Belföld

Tizennégy év a felgyújtott lány gyilkosának

Tizennégy év szabadságvesztésre ítélte első fokon a Csongrád Megyei Bíróság hétfőn azt a fiatalkorú fiút, aki tavaly nyáron Makó külterületén megölte a 18 éves magyarcsanádi Pénzes Henriettát.

A bíró egyrendbeli aljas indokból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés, erőszakos közösülés és kifosztás bűntettében találta bűnösnek a fiatalkorú vádlottat. Joó Attila ismertette: K. András DNS-ét és szagát több bűnjelen is azonosították. A házkutatás során megtalálták azt a rövidnadrágot, amelyet a fiú viselt, azon pedig azonosították a lány szagát és DNS-ét is.

Szavai szerint a fiatalkorú ötször tett vallomást az eljárás alatt, ebből négyszer különböző tartalmút. Ebből a bíróság arra következtetett, hogy a vádlott szavahihetetlen. Az erőszakos közösüléssel kapcsolatban a bíró emlékeztetett: a sértett az őt megtaláló munkásoknak azt mondta, hogy elrabolták, megerőszakolták és felgyújtották. Elképzelhetetlen, hogy miután testének 60 százaléka megégett, és kínok között vonszolta magát 500-600 méteren, ne az igazat mondja.

A szakértő megállapította, hogy az áldozat és a vádlott közösült. Amikor a fiút megvizsgálták a börtönben, összesen kilenc karmolást találtak a mellkasán, hátán, a feneke fölött, a csípőjén és a térdhajlatain, amelyek erőszakos közösülés nyomai lehettek. Mivel eltűntek a lány gyűrűi és a mobiltelefonja, a bíróságnak döntenie kellett, hogy a vádlott ezeket mikor vehette el, az erőszak előtt vagy után, ugyanis az ettől függően rablás vagy kifosztás. A jog szerint kétséges esetben a vádlott számára kedvezőbb esetet kell figyelembe venni, ez pedig a kifosztás.

Az ügy során felmerült, hogy a vékony, alacsony fiú miként tudta elkövetni a bűncselekményt a magas és nagyobb súlyú lány terhére. Ezzel kapcsolatban a bíró közölte: a vádlott olyan szociális közegben nevelkedett, ahol a verekedés szinte mindennapos volt. A büntetőintézetben az elmúlt egy év során 19 alkalommal indult ellene fegyelmi eljárás verekedés és a zárkatársai bántalmazása miatt.

Egy vallomásában a fiú azt mondta, hogy azért így végzett a lánnyal, mert nem volt szíve agyonütni vagy leszúrni, ami az elmeszakértői vélemény szerint számára egyszerűbb volt; nem kellett hozzáérni áldozatához. A vádlott védekező vallomását gyakorlatilag csak törvényes képviselője, az anyja vallomása támasztotta alá. A bíró hangsúlyozta: ebben az esetben 15 év, felnőtteknél pedig életfogytiglan a legmagasabban kiszabható büntetés. Ítéletében azért 14 évet határozott meg, mert „sajnos az ölési cselekménynek ennél súlyosabb módja is van”, példaként a több emberen elkövetett emberölést említette.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik