Sajátos kelet-európai értelmiségi pályafutás
A gyökerek, az identitás meghatározó dolgok az életében. Mintha a Napfény íze című film peregne: az apai ág a Felvidékről, a feltörekvő Leimdorferek, akik a múlt század elején magyarosítottak Lendvaira (a nem hívő vonulat), szemben a mélyen vallásos erdélyi anyai rokonokkal. A találkozás eredője az a „kis magyar, aki sírt, amikor visszajött Szlovákia és Erdély”, de akinek három év múlva, 15 éves korában egy sárga csillagos házból elhurcolva, már csak az Ausztria felé tartó halálmenetből való szökés mentette meg az életét – olvasható a Paul Lendvaival készült interjúban, amely a Figyelő Szalonban, a hetilap minden hónap utolsó lapszámában megjelenő új rovatában jelent meg.
„Az összes barátom között, azt hiszem, én voltam az egyedüli, aki nem volt titokban a kommunista párt tagja.” Mégis amikor első munkahelyét, a Kossuth Népét a kommunisták betiltották, őt 19 évesen a Szabad Néphez helyezték át, mint „dísz-szociáldemokratát.” Az idők keményedtek, egy hibát felhasználva gyorsan kirúgták onnan – meséli Lendvai. 1957. január 12-i emigrálása után – két és fél év múlva már osztrák állampolgárként – Lendvai huszonkét éven át volt a Financial Times ausztriai tudósítója, vezető állásokban dolgozott az osztrák rádiónál és televíziónál, harminc éve társkiadója és főszerkesztője az Europäische Rundschau folyóiratnak, két és fél évtizede professzori cím tulajdonosa, tucatnyi könyvet, megszámlálhatatlan kitüntetést s elismerést mondhat magáénak.
„Nem értek egyet Gáti Karcsival”
Lendvai magyarul is megjelent könyve, a Forradalomról tabuk nélkül, Ausztriában előkelő helyeken áll a bestseller-listákon.
„Én Gáti Karcsit nagyon tisztelem, de nem értek vele egyet. Egy ilyen szituációban – amikor felkel a nép, jönnek a tankok, két Politbüro tag és a KGB vezetője van állandóan a nyakán, akik a telefonon Hruscsovnak jelentenek, el van vágva a saját embereitől, nincsen rádió, azt sem tudja, mi történik igazából az országban – egy embertől, Nagy Imrétől, aki húsz évet élt a Szovjetunióban, aki szívbeteg, akinek Szuszlov ad gyógyszert, amikor rosszul lesz, nem lehet magas katedráról elvárni, hogy átlássa a helyzetet. Tévedés, hogy itt volt egy ablak, egy lehetőség – állítja Paul Lendvai.
Gyenge a kormány
A mostani helyzetről Lendvai úgy vélte: nincs egyértelmű válasz arra, hogy hivatalában maradhat-e a miniszterelnök. A kormányfő politikai túlélése szerinte sok dologtól függ. „Az egyik az, a környezete megérti-e, hogy ebben a csapatban pillanatnyilag nincs jobb.” A többi Gyurcsány tanulási képességein és idegein múlik, továbbá a gazdasági helyzeten. S bár Gyurcsány igazi tehetség, nagyon gyenge kormánya van. Olyan, mint Puskás az aranycsapat nélkül.
Kifelé viszont Lendvai szerint a zavargásoknak és a feszültségnek az a következménye, hogy Magyarország elveszítette kivételezett regionális helyzetét, s ennek a tényleges kárait pillanatnyilag még nem is igen lehet felmérni.
(A lap új rovatában, a Figyelő Szalonban az újságíró-történész a fentieken túl beszél még az unió jövőjéről és az osztrák-magyar viszonyról is.)
