Legelőször még 1991-ben Antall József szerette volna a miniszterelnöki hivatalt a budai Várba költöztetni, hogy a közjogi méltóságok presztízsét hivatalaik elhelyezkedése is mutassa. Nem utolsó sorban pedig megújult volna királyi palota melletti, még mindig romos Szent György tér. Az Értéktérkép Kft. által készített hatástanulmány azonban csak 1994 májusában készült el, akkor pedig a Horn-kabinet hallani sem akart a Budára költözésről.
Így a minisztériumok elhelyezése egészen 1998-ig lényegtelen volt, egyedül az informatikai kabinet Dob utcai háza jelentett néha kisebb fejfájást, ezenkívül az elektronikus kormányzati központ, esetleg a miniszterelnöki hivatalnak otthont adó Szilágyi Erzsébet fasori épület sorsa került szóba, más semmi.
Újra felkarolták
A Fidesz 1998-ban kezdődő kormányzása során azonban felkarolta a kormányzati negyed tervét. A kancellária létrehozta a Kormányzati Elhelyezési Irodát, amely – a jelenlegivel ellentétben – mindössze három főt foglalkoztatott. Az irodát az a Thuma József vezette, aki később, a Medgyessy-kabinet idején közigazgatási államtitkár lett a László Csaba által vezetett Pénzügyminisztériumban. Kozreczky László a jogi ügyeket intézte, Lénárd Imre pedig a mérnöki munkákat felügyelte.
Lénárd Imrét a szocialista vezetés idején rúgták ki a Pesterzsébeti Vagyonkezelő vezérigazgatói székéből. Elmondása szerint eltávolításának egyetlen oka az volt, hogy ő volt az egyedüli fideszes a szervezetben, és ezt a kormányváltás után nem tűrték a kerületi szocialisták. A korábbi metróépítésben már megedződött szakember azonban nem maradt sokáig munka nélkül, maga Orbán Viktor kérte fel, hogy dolgozzon a Kormányzati Elhelyezési Irodának.
A kis szervezetnek és Orbán határozottságának köszönhetően 1999 elejére a – Művészetek Palotájáról is ismert – Zoboki, Demeter és Társai építésziroda el is készítette a Központi Állami Intézmények elhelyezése című, kilenckötetes tanulmányt. Az ötvenmillió forintért készített szakértői anyag összesen kilenc helyszínt vizsgált, többek között a mostani közelében lévő, Váci úti területet is. Mégis, a legnagyobb támogatást a Duna-parti elképzelések kapták, mivel – forrásaink szerint – Orbán Viktornak tetszett az az ötlet, hogy motorcsónakkal is megközelíthető a kormányzati negyed. Így komoly esélyesnek számított az Árpád hídtól délre fekvő terület (a jelenlegi Elektromos SE sporttelepe) és a később megépült Nemzeti Színház IX. kerületi telke is. (Ezen a területen épült meg végül a teátrumon kívül az állam és a magántőke összefogásával megvalósított Művészetek Palotája, valamint több iroda- és lakóház is.)
A kormányfő és közvetlen munkatársai számára a Vár lett volna az egyik legjobb megoldás, mert itt tudott volna a legjobban megjelenni a „három közjogi funkció egysége”- mondta lapunknak Lénárd Imre. Ez az elképzelés nemcsak a Sándor-palota, hanem a romos Hadügyminisztérium épületét is felújította volna, a közjogi palota földszintjén pedig az államhatalom jelképei, vagyis a Korona és a koronázási ékszerek lettek volna elhelyezve. Az épületegyüttesnek így turisztikai haszna is lehetett volna.
Három változat, fele költség
Az Új Kormányzati Negyed névre keresztelt projekt három költségváltozattal is számolt.
A teljes kiköltözés 6800 főt mozgatott volna meg, és összesen 78,6 milliárdba került volna. A minisztériumok áthelyezése ötszáz fővel és 5,5 milliárddal lett volna kevesebb, míg a legtakarékosabb megoldás 3200 embert helyezett volna át 38,7 milliárd forintért.
A szükséges források jelentős részét a Fidesz is a régi épületek eladásából fedezte volna, a tanulmány szerint a három változat 26,9, 34,1 és 21,9 milliárdos hiányát azonban a költségvetésnek kellett volna állnia.
Építés helyett csere-bere
Orbán Viktor később a kormányzati negyed felépítésének gondolatát elvetette, és azt szerette volna, ha a – reménybeli – második kormányfői ciklusa idején csak a képviselők maradtak volna a Parlamentben, a minisztériumok pedig az ülésterem 500 méteres körzetében működtek volna.
A Parlament közvetlen közelségének az lett volna az előnye, hogy a kormány tagjainak elég lett volna átsétálni az Országgyűlés épületébe, hátránya viszont, hogy sok minisztérium egykori bank- és lakóházakban volt elhelyezve, szétszórva a kerületben.
Lénárd is megerősítette azt az értesülésünket, hogy Orbán – a telkek presztízse mellett – azért is kedvelte ezt az elképzelést, mert tetszett neki az az ötlet, hogy motorcsónakkal járhat reggelente munkába. A Fidesz műszaki igazgatói tisztét is betöltő szakember szerint a legjobb megoldásnak az tűnt, hogy belvárosi ingatlancserékkel a minisztériumokat az Alkotmány utcába költöztessék.
A Parlament körüli ingatlanokat a Zoboki-Demeter-féle tanulmány számba is vette, így a megfelelő ingatlanok kiválasztása nem volt nehéz, bár egy-két ingatlannak volt az építészet határain kívül eső hátránya. Néhány évvel korábban például Dávid Ibolyáék azért nem fogadtak el egy Zoltán utcai ingatlant, mert az korábban Rákosi Mátyás hivatala volt. Az épület ugyan megfelelt a biztonsági, adminisztrációs és protokollszabályoknak, az MDF azonban a „történelmi hagyaték” miatt nem akart beköltözni az épületbe. (Egy másik Zoltán utcai ház alatt épült Rákosi bunkere, melybe az újságok közül először a FigyelőNet jutott be.)
Az ingatlanvásárlásokat és -cseréket állami tulajdonú ingatlanok eladásából finanszírozták volna. Így a Belügyminisztérium budai telkeit, köztük a Zugligeti úti híradós laktanyát is számba vették, de az idő előrehaladtával már csak a Roosevelt téri (egyesek által Elizélt Palotának, mások által Spenótháznak gúnyolt) irodaház eladására került sor. Ennek 7 milliárd plusz áfás árából vették meg állítólag az Akadémia utca 3. szám alatti elegáns palotát.
A protokoll már kevésbé fontos
A hivatalok kiválasztásánál ugyanis az is fontos szempont volt, hogy megfeleljenek a protokoll előírásainak. Így a leendő minisztériumok mind elegáns lépcsőházzal, és az első emeleten lévő reprezentatív irodával rendelkeztek.
A diplomáciai etikett ugyanis előírja, hogy a vendéget ki- és be kell kísérni, erre pedig a lépcsőházas épületek jobban megfelelőek. Az némi megütközést keltett ugyanis, amikor egyes állami vezetőknek a 6. emeleten volt az irodájuk, a látogatóba érkező delegáció tagjai több részletben fellifteztek az ötödikre, ott bevárták egymást, és végül együtt sétáltak fel az illetékeshez.
Ezek a szempontok azonban mára jóval kevésbé fontosak – mondta lapunknak Lénárd Imre. A jelenleg Inárcs községben önkormányzati képviselőként dolgozó nyugdíjas mérnök szerint az uniós csatlakozással számos minisztérium veszített fontosságából, így ma már nincs szükség ilyen presztízsberuházásra.
