Szerinte ez akár Áder Jánosnak is szólhatna. E mellé teszi oda, hogy az október 3-án napvilágot látott sajtótudósítások szerint a Központi Nyomozó Főügyészség megvizsgálta a miniszterelnök ellen ismeretlenek által szeptemberben (hivatali visszaélés, hűtlen kezelés, csalás, közérdekű adattal való visszaélés stb. miatt) tett büntetőfeljelentéseket, és egyetlen esetben sem rendelt el nyomozást.
Törvényi tények
Mindezek ellenére a Fidesz október 7-i nagygyűlésén a Magyar Köztársaság Országgyűlésének jogvégzett alelnöke nagy nyilvánosság előtt mégis ismét azzal vádolta meg a Magyar Köztársaság miniszterelnökét, hogy az „közérdekű adatokat nem hozott nyilvánosságra, hogy meghamisította azokat, és ezzel megvalósította a közérdekű adattal történő visszaélés büntető törvénykönyvi tényállását”, ezért büntetőeljárást kezdeményeznek ellene. A vád tényei nem ismertek, az sem, hogy a feljelentés megtörtént-e, ezért Patai inkább magát az alelnök által megjelölt Btk. 177/B paragrafust veszi szemügyre. Abban ez áll:
„(1) Aki a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvényi rendelkezések megszegésével
a) tájékoztatási kötelezettségének nem tesz eleget,
b) közérdekű adatot hozzáférhetetlenné tesz vagy meghamisít,
c) hamis vagy hamisított közérdekű adatot hozzáférhetővé vagy közzétesz,
vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
(2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt jogtalan haszonszerzés végett követik el.”
Már néhány hónappal korábban az adatvédelmi biztos is vizsgálta ezt a kérdést, mely szerint a miniszterelnök eltitkolta az ország valós pénzügyi helyzetére vonatkozó közérdekű adatokat. Nem állapított meg törvénysértést. Patai áttekintve a tájékoztatásra vonatkozó szabályokat maga is oda jut: „A „pontos” és „gyors” tájékoztatási kötelezettség, tekintettel egyfelől az állami vezetők rendkívül széles tevékenységi és feladatkörére, másfelől e fogalmak jogi határozatlanságára, mind ez idáig nemhogy büntető-, de – tudomásom szerint – polgári eljárás alapjául sem szolgált, és aligha szolgálhat. Képtelenség volna a legsúlyosabb, azaz büntetőjogi szankciókat alkalmazni olyan magatartásokra, amelyek definiálása, megítélése ilyen mértékig szubjektív.”
A leradírozás szabadsága?
Látszatra az információszabadság „szezonját” éljük – írja az ÉS szerzője, s jelzi azt is, divatba jött, hogy kifejezetten obstrukciós politikai szándékkal tömeges és határidőre teljesíthetetlen adatkérésekkel bombázzanak és próbáljanak megbénítani állami intézményeket. „Úgy tűnik – véli a cikk –, a közérdekű adatok nyilvánosságának ügye soha ilyen fontos nem volt. Az alkotmányos jogok védelmezői azonban aligha boldogok, amikor látniuk kell, hogy egy jogot, eredeti rendeltetéséből kiforgatva, a politikai ellenfél leradírozására próbálnak felhasználni.”
A Fidesznek azonban a közérdekű adatok nyilvánosságáért való harcos kiállása hitelesebbnek tűnne, ha a kormányzásukhoz ez ügyben nem kapcsolódnának oly rossz emlékek. „A Fidesz–Kisgazda-kormány első ülésén eltörölte a kormányülések kötelező jegyzőkönyvezésére vonatkozó szabályt, ezt követően terjesztették ki az államtitok szabályait a kormányüléseken készített, érdemi információkat nem tartalmazó összefoglalókra. A Fidesz elnökének 1998. augusztusi nagy bejelentése nyomán indult az azóta hírhedtté vált megfigyelési ügy, s csak az adatvédelmi biztos ajánlása nyomán szüntette meg a büntetőeljárást a legfőbb ügyész az üggyel kapcsolatos dokumentumokat közzétevő újságíró ellen.” Ide sorolja az írás tisztázandóként, hogy vajon miért nem volt lehetőség megismerni az Ezüsthajó Kft. és megannyi állami megrendelést kapó cég szerződését, az akkori tűzijáték valódi költségeit, de nem sorolja tovább a közérdekű adatok eltitkolásával kapcsolatos botrányos ügyeket.
„Az alkotmányos jogok vagy a büntetőjog politikai fegyverré változtatása nemcsak szomorú fejleménye az utóbbi éveknek, de veszélyeket is hordoz. A Magyar Köztársaság Országgyűlésének jogvégzett alelnöke azonban, aki a közérdekű adatok eltitkolásával, sőt meghamisításával kapcsolatos vádakat megfogalmazta, nyilván tisztában van ezzel, és azt is tudja, hogy ha e vádak megalapozatlanok, akkor esetleg neki kell majd hamis vád bűntette miatt bíróság előtt felelnie.”
(A cikk teljes terjedelemben az Élet és Irodalomban olvasható.)
