Takács Albert szerint a spontán tüntetés fogalma egy politikai eseményre való azonnali választ jelent, nem pedig olyan demonstrációt, amit előtte hetekig szerveznek. Pettkó András (MDF) úgy vélte, a rendőrség törvénytelenül állította elő a térről a munkájukat végző újságírókat. Salamon László (KDNP) pedig annak a véleményének adott hangot, hogy az újságírók ugyanúgy a hivatásukat teljesítik egy tüntetésen, ahogy a rendőrök vagy a mentősök, és a munkájukban nem lehet őket korlátozni.
Wiener György (MSZP) arra hívta fel a figyelmet, hogy a mai hatályos gyülekezési törvény nem tesz különbséget a demonstrációkon megjelentek között. Takács Albert is azt közölte: egy tüntetés feloszlatásánál nem lehet különbséget tenni a tömegben álló résztvevők és az újságírók között. Arra is figyelmeztetett ugyanakkor: a „túlkapások” ilyen esetekben sem engedhetők meg, és hogy a történteket nem szabad a rendőrség újságírók elleni fellépésének minősíteni.
Ha az újságírók a tüntetés feloszlatásánál a demonstrálóktól távol állva, jól elkülönülve, mintegy „páholyból” teszik a dolgukat, nem kell elhagyniuk a helyszínt. „Ha (az újságíró) nem vegyül a tömeggel, hanem fényképez, tudósít, filmez, elkülönülve a demonstrációtól, akkor természetszerűen ott lehet” – fogalmazott. Ha azonban az újságíró része a tömegnek, ugyanolyan intézkedés alá fog esni, mint bárki más, ám ha külön van tőle, akkor nem. Kérdésre válaszolva közölte azt is: az újságíróktól nem várható el, hogy sárga (láthatósági) mellényt viseljenek.
Takács Albert eredetileg az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság, valamint az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság együttes ülésén az Emberi Jogok Európai Bírósága ítéleteinek végrehajtásáról adott tájékoztatást. Hazánkból eddig 4.500 panasz, kérelem érkezett a testülethez. Ebből 101 ítélet született és ezekből 93 esetben marasztalták el Magyarországot. A legtöbb kifogás a hivatali és a bírósági eljárások elhúzódása miatt érkezett a strasbourgi testülethez.
