A bíróság első fokon B. Ferenc beteghordót nyolc hónap, H. Károly szakápolót 1 év négy hónap fogházbüntetéssel sújtotta, a büntetést mindkettőjük esetében egy év próbaidőre felfüggesztette. A harmad- és negyedrendű vádlott orvosokat – akiket egy másik beteg kezelésével összefüggésben – foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetéssel vádolt az ügyészség bűncselekmény hiányában felmentette a bíróság.
Juhász Zsuzsa bíró az ítélet indoklása során kifejtette, a 2005 októberében kezdődött per során bebizonyosodott, hogy a szegedi városi kórház sürgősségi betegellátó osztályán 2004. július 3-án az elsőrendű vádlott beteghordó cserélte össze a két idős férfit, s ő volt az ott dolgozók közül az egyedüli, aki nem ismerte a betegeket. A bíró elmondta, bár az elsőrendű vádlott munkaköri leírása csak nagyon általánosan fogalmazott feladatairól, foglalkozását ekkor már több éve gyakorolta. Ennek ellenére az osztályról egy idős férfit anélkül vitt el CT-vizsgálatra, hogy elkérte volna az ápolótól, s a vizsgálatot követően úgy vitte vissza a beteget, hogy nem adta át az ott dolgozóknak. A vádlottól elvárható lett volna, ha nem tud kommunikálni a beteggel, akkor az ott dolgozó szakápolóktól kérjen segítséget az azonosításhoz.
H. Károly másodrendű vádlott tetteivel kapcsolatban két lehetséges tényállást állapított meg a bíróság, mivel a szakápolóként dolgozó férfi vallomásai ellentmondásosak voltak. Ha ott tartózkodott, amikor az idős férfit vizsgálatra vitték, akkor felróható neki, hogy hagyta a beteghordónak, hogy azonosítás nélkül tegye ezt meg, ha nem volt ott, akkor távolléte idejére át kellett volna adni a feladatát másnak. A bíró a büntetés kiszabásánál figyelembe vette, hogy egy magasabb végzettségű szakápolótól több várható el munkája során, mint egy szakképzettség nélkül dolgozó beteghordótól.
Mindenki fellebbez
A harmad- és negyedrendű vádlott orvosok esetében, akiket az ügyészség korábban azzal vádolt, hogy késve vizsgálták meg az egyik beteget, nem hívtak hozzá neurológus szakorvost, s a férfi esetében a CT-vizsgálatra is már csak akkor került sor, amikor fény derült a betegcserére. A bíróság most megállapította, hogy tevékenységükkel nem tették ki közvetlen veszélynek az ápolt egészségét.
Az ítélet ellen az ügyész a másodrendű vádlott esetében súlyosbításért fellebbezet, mert álláspontja szerint a próbára bocsátás időtartama nem lehet rövidebb a kiszabott büntetés hosszánál. A többi vádlott esetében három nap gondolkodási időt kért. Az első- és másodrendű vádlott és védőik felmentés érdekében, a szakápoló esetében másodlagosan a büntetés enyhítés érdekében nyújtanak be fellebbezést.
Három éve történt
2004. július 3-án az elsőrendű vádlott, a szegedi városi kórház egyik beteghordója azonosítás nélkül vitt el CT-vizsgálatra egy kommunikációképtelen, idős férfit. A betegnél a vizsgálat koponyán belüli vérzést állapított meg, mivel azonban a dokumentáción nem az ő neve szerepelt, egy hasonló korú kisteleki ápolt került át az idegsebészeti klinikára, akit ott meg is műtöttek. A férfi a műtét következtében fellépő vérzés miatt – amely a szakértői vélemények szerint a legnagyobb gondosság mellett is felléphetett – néhány nap múlva elhunyt. A másik beteget több órával később szintén megműtötték, ő – a vizsgálatok szerint a betegcserétől függetlenül – szeptember végén halt meg.
