Kuncze: jó kísérlet
Az SZDSZ elnöke a kormányfő elemzését kísérletnek tartja arra, hogy más irányba terelődjön a politikai diskurzus, azonban szerinte ez nem fog menni. Mint mondta, addig, amíg nincs meg az akarat, hogy mindenki kilépjen egy kicsit a szerepéből, és felülemelkedjen a saját érdekein, nem nagyon van arra esély, hogy megváltozhat a helyzet.
1. Baj van a rendszerváltozással?
A kormányfő szerint Magyarország a második világháború után, „a kommunista hatalomátvétellel” zökkent ki a normális kerékvágásból, amelyet a rendszerváltás orvosolt, igaz – mint fogalmaz – ez sem tehette meg nem történtté az elmúlt időszakot.
2. A társadalmi csalódás háromágú gyökere
Gyurcsány Ferenc ebben a pontban azt fejtegeti, hogy a többi volt szocialista országban is hasonló lelki gondok vannak, mert – Adam Michniket idézve – „nem voltunk mentálisan felkészülve” a rendszerváltásra.
3. Haza vagy haladás – igaza van-e Bibó Istvánnak?
A társadalmi frusztráltság okainak vizsgálatához Gyurcsány Bibó Istvánt hívta segítségül. Következtetésében levonja: „mintha a haza ügye lenne az egyik oldalon, a másikon pedig a haladás, és e kettő együttes képviselete továbbra is kizárná egymást”.
4. A baloldal érzéketlensége a jobboldal radikalizmusa mögött?
Gyurcsány szerint jelenleg egyik politikai oldalon sincs elegendő empátia a másik iránt. Ebben a pontban említi először a Fideszt: „számomra teljesen felfoghatatlan, ahogy nem csak eltűrik, de igazolják is, hogy gyűléseiken árpádsávos zászlók lobognak, hogy olyan hetilapot reklámoznak, amelynek címlapja hősként ünnepelte a nácikat”.
5. A középosztály elbizonytalanodása
„A társadalmi frusztráció elmélyülésének fő okát mégsem a fentiekben, hanem a rendszerváltozáshoz kötődő illúziók tömeges elvesztésében látom” – írja a miniszterelnök. Hozzáteszi: a rendszerváltozás békés jellegének fő támasza egy viszonylag széles, a 80-as évek második felére felemás módon polgárosodott réteg volt. (…) A reményteli jövőt vizionáló, piac- és versenypárti középosztálybeliek tömegei nagyon hamar ráébredtek arra, hogy többségükre nem felemelkedés, hanem bizonytalanság vár.
6. Rendszerváltozás: automatikus megoldás helyett lehetőség
Talán ez a pont tartalmazza a legtöbb frázist, mint például: „a négy évtizedes idegen uralom után nehéz elfogadni, hogy mi magunk vagyunk a köztársaság”, vagy „a megszokás nagy úr”. Ezzel kapcsolatban kifejti, a rendszerváltozás nem változtatott meg bennünket, csak lehetőséget adott arra, hogy mi válasszuk meg a bennünket összekötő viszonyokat, és most úgy tűnik, mintha nem sáfárkodnánk elég jól ezzel a lehetőséggel. De véleménye szerint a 2006 őszén kialakult bizonytalanságnak nem csupán ez az oka.
7. A demokratikus minimum
A miniszterelnök ebben a pontban a demokratikus versengés szabályait elemzi, kitérve a szólásszabadságra vagy a gyülekezési jogra. A legfontosabbnak azonban a közmegegyezés meglétét tartja. „Azt állítom, hogy a mai parlamenti pártok egyetlen kivétellel alapvetően tiszteletben tartják a demokratikus alapkonszenzust, ez a párt viszont e konszenzus, a demokratikus minimum szisztematikus gyengítésére törekszik” – utal itt is a Fideszre Gyurcsány, igaz, nevét nem írja le.
8. A demokratikus minimum sérelme – látszat vagy valóság?
„A legnagyobb ellenzéki párt évek óta kitartóan azonosítja önmagát a nemzettel, a hazával” – utal immár egyértelműen legnagyobb riválisa pártjára a kormányfő. Sőt, kifejti: „a Fidesz 1998 óta a parlamentarizmus tagolt, szabályozott, garanciákkal védett intézményrendszerének gyengítésére, a kormány és az ellenzék együttműködésének az aktuális hatalmi helyzettől függő megbontására törekszik”.
9. Se jobb, se bal: radikális és populista
A Fidesz – véleménye szerint – egyre inkább a rendszerváltozásban csalódott, azt korrigálni igyekvő, vagy éppen új rendszerváltozást sürgető, radikalizálódó középrétegek pártjává vált. Megjegyzi: hazánkban ezekben az években nem a mérsékelt középpártok parlamenti váltógazdálkodása zajlik, hanem bal- és jobbközép pártok demokratikus koalíciója vív kiélezett küzdelmet a demokratikus alapkonszenzust egyre inkább elutasító radikális, populista párttal, a Fidesszel.
10. Iránytévesztés 2001-től, és a baloldal felelőssége
Ebben a pontban Gyurcsány kis politikai visszatekintést tesz előző választási ígéreteikre és azok megvalósulására. Itt beszél a mostani kampányról is. „2005 őszére világosan láttuk, hogy a költségvetés nem bír el további szociális ígéreteket. Kétségtelen, hogy a sokak által kritikusnak tartott költségvetési helyzettel való szembenézést kerültük, a korábban bejelentett adócsökkentési programon nem változtattunk. Utólag nehezen vitatható, hogy az általános forgalmi adó 2006. év eleji csökkentése gazdaságpolitikai hiba volt” – jelenti ki a miniszterelnök.
11. Csapdák fogságában
A miniszterelnök ebben a pontban az Orbán-kormánnyal hasonlítja össze saját munkájukat, utalva elődjei költekező politikájára. „Se vége, se hossza nem volt az ígéreteknek. A versenyt mi, szocialisták nyertük meg, és hozzáfogtunk az ígéretek megvalósításához” – írja.
12. Megváltozott a kormányzás fókusza
„Változatlan folytatás helyett átfogó fordulat – így jellemezhető az új kormányzati ciklus politikája” – írja politikai reklámjában Gyurcsány Ferenc. Itt tér ki a reformok és szerkezeti korrekció fontosságára.
14. Rövid kitérő: kiigazítás és egyensúly
Gyurcsány ebben a részben tér ki, nem túl sok teret szentelve a témának, a gazdaság kérdésére. Kifejti, hogy a költségvetési kiigazítás 2007-2008-ban csökkenti a gazdasági növekedést. „Ha ez rövid távú, átmeneti hatás lesz, akkor el lehet fogadni. Ha viszont, miként erre többen figyelmeztetnek, egy tartósan alacsonyabb növekedési pálya sem zárható ki, akkor a kormánynak végig kell gondolnia, hogy a költségvetés más szerkezetű bevételi oldalával, az ezt eredményező adó- és járulékszerkezettel csökkenthető-e a tartósan alacsony növekedés kockázata, tudunk-e nagyobb lendületet adni a gazdaságnak” – hangsúlyozza.
A következő pontokban a kormányfő a reformokról ír, elsőként a közigazgatásiról, majd az egészségügyről és a felsőoktatásról, végül pedig a nyugdíjrendszerről és a közoktatásról.
19. Hármas szorításban – együttműködésre ítélve
„A saját dolgainkkal kapcsolatban nem kergetek illúziókat. 2006 ősze után, az állandósult parlamenti kivonulás, a helyenként brutális odamondogatások közepette nincs esély holnap átfogó megállapodást kötni. A lassú lépések politikáját kell folytatni. Tárgyalni kell, megállapodásra jutni azzal, akivel lehet” – ismétli parlamenti felszólalásaiból ismert elveit a miniszterelnök. A következő pontban pedig a baloldali identitás demokratikus talapzatáról szól. Gyurcsány azonban nem áll meg itt az ideológiai fejtegetésben: a kapitalizmus és antikapitalizmus problémáját fejtegetve egészen a Magyar Szociáldemokrata Párt 1903. évi programjáig nyúl vissza. Leszögezi: nincs antikapitalista kapitalizmus.
22. MSZP: kezdődjön a pártreform
„Emberarcú világot szeretnénk, erős Magyarországgal, egymásra figyelő, szolidáris közösségekkel. Szabadnak, de nem magányosnak lenni” – foglalja össze pártja céljait a miniszterelnök, akit hamarosan valószínűleg az MSZP elnökévé is megválasztanak. A Kongresszus előtt így nem véletlen, hogy külön bekezdést szentelt a pártnak. Mint írja, „az MSZP indokolatlan módon saját belső világára összpontosítja működésének jelentős hányadát. Szervezeti élete a tagságról és csak kisebb részben a tagság és a választók folyamatos kapcsolatáról szól. Ezen érdemes változtatni”.
23. Végül…
„A mai magyar baloldal demokratikus politikai erőként, a demokratikus nemzeti, baloldali hagyományok folytatójaként a szociális kapitalizmus modernizációs programját képviseli. Nyitott, együttműködő Magyarországot kíván” – hangzik a kampányszerű befejezés.