A volt külügyminiszter július 5-én halt meg, szűk családi körben temették el, augusztus 4-én.
Puja Frigyes 1921. február 2-án született Battonyán.
1934-45 között nyomdában dolgozott, 1945-tól a Magyar Kommunista Párt járási, majd megyei titkára, 1950-től a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének apparátusában dolgozott. 1953-tól diplomáciai területre került: követ volt Svédországban, Norvégiában és Dániában, majd Ausztriában.
1959-től külügyminiszter-helyettes, majd a külügyminiszter első helyettese. Közben 1963-68-ban a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) külügyi osztályát vezette. A két világrendszer közötti enyhülés időszakában, 1973-tól tíz éven át külügyminiszterként irányította a magyar diplomáciát. Ezután, 1986-ig, nagykövet volt Finnországban, majd nyugdíjazták.
Puja Frigyes (Fotó: MTI)
1966-85 között tagja volt az MSZMP Központi Bizottságának (KB), majd 1989 őszén – az MSZP megalakulása után – a tovább működő MSZMP ideiglenes ügyintéző testületének elnöke, 1992-ig pedig az újjászervezett MSZMP KB tagja volt.
1975-90-ben országgyűlési képviselőként is tevékenykedett. 1990-ben még az MSZMP színeiben indult az első szabad választáson, de már nem kapott mandátumot.
1987-93-ban a szülővárosában működő SOS Gyermekfalu Magyarországi Egyesületének elnöke is volt. Könyvei jelentek meg a magyar külpolitikáról, az enyhülési folyamatról, az európai biztonságról, szülővárosáról. Visszaemlékezéseit 1987-ben A szedőszekrénytől a miniszteri székig címmel adta ki. Puja Frigyes Battonya díszpolgára volt.
