a befogadó országban bírálják el, hogy a jelentkező megfelel-e az ottani követelményeknek, és bekerülhet-e a működési nyilvántartásba.
Vagy épp törlik onnan, mint az a Walesben praktizáló magyar patológussal történt, sorozatos téves diagnózisai miatt. (Egy kint dolgozó magyar orvos ugyanis közel negyven esetben diagnosztizálta félre a betegeket, volt, akinél a rákot nem ismerte fel. Az eset kapcsán nagy volt a wales-iek felháborodása.)
Nincs nagy kihívás
Ami a követelményeket illeti, a magas bérek ellenére sem jellemző a szakmai kihívás – jegyzi meg a HR-szakember. Nemegyszer előfordul, hogy végzett, tapasztalt orvosok olyan egyszerű rutinfeladatokat kapnak, amelyek inkább az ápolónők munkakörébe tartoznának.
Wórum Marianna is hasonló véleményen van. „Szakmai téren nincs miért szégyenkeznünk. Itt annyira alapszintű az állami ellátás, hogy néha komolyan sajnálom a betegeket“ – árulja el. „Épp ezért viszont fejlődni sem lehet. Anyagilag megéri, de jó lenne már olyan munkákat kiadni a kezem közül, amikre azt mondom, nem tudtam volna jobbat csinálni“ – tette hozzá a doktornő.
Törik az orvosi nyelvet
A munka minősége helyett inkább a mennyiségre helyeződik a hangsúly. Mivel egy-egy orvosra rengeteg beteg jut, viszonylag hosszú a munkaidő, és feszített a tempó, ez pedig nemcsak fizikailag, de lelkileg is megterhelő. „Úgy érzem néha, hogy futószalag mellett állok“ – mondja a fogorvosnő. Ám abban egyetért Aszalós Zoltánnal, hogy az olajozottan működő infrastruktúra és a profi asszisztencia lehetővé teszi, hogy az orvosok kizárólag a gyógyításra koncentráljanak, és ez nagy könnyebbséget jelent.
Akkora mértékű munkahelyi stressz tehát nem éri az Egyesült Királyságban dolgozó orvosokat, ami növelné a hibaszázalékot – véli a fejvadász szakember. Esetenként a kommunikáció jelent ilyen gondot, hiszen ha valaki nem érti pontosan a technikai kifejezéseket, vagy a nyelvjárást, az bizony szakmai bakikhoz vezethet. Ez viszont nemcsak a magyarokra jellemző, hanem általános probléma a brit egészségügy multikulturális közegében.
Van előítélet?
Aszalós Zoltán leszögezi: saját praxisában elhanyagolható számban fordult elő a kontár patológuséhoz hasonló komplikáció. De attól tart, hogy ez az egy eset is elég ahhoz, hogy ráerősítsen a britek által egyébként is táplált előítéletekre a „ká-európaiakkal“ szemben. Úgy véli: ha egy helyi orvos került volna hasonló helyzetbe, annak biztosan nem lett volna ekkora hírértéke. Arról nem is beszélve, hogy biztosítása és kapcsolatai révén valószínűleg sokkal kisebb presztízsveszteséggel megúszta volna a dolgot.
Wórum Marianna ellenben sosem tapasztalt bizalmatlanságot idegen származása miatt. Feltételezi, hogy azért, mert annyi külföldi orvos megfordul arrafelé, hogy a betegek már hozzászoktak a változatossághoz. Sőt úgy érzi, páciensei kedvessége, a rendelő családias hangulata olyasmi, ami Magyarországon ritkaságszámba megy.
