A liberális polgári napilap szerint nehéz előrevetíteni a magyar belpolitika lehetséges fejleményeit. Eddig a miniszterelnök hihetetlen túlélési képességeket bizonyított, és ki akarja húzni mindaddig, amíg a 2010-es választások előtt a pártja már nem engedheti meg magának, hogy elnököt váltson. Az előrehozott választást a szocialistákon kívül a volt koalíciós partner, a liberálisok sem akarják, és a Fidesz sem akarja, jóllehet Orbán Viktor a választói előtt egyfajta „retorikai gyakorlatozásai során hetente többször ezt követeli”.
Vergődik az ország
„Orbán és emberei nagyon áhítoznak ugyan a hatalomra, s attól is tartanak, hogy 2010-ig a szocialisták még szárnyra kaphatnak, és visszafordíthatják a Fidesz számára most több mint kedvező népszerűségiindex-táblázatot. Ezzel együtt Orbán Gyurcsány további kínlódását is csábítónak találja” – mutat rá a lap.
A Fidesz elnöke ezúttal nincs abban a helyzetben, mint annak idején, 1998-ban, első hatalomra lépésekor volt, amikor is a gazdasági reformoknak és a stabilizált közberuházásoknak köszönhetően virágzó országot vett át az előző kormánytól. Hasonlóan mint Fico, Orbán is a reformok bírálata által jutott hatalomra, mely reformintézkedések többségét azonban a hatalom átvétele után érintetlenül hagyta. „Ma más a helyzet. A magyar gazdaság és a közberuházás válságban vergődik, s legyen bármilyen a következő kormány, az lesz majd kénytelen mindezt ráncba szedni” – hangsúlyozza a pozsonyi újság cikke.
Orbán mint mesebeli herceg
„Orbán számára az lenne az eszményi megoldás, ha Gyurcsány kormánya minden ellenkezés ellenére is dűlőre vinné a reformokat, s akkor Orbán is, mint ahogy Fico, a reformellenes harcos szerepében arathatná le a babérokat, egyszersmind élvezhetné annak eredményeit. Mindazonáltal nem ez történt” – állapítja meg a szlovák napilap.
Orbán Viktor számára most a „legkedvezőbb valamiféle szakértői kormány lenne, élén valamelyik elszánt Fidesz-közgazdásszal, amelyik aztán véghezvinné a reformokat. Ő maga csak ezek után lépne színre: fehér lovon, azon mesebeli hercegként, aki megvédi a népet a gonosz közgazdászoktól, ám anélkül, hogy azok művén különösebben nagy csorbát ejtene” – olvasható a cikkben.
