Iránytű
HIÁNYSZAKMÁK
■ Hegesztő ■ Géplakatos ■ Szerkezetlakatos ■ Fémforgácsoló ■ Kőműves ■ Baromfifeldolgozó-ipari szakmunkás ■ Nőiruha-készítő ■ Ápoló ■ Szociális gondozó ■ Eladó ■ Műszerész
■ Buszvezető
KERESETT SZAKEMBEREK
■ Munkaerő-piaci fejvadász ■ Pénzügyi/hitelkockázati tanácsadó ■ Környezetvédelmi mérnök ■ Informatikus ■ Orvos ■ Távközlési szakember ■ Masszőr ■ Személyi edző ■ Gyógytornász ■ Pályázati tanácsadó
TELÍTETT PÁLYÁK
■ Fodrász ■ Kozmetikus ■ Pedagógus ■ Művelődésszervező ■ Jogász ■ Egyes mérnöki és közgazdász szakok ■ Kommunikációs szakember
Környezetvédelmi mérnöki diplomával a zsebében szakácsnak tanul a Szegeden élő Bereczky Béla. Tizenéves kora óta hangoztatta, hogy él-hal a gasztronómiáért, diplomás szülei azonban kamasz hóbortnak tartották a konyha iránti lelkesedését. Megrökönyödve látták, hogy rajongását az érettségire sem nőtte ki, ezért feltételt szabtak neki: előbb a mérnöki diploma, aztán tanulhat szakácsnak. Hasonló cipőben jár Woki Gábor munkavállalási tanácsadó, aki eredetileg bőrdíszműves képzettséget szerzett. Édesanyja képző- és iparművész, s szerette volna, ha fia is rokon pályát választ, amit nyolcadikosként még Woki nem vont kétségbe. „A vizsgadarabomat elkészítettem, de azóta sem vettem bőrt a kezembe”- mondja, utalva arra, hogy 18 évesen már tudta, mi az a szakma, amit biztosan nem akar folytatni. Kevés tudatossággal egy életpályára Már nem is tudják, ki a kőműves Lassú igazodás az igényekhez A szakképzést erősítenék Schranz Edit, a munkaügyi tárca szóvivője arra hívta fel a figyelmet, hogy míg tőlünk nyugatra, például Németországban, egy-egy szakirány megválasztásával a fiatalok biztos munkát szeretnének maguknak teremteni, addig nálunk „majd lesz valahogy” alapon tanulnak tovább. Holott a cégek 10 százaléka nem talál szakképzett munkaerőt, s ha ennek az igénynek eleget tennénk, 7 százalékponttal lenne magasabb a hazai foglalkoztatási szint. Éppen annyival, mint amennyivel le vagyunk maradva az uniós rátától. A folyamatok kézbentartása végett Kiss Péter munkaügyi miniszter a napokban jelentette be: a kereslethez igazodás jegyében a szaktárca 2007 és 2013 között 65 milliárd forint uniós forrást fordít a szakképzés és felnőttképzés erősítésére. (További részleteket a Figyelő legfrissebb számában olvashat!)
Hozzá hasonlóan a mai tizenévesek sincsenek tisztában továbbtanulási lehetőségeikkel, mi több, saját képességeikkel sem. A szülők jellemzően „felfelé nyomják” gyerekeiket, hogy minimum eggyel magasabb képzettséget szerezzenek, mint amilyen nekik van, a szakirány megválasztásánál pedig kevéssé vannak tekintettel a munkaerő-piaci folyamatokra. Ezt jól mutatja, hogy az utóbbi évtizedben 43-ról 32 százalékra csökkent a szakmunkásképzőbe jelentkezők száma, miközben a szakközépiskolába, gimnáziumokba jelentkezőké 27-ről 35 százalékra emelkedett, a felsőoktatásba kerülők aránya pedig a rendszerváltás óta megnégyszereződött.
„A diákok elsősorban a pénzkereseti, karrierépítési lehetőségeket nézik, s akkor is a nagyobb jövedelemmel kecsegtető pályát választják, ha érdeklődési körük, képességeik miatt nem alkalmasak rá” – foglalja össze a helyi tapasztalatokat Kriskó Edina, a Dél-alföldi Regionális Munkaügyi Központ sajtóreferense.
Pedig a pályaorientációt vizsgáló felmérések szerint a nem célirányos választás következménye a pályaelhagyás, s az, hogy a végzetteknek munkanélküliként kell kezdeniük fiatal felnőtt életüket. Bár a szakértők évek óta sürgetik, az iskolaválasztási szokások csigalassúsággal igazodnak a munkaerő-piaci igényekhez. (Ezen próbál gyorsítani az oktatási tárca azzal, hogy preferálja a szakképzést, s a telített pályákon csökkentette az államilag finanszírozott felsőoktatási – például jogász, pedagógus – férőhelyek számát.)
