Civil Ifjúsági Jelentés
A 2005. évi Civil Ifjúsági Jelentés azt az űrt igyekszik kitölteni, amelyet a kormány – kötelezettsége ellenére – három éve elmulasztott: a kabinetnek ugyanis évente kéne értékelni az ifjúság élethelyzetét és beszámolnia az ezzel kapcsolatos kormányzati intézkedésekről. A tanulmánykötetnek az Új Ifjúság Szemle legfrissebb száma adott teret, és benne 8 cikk foglalkozik a valós helyzettel, öt pedig objektív szakmai alapon igyekszik megoldási javaslatokat nyújtani. A jelentés leginkább az Ifjúság 2004 kutatásra, a KSH, illetve a World Internet Projekt adataira hagyatkozik. A szerzők a dokumentumot hamarosan megküldik a kormánynak, a parlamenti pártoknak, az ENSZ-nek és az Európai Unió megfelelő szerveinek is. Lapunk kérdésére Nagy Ádám, a jelentés szerkesztője elmondta, szeretnének évente, vagy ha szakmai szempontból jobbnak látják, kétévente újabb jelentéseket letenni a kormány asztalára.
Nincs motiváció, kevés a barát
A tanulmány megállapítja: a fiatalok nem élnek a sokoldalú információszerzés illetve a kultúra egyre többféle termékének kihasználási lehetőségével, többségük ugyanis motiválatlan a kultúra befogadására. Bár a regionális különbség egyértelmű – egy budapestinek jóval több alternatíva áll rendelkezésére, mint egy községben élő tinédzsernek – az minden csoportnál megállapítható, hogy az a néhány, ötletszerű kulturális tevékenység, amelyről a fiatalok a felmérések során beszámoltak, egyéni elhatározás kérdése, általában a közösség, a társaság hiányzott. A községekben élők 41 százalékának ugyanis nincs baráti köre, a városban élőknél 34, de Budapesten is 12 százalék ez az arány.
Tévé és könyv
A 15 és 24 év közöttiek 43 százaléka passzívnak mondható, ha kulturálódásról van szó, 15 százalékuk otthon ülő, olvasó, és ugyanennyien tartják maguknak kultúra-orientáltnak. A fiatalok nagyrészt tévét néznek: öt perc híján négy óra a magyarok napi „fejadagja”, azaz mindössze négy percet ver ránk a világelső Egyesült Államok. A tanulmány megjegyzi: a TV-nézésen kívüli időben történik minden más szabadidős tevékenység. Ezek közül is az egyik leginkább elhanyagolt kör a sportolás. Sokan szoktak azonban könyvesboltokban nézelődni vagy könyvtárba járni: a KSH szerint 1,5 millióan látogatnak könyvtárakat, a kölcsönzések száma pedig meghaladja az évi 39 milliót.
Kevesen járnak operába
A kultúrafogyasztás helyszíneit tekintve kettészakadt a társadalom: egyfelől kialakult egy jó anyagi helyzetű és sok lehetőséggel rendelkező nagyvárosi csoport, akik az elitkultúrát részesítik előnyben. Míg azonban a budapestiek – 15 százaléka – hangversenyekre, színházba, kiállításokra járnak, a községekben lakók – hat százaléka – a művelődési házakat, diszkókat, bálokat részesítik előnyben. A két csoport különbsége a nyári fesztiváloknál is megmutatkozik: előbbi a Művészetek Völgye és a Sziget, utóbbi inkább a Budapest Parádé látogatója. Az esélyegyenlőtlenséget növelte a multiplexek megnyitása: a fővárosi fiatalok átlagosan háromszor több alkalommal járnak egy hónapban moziba, mint falvakban élő társaik. Településtípustól függetlenül kevesen látogatják az art-mozikat, operát, komolyzenei rendezvényeket: a 15-24 évesek 70 százaléka egyáltalán nem jár ilyen helyekre.
