AGYHALOTT FIATALOK
Nyílt levél Varga Lászlóhoz, a Fiatal Baloldal elnökéhez
Kedves László!
Bár sok barátom és ismerősöm szerint válaszra sem kellene méltatnom a Fiatal Baloldal honlapján 2006. szeptember 18-án megjelent, a frappáns „agyhalál” címet viselő minikampányotok általad jegyzett bevezetőjét, illetve azóta – például ma –, a HÖOK-kal kapcsolatban kiadott nyilatkozataidat, én mégis ezt teszem. Azért, hogy ezúton is arra kérjelek Téged – akivel egyébként személyesen még soha nem találkoztam –, hogy amikor legközelebb eszedbe jut, hogy politikai motiváltsággal bélyegezz meg másokat – akár engem, akár a HÖOK-ot – nézz a megszokottnál kicsit hosszabban a tükörbe.
Ott egy fiatalembert látsz majd, aki már fiatalon – hogy szavaidat idézzem – a politikának adta az agyát. Az egyik parlamenti párt képviselője néz majd szembe Veled, valaki, aki nemet mondott a párbeszédre és a konstruktív szakmai vitára, azonban igent mondott a tandíjra. Egy fiatal politikus, aki a pártpolitika szemüvegén keresztül minősít engem, és egy olyan szervezetet, amely politikai meggyőződéstől, világnézettől, vallástól függetlenül képvisel minden magyar hallgatót.
Sértő kifejezéseddel nem csak a magyar hallgatói önkormányzatokról mondasz véleményt. Agyhalottnak bélyegzed a teljes európai hallgatói mozgalmat, az összes olyan hallgatói érdekképviseletei csoportot – ezek közül sokan bevallottan és büszkén baloldaliak –, amelyik bárhol és bármikor felszólalt az esélyegyenlőséget csökkentő tandíj bevezetése ellen. Szerinted agyhalott a szlovén, a német, a brit, a francia hallgatóság, és lényegében mindenki, aki Európában az elmúlt hónapokban-években a tandíj bevezetése ellen tiltakozott.
A dolog pikantériáját az adja, hogy az általad vezetett szervezet sem jelent kivételt. 2006. június 1-jén még a Fiatal Baloldal is a tandíjat elutasítók közé tartozott:
„A Fiatal Baloldal nem támogatja a tandíj Európa számos országában alkalmazott rendszerét, amely a képzési idő alatt ró anyagi terheket a hallgatókra, illetve családjaikra. Nem tartunk elfogadatónak olyan finanszírozási formát, ami a diákok továbbtanulási lehetőségeit a szülők teherbíró képességétől teszi függővé.”
(forrás: www.fiatalbalodal.hu)
Kedves László!
Azt írod, hogy a „fiatalok ugyanis hagyományosan nyitottabbak, bátrabbak, rugalmasabbak a változásokkal szemben. Talán azért, mert övék a jövő, nekik – nekünk – nemcsak pillanatnyi érdekeink és vágyaink vannak, hanem hosszú távú terveink”.
Úgy látom, tényleg rugalmasak vagytok a változásokkal szemben. Olyannyira rugalmasak, hogy amikor lekerül a napirendről a „közös felelősségvállalást” jelentő utólagos képzési hozzájárulás ügye, s a semmiből előkerül a tandíj kérdése, azonnal támogatni tudjátok, s zsigerből elítéltek és lefideszeseztek mindenkit, akinek esetleg nem tetszik.
Bevallom, számomra ez a legelkeserítőbb. Nem az, hogy az „öregektől” ellesett technikákkal összemosol mindent mindennel, költségtérítést tandíjjal, alapképzést doktori iskolával, nem az, hogy ha már szakmai érvet nem tudsz felhozni ellenünk, a pártpolitikai küzdőtérre tolva próbálsz meg lejáratni, hanem az, hogy ennyire politikusként gondolkozol.
Jobboldali veszéllyel riogatsz a HÖOK-on belül, de közben elfelejted felsorolni azokat a szocialista politikusokat, (helyettes) államtitkárokat, akiket a hallgatói mozgalom nevelt ki, s akiknek – hasonlóan azokhoz, akik helyüket a jobboldalon találták meg – sokat köszönhetnek a magyar hallgatók. Félreértés ne essék, nem azért tudtak sokat tenni, mert ide vagy oda húzták az ikszet, hanem azért, mert a hallgatói önkormányzati életben eltöltött éveik alatt félre tudták tenni pártszimpátiájukat, és egy célra, a magyar hallgatóság életének jobbá tételére tudták összpontosítani energiájukat. Ők mertek másképp gondolkodni és tenni, mint ahogy a pártok elvárták tőlük.
Számodra biztosan nehéz lehet elképzelni, hogy vannak emberek, léteznek szervezetek, amelyek nem pártcélokért, nem oldalakért küzdenek, pedig vannak ilyenek. Például a HÖOK, amely mivel nem lehet politikai befolyást szerezni benne, a pártok számára mindig támadott, gyarmati terület marad. Ha van kedved, szívesen beszélgetek Veled arról, hogy milyen nehéz feladat egy ekkora rendszerben érdeket érvényesíteni, konszenzust, de legalább kompromisszumot teremteni. Ha kell, szívesen tanítunk egy kis demokráciát. Arról, hogy nálunk nem az elnök és nem az elnökség dönt olyan horderejű kérdésekben, mint például a tandíjellenes demonstráció. Ahhoz, hogy engem támadj, nem kell nagy bátorság. De mihez kezdesz több mint 120 hallgatói önkormányzat egyhangú döntésével? Közülük kiket fogsz majd lefideszbérencezni?
Kedves László!
Elszomorítónak tartjuk, hogy köztünk, fiatalok között is egyre inkább terjed a csúsztatásokra, hazugságokra építkező kommunikáció. Elszomorítónak tartom, hogy az ország egyik vezető ifjú politikusaként, a HÖOK szándékainak ismerete hiányában, nem tudsz érdemi kritikát megfogalmazni, s pusztán durva, méltatlan vádakkal illeted azokat, akik Neked nem tetsző véleményüknek hangot adnak.
Arra kérlek, hogy velünk együtt Te is tegyél azért, hogy Magyarországon a jövőben ne a hazugság, hanem az őszinteség legyen az úr.
Budapest, 2006. október 19.
Üdvözlettel:
Ekler Gergely
elnök
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
