A rendszer nem hatékony, nem lehet több pénzt belepumpálni – közölte Molnár Lajos az egészségbiztosítási reformról szóló konferencián, ahol az előadóknak már nem volt kérdés, hogy egy vagy több-biztosítós legyen az egészségügy. Vita már csak két dologban van: mennyit várjunk a reformmal, és mennyit engedjünk az üzleti biztosítóknak.
Molnár Lajos szerint gyorsan kell cselekedni, mert mint mondta, a várakozás több szenvedést, több pénzt és több elszalasztott esélyt jelent a gyógyulásra.
Nyitás azonnal
A szakadéknak már hosszú ideje nekifutottunk, most már csak át kell ugrani – közölte Bauer Tamás. A Magyar Tudományos Akadémia tudományos főmunkatársa hozzátette, hogy ez Molnár Lajos feladata kell hogy legyen. Emlékeztetett: Rácz Jenő, Kökény Mihály és Csehák Judit minisztersége alatt már többször nekifutottak a piacelvűen működő egészségügy megteremtésének, ezért felesleges már tovább húzni az időt.
A közgazdász előadásában egyértelműen letette voksát a reform mellett, mert – mint mondta – megdőlt az az érv, amit a reform ellenzői állítanak. „Akik azt mondják, hogy nem kell a reform, azzal érvelnek, hogy az egészségügy nem üzlet. Ez igaz, ha az orvos egy betegségre egy darab gyógymódot ismer” – közölte Bauer hozzátéve, hogy manapság már a diagnózis felállítására is többféle alternatíva létezik.
Bauer szerint egyébként az ideális megoldás az lett volna, ha biztosítási reformmal indult volna az átalakítás, és csak utána hozták volna meg azokat a megszorító intézkedéseket, mint az ötperces vizsgálat, az olcsóbb gyógyszer felírása vagy a vizitdíj. Elmélete szerint ugyanis a decentralizált rendszerben sokkal rugalmasabb és jobb megszorító alkukat kötöttek volna a biztosítok.
Bauer azt is kifejtette, hogy nem szabad hagyni, hogy az OEP megmaradjon, mint biztosító. Véleménye szerint, ha ennél a szervezetnél marad az alapvető ellátási csomag, akkor épp a szolgáltatás minőségének javulásáról mondunk le. „Az egész szektorra ki kell terjeszteni a piaci versenyt, a jobb biztosítók így kiszorítják a gyengéket” – tette hozzá a professzor.
A szlovák példa
Hasonló érveket hozott fel a szlovák egészségügyi rendszer kidolgozója is. Északi szomszédaink ugyanazt a holland mintát vették alapul, amelyet Molnár Lajos is szeretne. Peter Pazitny a konferencián elmondta, az állam garancia kell, hogy legyen és nem szolgáltató. Korábban ugyanis az állam is szereplőként volt jelen a szektorban, a biztosítok motiváltsága ezért alacsony volt, mivel az állami intézetek adósságait év végén az állam kifizette. Mára az állam csupán egy erős felügyeleti szerv formájában van jelen, mely ellenőrzi és szankcionálja a biztosítókat, illetve kiáll az orvos és beteg mellett egyaránt.
Szlovákia egészségügyi rendszerében az egész szektor nyitva áll a piaci szereplők előtt, a biztosítóknak azonban számos feladatot teljesíteniük kell. Egyrészt törvényileg meghatározták, hogy mekkora összegű tartalékot kell képeznie a biztosítóknak, illetve, hogy a szervezetnek az adósságát az egészségügyi intézmények felé 30 napon belül rendeznie kell. Különben a felügyelet megbünteti a biztosítót. „A reformnak köszönhetően mára nincs potyautas a rendszerben” – közölte a szlovák szakember.
Idő kell
Csehák Judit azonban a tortaszelet nagyságában és az időpontban sem ért egyet. A volt egészségügyi miniszter szerint ugyanis fokozatos átmenetre van szükség ahhoz, hogy a kockázatokat ki lehessen szűrni. Példaként hozta fel Hollandiát, ahol 20 éven keresztül dolgozták ki a több-biztosítós rendszer alapjait. És nem egy törvénycsomaggal változtattak – hangsúlyozta Csehák.
„Azért lettem reformpárti belga, mert Bokros Lajos javaslata beépült” – közölte a szocialista politikus. A javaslat szerint ugyanis megmaradna a kettős finanszírozás, azaz a üzleti biztosítók, illetve az OEP 70-30 százalékos arányban venne részt a finanszírozásban. Ez kisebb kockázatot jelent a betegeknek, az ellátóknak és a biztosítóknak egyaránt.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
