„E területre támadólagos elhárítás céljára szerveztünk be informátort »Marosvásárhelyi« fedőnéven, aki jogi egyetemet végzett, ügyvédjelölt. Politikailag és szakmailag jól képzett, rendszerünkkel szemben lojális beállítottságú személy. Magas általános műveltségű, amit bizonyít az is, hogy három nyelven beszél” – olvashatjuk dr. Kende riportjának második részében.
A jobb felső sarok
Útijelentést viszont nem írtak állambiztonsági tartótiszt számára sem a magán-, sem a hivatalos utakról. „Ugyanis szigorúan titkos és még szigorúbban felügyelt állambiztonsági parancs különbözteti meg az útijelentést az állambiztonsági jelentéstől” – állítja az írás. Kizárólag az állambiztonsági jelentések jobb felső sarkában szerepelnek az „Adta”, „Vette”, „Idő”, „Hely” rovatok, amelyeket az operatív tiszt töltött ki (ahogy az a „Marosvásárhelyi” fn. dokumentumokon is olvasható az ÉS április 27-i számában), míg útijelentéseken ilyen típusú adatok nem szoktak szerepelni.
De nem ez az egyetlen új fordulat a Martonyi-ügyben. A szerző ugyanis felfedezte és meg is nézte, hogy: „A „Magasdi” fn. dossziénak – túl az előző cikkben ismertetett első kötetén – alighanem létezett második kötete is. Amint azt tanúsítja (…) a III/I-es Csoportfőnökség, majd a mai Információs Hivatal, a hírszerzés úgynevezett nagy nyilvántartó könyvéből való részlet…” Továbbá azt is megállapította, hogy az állambiztonságiak 1979-ben, 83-ban, 84-ben, 86-ban is számon tartják saját hálózatukon belül Martonyi Jánost. Ehhez csak annyit, hogy Martonyi 1979-től 84-ig kereskedelmi titkárként dolgozott a brüsszeli kereskedelmi képviseleten, 1984-től 89-ig osztályvezetőként, főosztályvezetőként a Külkereskedelmi, illetve Kereskedelmi Minisztériumban, majd privatizálási kormánybiztos és 1990 júniusától államtitkár volt.
Élő tag a Hálózatban?
Vagyis a lényeg: Martonyi János „Minősítése: 04 ÉLŐ HÁLÓZAT; Bekerülés dátuma: 1989. 08. 03.”
„Miért, hogyan? Milyen munkát végzett? – teszi fel a kérdést dr. Kende az ÉS-ben. – Ezt nem fogjuk megtudni mindaddig, amíg teljes egészükben föl nem szabadítják az állambiztonsági iratokat, aki pedig mégis próbálkozik információk megszerzésével – fölsül, vagy csupán elméleti levezetésekre szorul.
Megkerestem az Információs Hivatal (a hírszerzés, a III/I jogutóda) egykori vezetőit: tájékoztassanak arról, mi történt az Orbán-kormány alatt Martonyi anyagaival.”
Ugyanis az Információs Hivatal 1999. november 1-jén valakinek az utasítására e dossziét 2063. március 31-éig titkosította.
(A válaszok az Élet és Irodalomban olvashatók!)
*
Csütörtök délután az alábbi közlemény érkezett a Fidesztől:
„A mai napon különböző médiumokban újabb, személyemet illető rágalmak jelentek meg.
Ezért ismételten leszögezem, hogy hálózati személy soha nem voltam, hálózati tevékenységet nem végeztem, ilyen tevékenység vállalására vonatkozó nyilatkozatot sem szóban, sem írásban soha nem tettem, az állambiztonsági szervekkel együtt nem működtem. Nyomatékosan leszögezem, hogy a tanulmányútjaimról a hatvanas években írt beszámolókat követően az állambiztonsági szervek részére soha egyetlen jelentést, vagy beszámolót nem írtam.
Számos bizonyíték szól arról, hogy huszonöt éven keresztül, 1965-től a rendszerváltozásig az állambiztonsági szervek ellenséges személyként tartottak nyilván, 1988-ban pedig bizalmas nyomozás alá vontak, ami önmagában mutatja az újabb, személyemet ért alantas politikai támadásban megjelent, 1989-re vonatkozó vádak abszurditását.
A magam részéről nem elleneztem és ma sem ellenzem, hogy a személyemmel kapcsolatos bármilyen irat nyilvánosságra kerüljön.
Martonyi János”
