„Végre objektív és elfogulatlan beszámolók szülessenek a forradalomról” – jelentette ki az államfő a Magyar Tudományos Akadémián, az 1956-os forradalom 50. évfordulója alkalmából megrendezett ünnepi tudományos ülésen. Hozzátette: a történettudományi osztálynak különös felelőssége van ezen az évfordulón.
Utalt arra, hogy az 1956 utáni 30 évben nem születhettek hiteles művek a forradalomról, ezért annak történetét csak mítoszokból és szájhagyományból lehetett megismerni. Mint mondta, az elmúlt fél évszázad tapasztalata az, hogy az emlékezet 1956 kérdésében „különösképpen szelektív”.
Sólyom László kitért arra, hogy őt magát az a kérdés foglalkoztatja, hogy 1956 szakszerű, pontos, objektív és mély tudományos feldolgozása „segít-e minket abban, hogy jobban megértsük” a forradalmat? Vajon el lehet-e szigetelni 1956-ot az előzményektől, vagy annak hatástörténetétől, vagy éppen saját életünk történetétől – vetette fel.
Az államfő annak a véleményének adott hangot, hogy 1956 örökségéhez nemcsak az azt követő három évtized, hanem az 1989 utáni évek története is hozzátartozik „amely szintén szelektíven nyúlt hozzá 56-hoz”.
Sólyom 1956 aktuálpolitikai vonatkozására utalva úgy vélte, hogy ma nem az a fő probléma, hogy külön ünnepelik 1956-ot, inkább az: mit ünnepelnek külön. „Az, hogy ma is az a fő probléma, hogy külön-külön ünnepelnek a politikai pártok vagy különféle csoportok, volt 56-osok (…) abban nem is az a fő kérdés, hogy miért ünnepelnek külön, hanem az, amit ünnepelnek. Mi az a külön-külön 56-ja mindenkinek, amiről úgy gondolja, hogy az az igazi 56″ – fogalmazott a köztársasági elnök. Lehetséges-e szintézis? – fordult ismét az akadémikusok felé Sólyom László.
