„Érdekes volt ismét tapasztalni azt a feszültséget, amit utoljára az Oktogonnál és a Nyugatinál éreztem a Kossuth téri események kapcsán, közel egy hónappal ezelőtt. Akkor mindenki nagyon ideges volt, a rendőrök és a tüntetők egyaránt forrófejűen cselekedtek. Most a Bajcsyn végig, majd az Erzsébet térnél, a Deák térnél és az Astorián hasonló volt a helyzet, bár kétségkívül kuszább, kaotikusabb” – összegzi a hangulatot egyik kollégánk.
A tüntetők és a rendőrök is a sajtó ellen
Munkatársunk beszámolója szerint a rendőrök nem tűrték meg a sajtó képviselőit. „Többször zavartak minket hátrébb, vagy előrébb, lényeg, hogy ne tartózkodjunk a műveleti területen. Több rendőr egyszerűen figyelmen kívül hagyta az uv-mellényt és a sajtóazonosítókat, durván üvöltözve közelített, gumibotot lengetve. Sok operatőr és fényképész kapott a festékes vízből célzott lövést, volt akit a rendőrök által a tüntetők felé visszadobált törmelék talált fejbe.
Az 56-os ünnepségek helyszínén, a Kossuth téren a rendőrök nem engedték a sajtó munkatársait a tömegoszlatás közelébe. Több újságírót kézen fogva vezettek el az intézkedések helyéről. „A rendőrök és a tüntetők is idegesebbek lettek az elmúlt szűk egy hónap alatt. A tömegben többször ért harsány kritika minket, volt olyan szituáció, ahol jobbnak láttuk odébbállni”. Kollégáink elmondása alapján azonban a tüntetők sem tekintettek szimpátiával a sajtó munkatársaira. „Többször kellett igen ingerült civilekkel vitatkozni, akik dühösen közeledve azt firtatták, hogy honnan jöttünk”. Egy másik tudósítónk is hasonló élményekről számolt be: „A randalírozók az újságírók, fotósok, kameramannok sárga mellényeinek hátát vizslatták, hogy megtudják, melyik laphoz tartozik, s ha nekik nem tetszőhöz, akkor inzultálták, veréssel fenyegették. A Síp utca Dohány utca sarkánál a FigyelőNet tudósítója több konkrét esetet is látott, melyet dörmögő „Lerúgjuk a fejed, ha fotózol” beszólás követett.
Ezzel ellentétben viszont a tüntetők, ha elhaladt mellettük a HírTv egy tudósítója, akkor hangos ’HírTv, HírTv’-skandálással, üdvrivalgással és tapssal éltették a számukra kedves médiát. A sárga mellény a Ferenciek terén sem jelentett biztonságot. A tüntetők legaktívabbjai, a barikádépítők is folyamatosan figyelemmel kísérték a sárga mellények hátára szitált feliratokat, majd ha nekik nem tetszőt láttak, akkor veréssel fenyegették viselőjét”.
Egy másikuk beszámolója szerint ittas randalírozók lökdöstek, rángattak sárga mellényes újságírókat, kamerásokat, megpróbálták elvenni tőlük a gépet. „Az ok egyszerű: nem akarják, hogy később a felvételek alapján felismerjék őket”.
Egyik kollégánkhoz viszont odament egy 35 év körüli nő, hogy a kisgyerekei közé lőtték a könnygázt és vegyék fel, elmondja a kamerába, hogy hogyan történt. „Kérdeztem, tőle, miért kell gyerekekkel ilyen helyre menni? Hol jó ez a gyereknek? Hebegett és azt mondta, hogy nem tudta kinél hagyni őket”.
Kikből is állnak a tüntetők?
A tüntetők tömege egy arctalan massza, sokan csőcselékről, mások békés demonstrálókról beszélnek. Helyszíni tudósítóink szerint a csoport összetétele igen vegyes volt. „Az első sorokban, a barikádoknál azok a kapucnis, sállal eltakart fiatalok álltak legnagyobb számban, akik már a szeptember 17-ét követő erőszakos eseményeken is ott voltak. De több olyan fiatalt is láttam, akik szemmel láthatóan csak a hecc kedvéért jöttek el, esetleg egy-egy követ elhajítottak. Itt is voltak jó néhányan olyanok, akik a kirakatok bezúzását ellenezték. Két fiatal srác elkezdte behajigálni az egyik kirakatot, mire a tömegből többen is rájuk szóltak, hogy hagyják abba. Ezen a részen jó pár turista is felbukkant, akik körbenéztek, csináltak pár fotót majd sietve továbbálltak. Az első sorok mögött, az éjszaka vége felé, egy légüres tér alakult ki a rendőrök állandó könnygázbombái miatt. E mögött álltak a békés tüntetők” – emlékszik vissza munkatársunk.
Egy másik kollégánk ezzel szemben inkább balhézni vágyó, az 50 évvel ezelőtti eseményekről még a gimnáziumi történelemkönyveknél is kevesebb információval, tudással bíró huligánokat látott. „Az, hogy ma ki kit nevez honpolgárnak, polgárnak, vagy embernek, az ennél sokkal bonyolultabb. Maradjunk a csőcseléknél” – véli tudósítónk. Egy másikuk meglátása szerint: „A hangadók, a randalírozók 2-300 fős csoportja leginkább kopasz, arcukat eltakaró, maszkot viselő fiatalokból állt, többségükön fehérfűzős bakancs. A mögöttük álló árpádsávos és magyar zászlókat szorongató tömeg viszonylag nyugodtan beszélgetett és fennhangon politizált”.
Katasztrófaturisták és külföldi szolidaritók
„Az október 23-i tüntetéssorozat alatt a katasztrófaturizmus, a külföldi turisták jelenléte már mindenki számára nyilvánvaló volt” – véli egy másik, a helyszínről jelentő munkatársunk. Visszaemlékezése szerint délután öt óra körül néhány külföldi, elég jól szituált, valószínűleg nem turista külföldi is inzultálta a rendőröket. „Az öltönyös, nyakkendős úriember ékes angolsággal küldte el Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt melegebb éghajlatra. A külföldiekkel szinte az összes tüntetés helyszínén lehetett találkozni. A Blaha Lujza téren egy tolókocsis, láthatóan ittas, Bacardi Breezert szorongató, 30-35 éves angollal és segítőjével együtt menekültünk a lovas rendőrök vágtája elől az Erzsébet körúton. Szintén ugyanezen a helyszínen, egy vélhetően magyar, de angolul hangosbeszélőn ordibáló ember vonult a tömeggel együtt. A szöveg teljes mértékben érthetetlen volt”.
Békés tüntetők?
Tudósítóink szerint a békés tüntetők közel sem voltak annyira békések, sőt nagyon is provokálták a rendőröket. „Az Erzsébet körúton a tüntetők rögtönzött barikádokat próbáltak emelni a rendőrök ellen, először a Dohány utcánál. Ehhez felhasználták az összes kezükbe akadó, mozdítható vagy kitéphető, letéphető tárgyat: reklámtáblákat, a még éppen nyitott éttermek berendezéseit, a Grand Hotel előtt található óriási virágtartókat, padokat, közlekedési táblákat. Az első lovasrendőr-roham mikor elhaladt a Dohány utca mellett, a környező utcákba menekült több száz ember egymást hergelve és ordítva rohant a lovas rendőrök után. ’Menjünk, verjük szét a fejüket!’ felkiáltással. A 8-10 lovas rendőr egyébként nagyjából két perc alatt elűzte az embereket a körútról” – mesélte munkatársunk. Hozzátette: az Astoria közelében, a Síp utcánál a tüntetők a környező épületek árkádjai alatt a falakról leverték a márvány burkolatot és ezzel dobálták a rendőröket. Ezek a tüntetők az Astoriáról kiszorult Fidesz-szimpatizánsok „elővédjeivé” váltak. Ugyanezen a helyszínen a rendőrök számos könnygázgránátot nem a tömegbe lőttek, hanem az utca szemközti oldalán található lakások ablakaiba és erkélyeire, néhány lángra is kapott, melyet a lakók sietve oltottak el.
Rendőri brutalitás vagy helyes eljárás?
„Az egész nap folyamán furcsának találtam, hogy a rendőrök nem felfelé lőnek a könnygázzal, hanem kvázi célba lőnek vele az emberekre. Nem tudom, erre van-e külön szabályuk, amit be kell tartani, de ezt túlzásnak gondolom. Egyébként az események egészét tekintve biztosan nem használnám a ’rendőri túlkapás’ kifejezést, mert ez nem jellemzi a napot” – véli a FigyelőNet egyik, a tüntetésekről rutinosan tudósító munkatársa.
Egy másik kollégánk is hasonlóan vélekedik: „Ami a rendőrökkel kapcsolatban feltűnő volt, hogy továbbra is számos alkalommal fejmagasságban, vízszintesen lőtték ki a könnygázgránátjaikat, ugyanez volt a gumilövedékekkel is”. Harmadik tudósítónk azt nem érti, hogy miért az Astoria felé szorították vissza a tömeget, hiszen korábban, még a Bajcsyn lett volna lehetőség másik irányba is menni. Tudósítónk véleménye szerint viszont csak vádaskodás, hogy a rendőrség szándékosan a Fidesz-gyűlés résztvevői felé szorította a tömeget. „Végig tartották a 100 méteres távolságot. Nem az a baj, hogy a Fidesz-gyűlés felé terelték őket, hanem hogy nem akadályozták meg, hogy arra menjenek. Gergényi sorolja minden interjújában az utcákat amerre mehetett volna a randalírozó nép. De azt nem tudja megmondani, hogy miért nem terelték őket el onnan”.
„Én személy szerint nem láttam, hogy rendőrök időseket vagy gyerekeket direkt módon bántalmaztak volna, vagy hogy velük szemben alkalmaztak volna direkt erőszakot. Az azonban biztos, hogy a tüntetők közé, legtöbbször fej- és derékmagasságban lőtt könnygázgránátok és gumilövedékek eltalálhattak éppen ott tartózkodókat is. Nem is beszélve az Astoriánál a metróaluljáróba belőtt könnygázgránátokról – ott főként éppen azok a Fidesz-gyűlésen résztvevők tartózkodtak, akik menekülni próbáltak a kezelhetetlenné váló események elől. Fontos hangsúlyozni, hogy nagyon kaotikus állapotok uralkodtak, a rendőrök minden igyekezete ellenére. Szerintem ez vezetett a hibákhoz a hatóság oldalán. Több rendőr elvesztette a türelmét, és oda-oda szólogatott a nekik kiabáló tömegnek. Láttam turistákat, akiket párszor megütöttek gumibottal, mielőtt tisztázták volna magukat, bár ezek az ütések nem voltak igazán súlyosak” – mondta egy helyszínről tudósító újságírónk.
Egy másik helyszínen tartózkodó kollégánknak nem voltak személyes tapasztalatai a rendőri brutalitással kapcsolatban. „Amikor a Ferenciek terére értem, akkor már állóháború alakult ki, és a rendőrök messziről figyelték a tüntetőket. A tömeg szétzavarásánál én futottam, ahogy csak lehet, nem is nagyon néztem hátra, de a füstfelhő miatt nem is láthattam volna sok mindent. Mire megálltam és visszamerészkedtem a térre, azt már megtisztították, csak rendőrök, tűzoltók és mentősök voltak” – mesélte.
Tudósítóink könnyeztek
„A rendőrök különböző okokból lőtték a gránátokat. Támadás előtt teleszórtak minket. Ha mentő-, vagy tűzoltó autót kellett átjuttatni a kordonon, így szabadították meg az utat. Érzésem szerint néha ’csak úgy’ is lőtték, ha a kordonnál állók ’túl szemtelenek’ voltak” – mesélte egyikük. Munkatársunk hozzátette: a könnygázgránát nagyon durva akár fejmagasságban kilőve, akár ívesen ’beejtve’ a tömegbe. „A kb. 15-20 cm hosszú, mintegy 10 cm átmérőjű henger sisteregve, füstölve, nagy sebességgel érkezik, a földön még pörög egy darabig, majd teljes erővel ontja a gázt. Egyszóval: forró, nehéz és gyorsan jön. Amikor az ember egy könnygázzal támogatott roham elől menekül, nem tudja figyelni, hova esik a gránát, egy idő után már akkor is behúztuk a fejünket, ha a szemünk sarkából megláttunk egy repülő galambot. Egyébként lehet hatástalanítani: ha leesik, azonnal rá kell lépni, ez elfojtja. Ezt tudja is mindenki, és a gránáteső leggyakoribb kísérője a ’taposs rá!’ kiáltás” – mondta.
Szervezők terelték a tömeget?
Sokan beszélnek arról, hogy a tüntetők szervezetten léptek fel, és ennek vannak kétségbevonhatatlan nyomai is egyik munkatársunk szerint. „A szerveződésnek a Corvin közben szemtanúja voltam: egy csapat demonstráló megérkezésük után elvegyült a tömegben, majd azt kezdték kiabálni, hogy ’Gyerünk a Kossuth térre!’ A tömeg sokáig nem mozdult, először kisebb csapatok szakadtak ki, majd, ezen csoport erőfeszítéseinek hatására, elindultak az Üllői úton a Kálvin tér felé. A csoport tagjai többször visszasiettek a még lézengők közé, és unszolták őket, azt kiabálva, hogy ’Gyertek velünk!’ Ez nagyon szervezettnek és tudatosnak tűnt” – összegzi a látottakat tudósítónk.
„Marosán takarodj!”
Helyszínről jelentő munkatársaink több érdekes, helyenként humoros történetnek is szemtanúi voltak. Egy fiatalember például – kezében két pohár tejföllel – elvegyült a tömegben a Corvin köznél, majd elkurjantotta magát: „Marosán takarodj!” A környezetében álló fiatal tüntetők elkezdték a rigmust skandálni. A férfit már rég nem lehetett látni, amikor egy idősebb úr szólt a fiataloknak, hogy hagyják abba, mert Marosán harminc éve meghalt.
Délután öt óra körül a Deák téri templom előtti részen két huszonéves magyar fiatal, őrült módon a rendőrök és a tüntetők kereszttüzében fényképezgette egymást, különféle vicces pozíciókban, egy raklapnyi térburkoló kő mellett.
„A Városháza parkban kiállított tankra és páncélautóra kíváncsiskodók másztak föl. Egyszer csak megjelent egy ember, és határozottan szólt az emberekhez: ’be lehet indítani? Toljuk ki, gyerünk!’ Közben a T-34-estől kiáltott át valaki: még az alsó nyílást is lezárták, ez nem megy. Néhány perc múlva már gurult is a páncélautó a rendőrök felé” – mesélte kollégánk. Annak is szemtanúja volt, ahogy Pokorni Zoltán, a Fidesz alelnöke egy szál magában a rendőrökkel csatázó tömegbe ment. „Néhány perc múlva, testőrök gyűrűjében tért vissza, és eltűnt a Gerlóczy utcában”.
