Fideszes parlamenti képviselők a napokban feljelentették a miniszterelnököt, mivel pártjuk szerint a balatonőszödi beszéd alapján feltételezhető, hogy Gyurcsány Ferenc elkövette a közérdekű adattal való visszaélés bűncselekményét. Ön azt hangsúlyozta: arra törekszik, hogy az ügyészi szervezet magas szakmai színvonalon, pártatlanul, politikailag semlegesen működjön. Lehetséges ez ilyen felfokozott légkörben?
Valóban az a célkitűzésem, amit felidézett. Elsőrendűnek tartom, hogy magas fokú szakmaiság érvényesüljön: az ügyészek a törvény betűjét és szellemét alkalmazzák, s ha ezt sikerül teljesíteni, akkor az azt jelenti, hogy nem vagyunk tekintettel politikai igényekre.
Hiába a függetlenség, a korrektség, azért a legfőbb ügyészi tisztség erősen politikai legitimációjú. Felkészült arra, hogy a parlamentben politikailag is „ítéletet” mondanak Önről, amikor interpellálják?
Úgy értékelem, élvezem a politikai erők többségének a bizalmát, ami megnyilvánult a megválasztásomkor kapott magas szavazatarányban is. Mindjárt hozzáteszem: ha megérem, 4 év 2 hónap múlva betöltöm a 70. életévemet, s akkor lejár a megbízatásom. Viszont ez azt is jelenti, nem vagyok újraválasztható, tehát nekem nem kell a ciklusom vége felé azon iparkodni, hogy visszaszerezzem az esetleg elvesztett politikai tőkét. Ez a helyzet viszonylagos politikai függetlenséget ad nekem. Bármely ügyben kapott interpelláció kapcsán úgy állok az Országgyűlés elé, hogy azt a legjobb szakmai tudásom szerint válaszolom meg. Ha mégis leszavazzák az embert, az biztos, hogy nem örömmel éli meg, hanem kicsit kudarcként. Méltatlan kudarcként. Nincs mit tenni, tisztelettel tudomásul kell venni, mert a legfőbb ügyész a parlamentnek tartozik felelősséggel.
Mit tesz a kormányfő ellen kezdeményezett eljárásban, s abban a másik, függőben lévő ügyben, amelyben az ügyészség Gyurcsány Ferenc egyik cége ellen kezdeményezett polgári pert tisztességtelen gazdagodás miatt, közvetlenül a tavaszi választás előtt?
Nemigen tudom kivédeni a politikaízű megközelítéseket. Kétségtelen, hogy számítani kell rá. Azonkívül, amit már rögeszmésen hangsúlyozok, hogy a szakma szabályai szerint kell eljárni, nem sok mindent tudok tenni. Talán a kommunikáción érdemes javítani, hogy még hitelesebb legyen a tevékenységünk. A konkrét ügyekve térve: azt hiszem, az ügyészség függetlenségét éppen az bizonyítja, hogy amikor megindult az Altus Rt. ellen a polgári peres eljárás, akkor Gyurcsány Ferenc már miniszterelnök volt, az ügyészség viszont tette a dolgát. Nem tehetett mást. A most érkezett büntetőfeljelentésről, mivel folyamatban lévő ügy, nem mondhatok mást: azt kell eldönteni, van-e bűncselekmény megalapozott gyanúja vagy nincs. Ha van, akkor el kell rendelni a nyomozást, ha nincs, akkor el kell utasítani. Ilyen egyszerű a megítélése. Nem avatkozom bele a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező ügyészség döntésébe. Ha olyan személy felelőssége merül fel, aki parlamenti mentelmi joggal rendelkezik, azt vizsgálom, megalapozott-e az ügyészi előterjesztés. Ha igen, akkor kezdeményezni fogom a mentelmi jog felfüggesztését.
Ha jól idézem a statisztikát, 2004-ről 2005-re 418 ezerről 430 ezerre nőtt a bűncselekmények száma. A bűnözés visszaszorításában kíván valamely területet erősíteni?
Ez a számbeli növekedés azért nem olyan aggasztó, szakmai szemmel inkább stagnálás. Az ügyészségnek az a szerepe, hogy felderítse, s következetesen üldözze a bűneseteket. Azon már lehet vitatkozni, hogy a vádképviselettel indokolt-e megpróbálni valamiféle befolyást gyakorolni az ítélkezési gyakorlatra, vagy sem.
Mégis, minek a híve? A szigorú büntetésnek vagy az enyhébbnek?
Ha most azt mondanám, hogy a szigorúnak, rögtön azzal magyaráznák, persze, mert katona voltam. Pedig a katonai igazságszolgáltatás semmivel sem szigorúbb, mint a civil. Bizonyos bűncselekmény-kategóriákban, bizonyos elszaporodottság esetén igenis a súlyosabb ítélkezésnek lennék a híve. De nem biztos, hogy igazam van. Valóban folyt erről egy vita az ügyészség és a bíróság vezetői között úgy másfél évvel ezelőtt, de mára lecsendesedett. Kár lenne felmelegíteni.
Tehát nem vonja ki a kardot az ügyészség?
Nem. És nincs is okunk rá. Tisztelem a bírák munkáját, megfeszítetten dolgoznak, s tudomásul kell venniük az ügyészeknek, hogy a bíró mondja ki a végső szót, ami előtt fejet kell hajtani. Ha nem győz meg az ítélet, akkor fellebbezni kell. Az ügyész azonban ne üzengessen az újságban, vagy másutt, hanem a törvényes eszközökkel éljen.
(Az interjú teljes terjedelmében a Figyelő legfrissebb számában olvasható.)
