Martonyi János, az Orbán-kormány volt külügyminisztere a D-209-es botrányt követően, amikor a Mécs-bizottság az ügynökmúltban érintettek között felsorolta Martonyit is – írja riportjában dr. Kende Péter (dr. K.P.) – Martonyi egyebek közt ezt nyilatkozta: „Mindezzel az emberi méltóság válik politikai játszmák áldozatává. Ismételten leszögezem, hogy beszervezési nyilatkozatot nem írtam alá, jelentést nem adtam, ellenszolgáltatásban nem részesültem.”
Ötven számozott oldal
Nos dr. K.P. a hitelesség érdekében összeveti Martonyi szavait az állambiztonsági dossziéjában található dokumentumokkal. (A cikk lábjegyzetében egyebek közt ez áll: Az 1970. április 16-án megnyitott és 1986. október 15-én lezárt Ügydosszié M fedőlapján „Magasdi” fedőnév szerepel, száma: H-50354, a kötet sorszáma: I. Az M (munka)-dosszié „Marosvásárhelyi” fn. informátor 1968 januárja és decembere közötti hálózati jelentéseit és operatív tisztjének, dr. Jójárt István r. szds. értékelő jelentéseit tartalmazza, ötven számozott oldalon (ÁBTL 3.2.3. Mt-1691/1.))
E dokumentumok között találja a szerző egyebek között dr. Jójárt István r.szds. 1969-es feljegyzését, miszerint 600 forintot adott át jutalomképpen az informátornak. Hogy miért: jelentésért. „1964-ben és 1965-ben az akkor húszéves egyetemista, „Marosvásárhelyi”, nyugat-európai „autóstoppos” turistaúton járt, aminek keretében részt vett Strasbourgban a „Free Europe Summer Session” rendezvényén. Erről 1968 januárjában és februárjában 14 oldalas beszámolót ad az operatív tiszt Jójárt századosnak: „Az informátor beszervezése utáni első feladatául kapta, hogy írjon részletesen beszámolót arról, hogy hogyan került a nyári egyetemre, kikkel ismerkedett ott meg, azokról részletes jellemzést, milyen tapasztalatai vannak a tanfolyam anyagát, célját, az oktatás módszereit stb. illetően” – olvasható a riportban.
Jelentéseire a Marosvásárhelyi fedőnevű ügynök elismerő szavakat kap tartójától: „Az informátor jelentése operatív szempontból értékes. A tartalma – a mondanivalója mellett – figyelemre méltó a jelentés stílusa, a nyugati fellazítási taktikai célokat ismertető színvonalas megfogalmazás, a vezetők jellemzése és az a szolgálatkészség, amellyel élményeit, tapasztalatait leírta” – idéz az iratokból dr. K.P. 1968-ban azután az informátor egyenesen a titkosszolgálat támogatásával pályáz meg egy franciaországi ösztöndíjat. Egyben feladatot is kap: „Mélyítse kapcsolatait nyugaton élő ismerőseivel [akikkel 1964–65-ben találkozott, és akikről jellemzést írt]”
„Marosvásárhelyi” úti tervében a City of London College nyári egyetemén három kurzus közti választás lehetőségét ajánlja fel az állambiztonsági szolgálatnak: „1. English Law and Comparative Law; 2. International Law and International Business; 3. Külföldi jogok és összehasonlító jog.” A kurzus kiválasztását, az útirányt Jójárt százados, illetve az állambiztonsági szolgálat hagyja jóvá.
Életrajzi egyezések
Hogy honnét tudhatjuk, hogy „Marosvásárhelyi” azonos Martonyi exkülügyminiszterrel? A hivatalos életrajz és a jelentések egybevetéséből. „Marosvásárhelyi” első, 1964–65-ről szóló jelentései egy szegedi egyetemista külföldi tapasztalatairól szólnak – Martonyi 1962 és 1966 között járt a szegedi jogi karra. Az operatív tiszt feljegyzése szerint „Marosvásárhelyit” az ügyvédi kamara engedné el fizetés nélküli szabadságra 1968-ban – amikor Martonyi Szegeden ügyvédjelölt. Marosvásárhelyi 1968-ban részletes jelentést ír a City of London College nyári nemzetközi kereskedelmi jogi tanfolyamáról – Martonyi önéletrajzában jelzi, hogy nemzetközi kereskedelmi jogi tanfolyamot végzett a City of London College-ben. Jójárt István 1968 szeptemberében jelenti, hogy informátora október elsejétől Budapestre költözik, s a MASPED jogi osztályán fog dolgozni, jogi előadóként – Martonyi János ezt írja önéletrajzában: „1968–1979 jogügyi előadó, jogtanácsos, osztályvezető jogtanácsos, MASPED” – olvasható a riportban.
A riport végén kereteben olvasható: cikkének elkészülte után dr. Kende Péter személyes találkozót kért Martonyi Jánostól, ahol magnófelvétel is készült. Martonyi elismerte, hogy a személye azonos az „úti jelentések” készítőjével.
(A cikk teljes terjedelmében az Élet és Irodalomban olvasható!)
