A műsor a Szózat elszavalásával, majd eléneklésével indult. A szobor a forradalom és szabadságharc emlékére állít örök emléket – mondta a szónok, hozzátéve – ’56 egy nemzet sorsát örökre megváltoztatta, majd ismerteti Sólyom üdvözlő sorait, melyek tegnap a Műegyetem rakparton hangzott el.
Vízi E. Szilveszter ünnepi beszédében emondta: az ’56-os forradalom megrengette a világot, világtörténelmet írt a csodálatos 13 napja. Hozzátette: a szabadságharc előtt tiszteleg az egész világ, mi is. Nem volt előzmények nélküli a forradalom, a szabadságvágy már a berlini, potsdami tüntetéseken is megszólalt. Az Írószövetség meghatározó tagjainak kritikus megnyilatkozásai, tiltakozásai, a Petőfi kör nyílt vitái rámutattak: ország nehezen viseli a hazugságot, diktatúrát.
Elmondta, az egyetemisták is megmozdultak, a MEFESZ is megalakult. Okt.22-én a hallgatók megszavazták a MEFESZ-hez való csatlakozást, követelésüket 16 pontban foglalták össze. A forradalom alapvető céljait itt fogalmazták meg, békés demonstrációvá alakult. A nemzeti szabadság jelszavait fogalmazták meg. A Bem téri nagygyűlés már az egész nemzet akaratának a megnyilvánulása volt.
Vizy E. Szilveszter több mondatot is idézett. Petőfi szavaival: „Magára hagyták a magyart”, ezért nem győzött, pedig ekkor Magyarország írta a történelmet. „Nem volt másik nép mely jobban mutathatta volna egy nemzet csillapítathatatlan vágyát a szabadságért” – idézte Fitgerald Kennedyt.
Az MTA elnöke az emlékművet éltatva elmondta: az alkotó Csikszentmihályi Róbert kőbe zárta a forradalmat, hogy örökre itt maradjon mementumként. „Emlékeztessen a szobor a forradalmi bizottságokra, munkástanácsokra, a megtorlás áldozataira, mert csak magyar nemzetiségűek voltak, Masfeld Péterre és társaira, a harcokban elesettekre, börtönbe vetettekre, azokra, akik Magyarországról elmenekültekre, Nagy Imrére, kiváló sportolóinkra, akik diadalt arattak a melbourni olimpián, a konszolidált békeidőkre, amely a megtorlások valódi szörnyűségét eltitkolta” – mondta Vizy E. Szilveszter.
Hozzátette: nagy árat fizettük a viszonylagos nyugalomért, a hallgatásunkat, emlékeinket kérték. Nehéz teherként nyomja vállunkat a közös múlt, voltak akik lövettek, akik lőttek, akikre lőttek és akik árulók lettek. Hangsúlyozta: 50 évvel a forradalom után abban egyet kell érteni; 56 a nemezetté, a nemzet piros betűs ünnepe. Elmondta: csak 89-ben győzött, akkor lehetett csak újra kimondani: elnyomó hadsereg hagyja el Magyarországot.
Az emberi méltóság, a szabadság – ezek a legfontosabbak, melyet egy nemzet soha nem adhat fel. Vizy E. Szolveszter köszönetet mondott azoknak, akik ápolják ’56 emlékét. Hangsúlyozta azonban: feladataink is vannak: emlékeztetni kell, ’56 méltósága, hite örökre megmaradjon. Utódaink lelkében is éljen még az igazság, összetartozás szeretete, ha nem hagyjuk ezeket a napokat feledésbe vészni, a magyarság bizakodóbban várhatja a jövőjét Kárpát-medencében.
Az emlékezés virágainak elhelyezése következett a Himnusz eléneklése után. A koszorúzók között volt – többek között – Vízi E. Szilveszter, a Magyar Politikai Foglyok Országos Szövetségének két tagja, az ’56-os Szövetség elnöke, a Történelmi Igazságtétel Bizottság elnökségi tagja, Politikai Elítéltek Közösségének az elnöke, és a MEFESZ részéről is ketten.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
