Először fordul elő a rendszerváltás óta, hogy egy beruházó cég kezdeményez csődeljárást (hivatalos néven adósságrendezési eljárást) egy település ellen. A Figyelő információi szerint a Swietelsky Kft. a Veszprém megyei Nemesgulács önkormányzata ellen lépett fel néhány hete, s kérte a bíróságtól pénzügyi biztos kijelölését. A cél 4 millió forintnyi tartozás behajtása, amely összeg a versenyszektorban manapság tapasztalható körbetartozási mértékhez képest elenyészőnek számít. Az ügy további pikantériája, hogy az önkormányzat nincs csődhelyzetben, a pénzt bármikor ki tudná fizetni, ráadásul a Swietelsky Kft. veszprémi képviselete is utólag tudta meg, hogy a cég központi vezetése így döntött.
Lamperth-forintok és Bajnai-forintok
„A hitelt nyújtó bankok és a beszállítók nem érdekeltek abban, hogy bedőljenek az önkormányzatok, a pénzükhöz ugyanis előbb-utóbb hozzájutnak” – ad magyarázatot a jelentős kinnlevőségek ellenére tanúsított eddigi türelemre Vigvári András önkormányzati szakértő, egyetemi docens. A települések adósságrendezési eljárásáról szóló, 1996-os törvény életbe léptetése óta mindössze 22 adósságrendezési eljárás indult, ám azokat is az érintett önkormányzatok kezdeményezték saját maguk ellen.
A hitelezők többsége a mai napig bízik abban, hogy ha segítségre van szükség, a szaktárca majd ad pénzt. Ez többnyire így is történik, amit a szakmai szleng úgy fejez ki: „hullottak a Lamperth-forintok, most pedig hullanak a Bajnai-forintok”. A 2006. évi költségvetésben rekord számú, összesen 1362 forráshiányos önkormányzat kért segítséget a szaktárcától, s közülük mintegy ezer kapott is, összesen 29 milliárd forintot.
A minisztérium továbbá ez év októberéig 19,5 milliárdot osztott szét 566 település között vissza nem térítendő, 255 millió forintot pedig visszatérítendő támogatásként. Két hete pedig megnyílt egy uniós pályázati lehetőség: az ország legelmaradottabb 33 régiója együttesen 130 milliárd forint fejlesztési forrásra pályázhat.
A települések közel fele a csőd szélén
Ezzel szemben viszont a becslések szerint körülbelül 1500 település látens csődhelyzetben vergődik, mert 60 napon túli tartozása van, mégsem „fenyegetik a hitelezőik”. A hitelezők és a települések egy hajóban eveznek. A forráshiányos önkormányzatoknak érdekük, hogy újabb és újabb hiteleket vehessenek fel kötelező feladataik ellátására, míg a bankoknak a profitnövelés okán áll érdekében e kör likviditásának fenntartása.
Egy felmérés szerint a pénzintézetek a magánszektornál még mindig kevésbé kockázatos ügyfélnek tekintik az önkormányzatokat, ezért a hallgatás. Eközben az országban működő 3167 önkormányzat túlnyomó többsége adósságspirálba került, mivel az állami finanszírozás nem fedezi a kötelezően ellátandó feladatokat. (Erre az Állami Számvevőszék is újra figyelmezteti a mindenkori kormányokat, ám hiába.)
Az ezredfordulóra nagyjából elfogyott az értékesíthető vagyon, így a települések vezetése számára nem maradt más, mint a hitelfelvétel. A Fidesz-kormányzás idején már egyértelmű volt, hogy az alulfinanszírozottság nem pusztán a kis falvakat és a rosszul gazdálkodókat érinti, hanem egyformán sújtja a megyei és a helyi, a néhány száz fős és a többszázezres településeket.
Tűzoltásra elég a miniszteri keret
Az Önhiki (az önhibájukon kívül nehéz anyagi helyzetben lévő önkormányzatokat segítő támogatás) mellett ekkor jelent meg a szektorért felelős miniszter külön kerete, amelyet tűzoltásra, vagy „baráti” segítségnyújtásra használnak. Ma az önkormányzatok 90 százalékának van rövid vagy hosszú lejáratú hitele; együttes adósságuk 589 milliárd forintra rúg.
Ez az összeg az Állami Számvevőszék Fejlesztési és Módszertani Intézete (ÁSZ-FEMI) költségvetési törvénytervezethez benyújtott tanulmánya szerint 2008-ra 700 milliárd forint fölé kúszik. A helyzetre jellemző, hogy jövőre például már Zalaegerszeg is működési célú hitel felvételére szorul, pedig eddig a települések azon 10 százalékához tartozott, amelyek ezt el tudták kerülni.
„Jövőre a város 365 millió forinttal kevesebb normatív támogatásra számíthat, mint 2007-ben” – tudtuk meg Gyimesi Endre polgármestertől, a Fidesz országgyűlési képviselőjétől. A kisebb megyeszékhelyek mára átlagosan 2-3 milliárd forintnyi adósságot halmoztak fel, míg a nagyvárosok 10 milliárdos vagy ezt meghaladó hiteleket vettek fel, s 2005 óta kötvénykibocsátás révén igyekeznek pluszforrásra szert tenni.
(További részleteket a Figyelő legfrissebb számában olvashat!)
