A szeptember 11-ei terrortámadások évfordulója minden évben felveti a kérdést, hogy milyen irányban változott a világ. Nőtt-e a fenyegetettség? Kiterjedtek-e a fenyegetett régiók határai? Joggal felmerülhet a kérdés, hogy vajon hazánkban is tartani kell-e terrortámadástól.
Egy terrortámadás esélyei Magyarországon nem kizárhatóak, de kicsi az esélye. Persze attól is függ, mit nevezünk terrorcselekménynek – mondta lapunk kérdésére Tálas Péter. A biztonságpolitikai szakértő szerint voltaképpen a politikusok, a magánszemélyek háza, boltok, közintézmények ellen elkövetett fegyveres támadások is terrortámadásnak számítanak. Hiszen egy erőszakos tett attól válik terrorcselekménnyé, hogy politikai motivációból hajtják végre.
Túl jelentéktelenek vagyunk
„A terroristák azonban racionálisak az egyik oldalon, bármennyire is fanatikusak a másikon” – fogalmazott Tálas. A cél: kis befektetéssel minél nagyobb figyelmet irányítani a „szent” ügyre. Kiemelt a szerepe a helyszín kiválasztásánál a médiajelenlétnek. Ezért vannak hazánknál veszélyesebb helyzetben az olyan nyugat-európai nagyvárosok, mint London, Párizs vagy Madrid.
Tálas Péter szerint Magyarország és a közép-kelet-európai régió sokkal jelentéktelenebbek annál, semhogy támadások színhelyéül szolgáljanak. A statisztikák szerint ugyanakkor a terrorcselekmények 80 százaléka a Közel-Keleten szedi áldozatait, a maradék 20 százalék oszlik el a világ többi részén. Ebből a szempontból Nyugat-Európát sem fenyegeti támadás, még kevésbé az Egyesült Államokat.
Kérdés persze az is, hogy milyen típusú terrorizmussal számolunk. A nemzeti terrorszervezetek, mint például az ETA, reális fenyegetettséget jelentenek ma is. Léteznek továbbá szubregionális csoportok, mások mellett ilyenek a palesztin terrorszervezetek: a Hamasz vagy az Iszlám Dzsihád. Az al-Kaida pedig voltaképpen egy franchise-hoz hasonlóan működik. A globális cél összeköti az al-Kaida sejteket, de mivel sokszor csak igen laza szállal kapcsolódnak Oszama bin Laden csoportjához, így lehetőségük van – a helyi viszonyoknak megfelelően – akár nemzeti jelleggel is felruházniuk kihelyezett terrorképviseletüket.
A nagy eseményeket jól védjük
Bár Magyarországon nem okozna senkinek különösebb nehézséget, hogy egy robbanószerrel teli hátizsákkal a levegőbe repítse a hatos villamost, ennek igen alacsony az esélye. Az elkövetőknek legitimálniuk kell cselekvéseiket, és ez egy semleges célpont ellen nehezen lenne elérhető. Bár alapvetően valóban nem hatékonyak a biztonsági intézkedések, de a kiemelt célpontok esetén ez nem igaz. Nagy politikai találkozók, sport- és egyéb rendezvények, valamint veszélyeztetett csoportok intézményeinek védelmében ritkán van lemaradásunk – emelte ki a szakértő.
Hozzátette: változik a terrorizmussal kapcsolatos szemlélet is, ahogyan távolodunk szeptember 11. sokkjától. Véget ért már az érzelmi alapokra, indulatpolitizálásra épülő korszak. Ritkábban hivatkoznak már a terrorizmusra mint cselekvési alapra. Az amerikai közvélemény is már jóval inkább a nukleáris tömegpusztító fegyverek terjedésétől tart, mint a terrorizmustól.
Van megoldás a terrorizmus ellen?
„Két hatékony módszer létezik ma a terrorizmus megfékezésére. Az egyik a rendkívül hatékony titkosszolgálati felderítés. Azaz a rendőrség és a titkosszolgálatok alapos munkával felderítik a terrorszervezetek struktúráját, és likvidálják azok vezetőit, kiemelt aktivitású tagjait” – mondta Tálas Péter. A közelmúltban Londonban például három brit, a Brit Muszlim Csoporthoz tartozó állampolgárt tartóztattak le, akik Amerikába tartó gépek felrobbantására készültek.
A másik megoldás a terrorszervezetek integrálása az adott politikai rendszerbe. Kiváló példa erre a Fatah vagy az IRA. „Az 1968 óta létrejött terrorcsoportok 43 százaléka ma már politikai alku részeként becsatlakozott az adott politikai rendszerbe.
Nelson Mandela és Jasszer Arafat is terroristának számítottak egykor, később pedig Nobel-békedíjat kaptak” – mondta Tálas Péter.
