A gyarmatoldali református temetőben – a közvetlen hozzátartozók, rokonok mellett – a katonabajtársak, a honvédség díszzászlóaljának kíséretében adták meg a végtisztességet a hősi halott fiatalembernek.
Bajtársai is nagyra tartották
A szertartáson megjelent a kormány és a honvédelmi tárca részéről Szekeres Imre miniszter és Havril András vezérkari főnök, az Országgyűlés képviseletében Lázár János, a honvédelmi és rendészeti bizottság elnöke, az államfő képviseletében Palásti Ferenc dandártábornok, a köztársasági elnök szárnysegédje.
A temetésen Hajdú Gábor ezredes, az I. Tűzszerész és Hadihajózó Zászlóalj parancsnoka búcsúzott a hősi halott katonától. Az ezredes “egyike a legkiválóbbnak” ( ) “jó parancsnoknak és jó barátnak” nevezte Kovács Gyulát, aki nagy reménysége volt a csapatnak. Emberi tartásáról és szakmai hozzáértéséről szólva kiemelte, hogy az I. osztályú tűzszerészt tavaly éppen bajtársai választották meg titkos szavazással az év tűzszerészévé.
Ősszel házasodott volna
Jákob János ezredes, a protestáns tábori püspökség püspök-helyettese Jézus Krisztust idézte: “Nincs annál nagyobb, mint aki életét adja barátaiért”.
A búcsúbeszédek után a koporsón elhelyezetett nemzeti színű zászlót átadták Kovács Gyula menyasszonyának, akivel őszre tervezte a házasságkötést.
A koporsót a díszszázad sortüze közben, a honvédség budapesti helyőrsége fúvószenekarának gyászzenéje kíséretében és a tűzszerész járművek szirénaszója mellett helyezték el a sírba, amelyet ezután koszorúk, virágok sokasága borított el.
Több ország képviselői, közöttük a német és az olasz katonai attasé, valamint az afganisztáni misszióban szolgáló, most szabadságukat töltő katonák is elhelyezték a megemlékezés virágait.
