Orbán a 2006 őszi zavargások csúcspontján jelentette be a népszavazási kezdeményezést. „Jobboldali szélsőségesek vívtak akkoriban utcai csatákat a rendőrséggel, s Orbán és a Fidesz sohasem határolódott el igazán a jobboldali radikálisoktól” – írja a liberális Der Standard. Időközben azonban Orbán már szerényebben viselkedik, Gyurcsány pedig nem fog lemondani, akárhogy végződik is a referendum, legalábbis nem közvetlenül a népszavazás után.
Orbán azonban azt reméli, hogy fokozhatja a kormányra gyakorolt nyomást a referendummal. Végeredményben a szocialista párt társadalmi bázisának elsorvadására épít, hiszen annak is viselnie kell a kormány fájdalmas reformprogramjának terheit. A szocialisták változtatásokra fognak kényszerülni – idézte a szerző az ellenzéki pártvezető nemrégiben tett kijelentését, majd saját értelmezéseként hozzáfűzte: azt értette ezen, hogy saját párttársai fogják leváltani Gyurcsányt.
A Kurier című bécsi újság szerint a referendum szítja a pártok közti gyűlölködést, a hangnem most még durvább az ellenségeskedő táborok között, mint amilyenhez a magyar választóknak már rég hozzá kellett szokniuk. A szerző szerint Gyurcsánynak még saját táborában is vannak olyan bírálói, akik szerint „autokratikusan és arrogánsan cselekszik”, akik a szemére vetik, hogy „reformokat akar, de nem magyarázza meg ezeket”.
A március 15-ei nemzeti ünnepre szinte előre programozva vannak a tüntetések a kormányfő lemondásának hangos követelésével – idéz a cikk Bayer József magyar politológus, az MTA Politikai Tudományok Intézetének igazgatója nyilatkozatából, amelyet a Kuriernak adott.
