Belföld

Az iskolában felejtünk el olvasni

A magyar negyedikesek az élmezőnyben, a 15 évesek rendre mélyen az átlag alatt teljesítenek a nemzetközi szövegértési vizsgálatokban. Szakemberek szerint hiba, hogy itthon negyedik osztályban befejeződik a kulturális alapkompetenciák fejlesztése. Káros a túlgyorsított olvasás- és írástanítás.

A magyar negyedikes diákok a Progress in International Reading Literacy Study (PIRLS) elnevezésű 45 országot magába foglaló nemzetközi szövegértési vizsgálaton kiválóan teljesítettek – jelentette be Hiller István szakminiszter csütörtökön. A felmérésben csupán négyen előzték meg Magyarországot: Oroszország, Hongkong, Luxemburg és Kanada Alberta tartománya. A felmérésben Magyarország szignifikánsan jobb eredményt mutatott, mint három évvel korábban.

Egy másik nemzetközi mérés, a Programme for International Student Assessment (PISA) viszont azt mutatja, hogy a 15 éves magyar diákok jóval a nemzetközi átlag alatt teljesítettek, és közel egynegyedük gyakorlatilag funkcionális analfabéta. A 2003-as felmérésben egyébként – a PIRLS-ben tőlünk jobb eredményt elért – Oroszország, és Luxemburg is velünk együtt a sereghajtók közé tartozik.

Készségeket nem lehet gyorsan kialakítani

Vekerdy Tamás gyerekpszichológus és oktatáskutató nem lepődik meg a fenti látszat-ellentmondáson. Mint a FigyelőNetnek kifejtette, az olvasás-szövegértés egy kulturális alapkészség. Készséget pedig nem lehet gyorsan elsajátítani. A magyar iskola által a gyerekekbe tömött tudásra az a jellemző, hogy „ma megtanulom, holnap felelek belőle, holnaputánra elfelejtem”. A mély készség így nem is alakulhat ki.


Az iskolában felejtünk el olvasni 1

Minimum két évet kell hagyni az olvasástanításra



Amit a magyar gyerekek megtanulnak, az iskolai tudás – fejtette ki Vekerdy – még akkor is, ha sikeres. Iskolában végzett anyagon, iskolai feladatlapon visszakérdezett tudás. Ebben a magyar negyedikesek jók, kivéve a teljesen szegregált gyerekeket, akik már itt egy életre lemaradtak.

Ezzel szemben a – PISA-vizsgálatban kiváló, de a PIRLS-ben látszólag rossz eredményeket elérő – norvégok, svédek, finnek messze elnyújtva fejlesztik e készségeket. Finnországban eleve hétéves korban van a beiskolázás legkorábbi időpontja, és eszükbe nem jut – az a Magyarországon még mindig sok helyen hallható gyakorlat –, hogy „karácsonyra ír-olvas a gyerek”. Minimum két évet hagynak az olvasás elsajátítására, és azután sem hagyják abba!

A svéd érettségizettek jobban olvasnak, mint a magyar diplomások

Ha hatodik osztályban az derül ki, mondjuk matematikaórán, hogy a szöveges feladatot olvasási nehézségek miatt nem érti a gyerek, akkor nem leszidják, hanem megállnak a tananyaggal és az egész osztály az értő olvasást gyakorolja. Hetedikben, nyolcadikban, kilencedikben ugyanígy.

Ennek következtében a 15 évesek értő olvasása nagyszerű. Hosszú volt a megalapozás, s ez a döntő, így érlelődik kulturális alapkészséggé az olvasás – emelte ki Vekerdy Tamás. Hozzátette: az érettségizett svéd gyerekek sokkal jobbak értő olvasásban, mint a magyar diplomások. Ezekben az országokban – ellentétben a hazai iskolarendszerrel – szakszerű hozzáállás tapasztalható a készségek kialakításához.

—-Negyedikben befejeződik az olvasástanítás—-

Radó Péter, oktatáskutató, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet tudományos tanácsadója szerint csak „nem dokumentálható sejtéseink” vannak arról, hogy hol rontjuk el az olvasástanítást. Jó eséllyel lehet sejteni, hogy amikor 4. évfolyam után átáll az iskola az egy tanító nénis rendszerről a szaktanáros tantárgyi oktatásra, akkor a kompetenciák fejlesztésére alkalmas pedagógiai stílus nagyjából eltűnik. A szaktanár általában azt mondja, hogy neki az a dolga, hogy megtanítsa, mikor volt a mohácsi vész, vagy mik azok a Newton-törvények, de az olvasási, számolási készséget nem tiszte fejleszteni. És persze nem is készítette fel őt a pedagógusképzés erre.

Radó szerint az is közrejátszhat a teljesítmények leromlásában, hogy hatalmas szabályozási zavar van az iskolák gyakorlatánál. A tantervi szabályozás teljesen legyengült, működésképtelen. Elvileg közvetett módon hatnia kellene a pedagógiai gyakorlatra, de a közvetítő eszköz, az intézményi pedagógiai program nem tölti be szabályozó funkcióját, a pedagógusok nem is olvassák. Ennek következtében az a helyzet állt elő az iskolákban, hogy a bemeneti szabályozások – például a Nemzeti alaptanterv – gyakorlatilag semmilyen befolyást nem gyakorolnak az iskolai munkára.


Kisérettségire volna szükség

Ellenben bebizonyosodott, hogy az erős kimeneti szabályozás átírja a pedagógiai gyakorlatot – emelte ki Radó. A legtöbb szakértő egyetért abban, hogy például az igencsak erős következménnyel járó érettségi követelmények felülírják a gimnáziumok utolsó néhány évének tanítási gyakorlatát. Az utolsó két évében az érettségi feladattípusok alapján kezdenek tanítani.


Az iskolában felejtünk el olvasni 2

Az érettségi követelmények felülírják az utolsó évek tanítási gyakorlatát



Az általános iskola végén ilyen szabályozó azonban nincs. Nem tudható, hogy az általános iskolai bizonyítvány mit jelent, nincs mögötte semmilyen teljesítménystandard. Radó szerint jó volna rögzíteni egy ilyet és olyan összegző méréseket kellene készíteni, aminek az eredményei nyilvánosságra kerülnek. Ezek az eredmények visszahatnának az iskolára és emiatt valószínűleg a pedagógusok elkezdenék felülírni az 5-8. évfolyamon folyó tanítási gyakorlatot.

Az átlag óriási különbségeket takar

Radó Péter is egyetért azzal, hogy a kompetenciák, ha nem használjuk, leépülnek. 1995-ben egy nemzetközi vizsgálat (amelyben Magyarország nem vett részt, de Lengyelország igen) ezt bebizonyította. Megmutatta, hogy azokban az országokban, ahol a munkaerő nagy része mondjuk bányász, vagy más olyan, aminek a kompetenciaigénye alacsony, akkor hiába jó az általános iskolai oktatás, ezek a kompetenciák leépülnek, mert nem használja senki.

A PISA egyébként Radó szerint nem azt mutatta egyszerűen, hogy az átlagos magyar teljesítményszintek gyengék, hanem azt, hogy drámai különbségek vannak a különböző iskolatípusok közötti teljesítmények között. Van egy gimnáziumi szektorunk, ami jobban teljesít, mint Finnország, és van egy szakiskolai szektorunk, ami rosszabbul, mint Mexikó – emeli ki az oktatáskutató.

Azoknak a gyerekeknek, akik végig tudnak menni egy színvonalas képzési ágon, nem épül le a kompetenciájuk, mert használják azokat. De azok, akik letérnek erről, akik szakiskola felé mennek tovább, azoknak bizonyíthatóan leépülnek az alapkészségeik.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik