A magyar 15 évesek olvasás-szövegértésben és matematikában továbbra is rosszabbak a nemzetközi átlagnál, természettudományos teljesítményük a fejlett országok átlagos szintjén van – ez derült ki a kedden ismertetett Program for International Student Assesment (PISA) 2006-os vizsgálatából.
Szintén nem változott, hogy nálunk vezethető vissza leginkább az iskolák közötti és a családi háttérből adódó különbségekre a tanulók teljesítménye. Az egyik legaggasztóbb adat is változatlan: több mint a húsz százaléka a tizenöt éveseknek egyes vagy annál rosszabb teljesítményt ért el olvasás-szövegértésben a vizsgálaton. Ez azt jelenti, hogy minden negyedik-ötödik gyerek nem érti, amit olvas, funkcionális analfabéta.
Nem volt meglepetés
Pála Károly oktatáskutatót nem lepte meg a PISA 2006 eredménye. 1986 óta tudható, például a Monitor-mérésekből, hogy a magyar gyerekek szövegértésével komoly problémák vannak – mondta el a FigyelőNetnek. Ennek ellenére hosszú ideig nem történt semmi. A PISA 2000 újra felhívta erre a figyelmet, de újra nem történt semmi. Egy-két év múlva kezdődött egy tudatos fejlesztés a SuliNova Kht. koordinálásával. A céget azóta ugyan „bedarálták”, de a fejlesztések, a kompetenciaalapú oktatási programcsomagok kidolgozása és tesztelése lezajlott. Hozzá kell tenni, mindösszesen két évig folyt ez a fejlesztés, először a Térségi Integrált Oktatási Központokban (TIOK), majd egy évig azokban az iskolákban, amelyek bekapcsolódtak a programba. Ennek nem lehetett tehát hatása a 2006-os PISA-mérésre – emelte ki Pála. 
A probléma ott van, amikor az ismereteket alkalmazni kell
„Ha fönntartható lenne ez a program és továbbmenne a szövegértés-szövegalkotás és a matematika tanítás új módszereinek elterjedése, akkor meggyőződésem, hogy a 2012. vagy 2015. évi PISA-méréseken számottevő javulás mutatkozna. Az országos kompetenciamérések viszont nagyjából 2010-re már meg tudnák mutatni e módszer hatékonyságát” – tette hozzá az oktatási szakember.
A PISA-nak egyébként mindig is az volt a tanulsága, hogy az iskolai környezetben tanult és ott is alkalmazott tudással nagyjából rendben vannak a gyerekek. Az iskolai, tantárgyi, szaktárgyi tudás tényszerű, adatszerű ismeretében viszonylag jók. A probléma ott van, amikor ezeket az ismereteket alkalmazni kell. Minél inkább nem szokásos iskolai környezetbe helyezzük a feladatokat, annál kevésbé sikeresek a magyar gyerekek.
Mit tud Lengyelország?
A nemzetközi vizsgálatban két hozzánk közeli, és bizonyos értelemben iskolarendszerét tekintve hasonló ország, Németország és Lengyelország viszont látványos eredményeket ért el néhány év alatt. Csapó Benő egyetemi tanár, a PISA igazgatóságának magyar tagja szerint a lengyel sikertörténet alapja, hogy ott egyszerűen megszüntették a szelekciót. A FigyelőNet kérdésére elmondta, hogy Lengyelországban ma a 15 évesek egyfajta iskolatípusba járnak. Ennek a PISA 2000 eredményei után hozott intézkedésnek önmagában komoly, mérhető hozama volt az olvasásban: nagyjából háromnegyed évet ledolgoztak a nemzetközi mezőnyben való lemaradásukból. Ez óriási teljesítmény – fogalmazott Csapó.
A PISA-vizsgálat és a lengyel példa azt is bebizonyította, hogy ha összekeverjük a különböző felkészültségű gyerekeket, ez egyáltalán nem akadályozza a jobb képességűeket a haladásban. Kiderült, hogy ennek hatására a felső teljesítménykategóriába eső gyerekeknél is javultak az eredmények. Természetesen a szelekció megszüntetésének legszembetűnőbb hozama a nagyon gyengén olvasóknál jelentkezett, radikálisan csökkent az arányuk.
—-Negatív világelső Magyarország—-
Magyarországra világviszonylatban óriási iskolai szelekció jellemző – emelte ki Csapó Benő. Ezzel az a fő probléma, hogy a különbségek kikerülnek a pedagógusok látóköréből. Egyik pedagógus csak olyanokkal találkozik, akikkel mindig csak gond van, a másik meg azokkal, akiknek minden jól megy.
Ez a szelekciós mérték azoknak sem kedvez, akik úgy tűnik, hogy e helyzet kedvezményezettjei – hangsúlyozta Csapó. Az is kiderült a PISA 2006-ból, hogy Magyarországon már a legjobbak sem kerülnek nemzetközileg a legjobbak közé. A természettudományos képességskálán legmagasabb, ötös-hatos szinten teljesítők aránya, akiknek van esélyük, hogy valamilyen természettudományos pályára menjenek Magyarországon 6-7 százalék, Finnországban 18-20 százalék. A skandináv ország homogén iskolarendszerében a legjobbak is túlteljesítenek a magyar legjobbakon. Nem igaz, hogy a szelektív iskolák kitermelnek egy meghatározó elitet. Nincs természettudományos elitünk olyan tömegben, mint amilyet egy ilyen szelektív rendszer filozófiájától elvárhatnánk – mutatott rá Csapó.
Nálunk mindmáig elmaradt a PISA-sokk
A németországi változásokról szólva Csapó Benő azt emelte ki, hogy komoly pedagógiai kutatások indultak el évekkel ezelőtt Berlinben. A Max Planck intézetben nagyon alapos elemzést végeztek az első PISA-eredmények után. Kirobbantották a PISA-sokkot, ami Németországban valóban társadalmi megrendülés volt, és ennek nyomán tömegével indítottak programokat az olvasás szövegértésére, a természettudomány tanítására.
Pála Károly szerint egyébként Magyarországon a PISA 2000 eredményeinek megjelenése után összesen nyolc cikk jelent meg két hónap leforgása alatt, Németországban 35 oldalnyi a tartalomjegyzéke azoknak a publikációknak, amelyek a PISA 2000-ről szólnak. Ez is alátámasztja, hogy ők nagyon komolyan vették a dolgot. 
Szélsőségesen szelektív a magyar iskola
A német modernizációs programoknak meg is van az eredménye: 2003-ban például természettudományt tekintve ők is nagyjából az átlag körül álltak és onnan rukkoltak most föl jelentős mértékben. Javult a diákjaik teljesítménye a többi területen is.
Most hétfőn viszont Csapó Benő keresett rá egy internetes böngészővel a PISA 2006 szókapcsolatra a németországi „.de” végződéssel és a „.hu” végződéssel. Az előbbi 22 ezer, az utóbbin 45 találatot eredményezett. Magyarországon továbbra is elmaradt a PISA-sokk. A társadalomba nem nagyon „megy át” az az üzenet, hogy itt valami baj van.
Az értelmiség gerjeszti a szelekciót
Hogy az egész népesség tudását radikálisan emeljük, Csapó szerint hosszú távú folyamat. A szelekció mérséklése viszont egy egyszeri döntés lenne, és ettől már érezhetően jobbá válna az oktatási rendszer. Vannak ilyen kezdeményezések: például Hódmezővásárhelyen megszüntették helyi szinten a szelekciót. Egyébként ez leginkább a városok problémája, ahol van annyi oktatási intézmény, hogy a gyerekeket szét lehet rakni különböző iskolákba. Vagy azokon a helyeken jellemző, ahol elviszik a gyerekeket egyik faluból a másikba. Természetesen pont az az értelmiségi szülő (vagy a jómódú szülő) viszi el a saját gyerekét, akinek ki kellene harcolni, hogy az adott településen jobb minőségű iskola legyen. Így alakulnak ki az igen nagy különbségek. Ezt elég gyorsan mérsékelni lehetne.
Megszüntetni nagyon nehéz – emelte ki Csapó-, nem lehet rendeleti úton egyik napról a másikra ezt megtenni. Egy nagyon tudatos, motiváló kampányra volna szükség. Meg kellene ismertetni a szülőket azzal, hogy nem feltétlenül jó a gyereküknek, hogy csak a saját magukhoz hasonlók között szerez tapasztalatot. Nagyon fontos a jól teljesítő gyereknek is, ha olyan közegben van, ami leképezi a társadalmi spektrumot.
„Nagy hal a kis tóban” – effektus
Ha összezárjuk a nagyon jókat, nem tudják, hogy ők mennyire jók, a motiváció így elvész – magyarázta Csapó. Ennek a hatásait a német kutatók nagyon pontosan megvizsgálták. Van egy jelenség, aminek az a neve, hogy „nagy hal a kis tóban”. Ha egy elitosztályba összeraknak csupa olyan gyereket, aki jól teljesít, akkor elveszítik azt a fajta motívumot, hogy ők a legjobbak, és ezt a szintet tartani kell. Abban az osztályban megint csak néhány legjobb lesz és a többi 25 azt érzi, hogy nem is olyan jó.
Ezek nagyon bonyolult mechanizmusok, amelyek eredményét, hátterét ismerik a kutatók. Itt nem egy nullaösszegű játszmáról van szó. Nem az van, hogy ha a hátrányos helyzetű gyerekek nyernek, akkor azon a közép-, a felső középosztály veszít. Mindenki nyer.
Ezt kellene szélesebb körben megmutatni – hívta fel a figyelmet Csapó Benő.
