A fiatalok egyetlen eszköze az erőszak
A fiatalok erőszakra való hajlamának okát a fiatalok agresszivitását kutató zürichi szociológus professzor, Manuel Eisner abban látja, hogy mára elfogytak eszközeik a társadalom bosszantására: korábban a hajviselet és öltözködés, a kábítószer-fogyasztás elég volt a felnőttek rosszallásának kiváltására. A hetvenes-nyolcvanas években, a politikai ideológiák korában egy-egy mozgalomhoz is csatlakozhattak a fiatalok, de mára már eltűntek a nagy eszmék, a fogyasztás uralja a társadalmat. Ebben a helyzetben manapság már nagy politikai ideológiák sincsenek, amelyekhez csatlakozni lehetne, így az aggresszivitás és tettlegesség marad az egyetlen eszközük. Eisner meglátása szerint ebben a médiának is hatalmas szerepe van: az erőszakos cselekményekről ugyanis az esetek többségében csak utólag számolhatnak be az újságok és televíziók, egy-egy várható eseményre a médiumok előzetesen is felkészülhetnek: szakértőkkel készítenek interjúkat a várható zavargások előtt, és fényképezőgépekkel, kamerákkal vonulnak ki a helyszínre. Mindez rendkívül fontos a fiatalok számára, akik erőszakos cselekedetéről így több százezren is értesülhetnek.
Magyarország meghökkenve figyelte a hétfő esti eseményeket az MTV székházánál, majd a keddi összecsapást a Rákóczi úton és a Blaha Lujza téren. Nyugat-Európában a tiltakozás ilyen, vandalizmusba hajló formája a konfliktuskezelés egy megszokott formája, és valószínűleg nálunk is hamarosan az lesz. „Az ilyenfajta tüntetések a demokrácia egyfajta fokmérői. Diktatúrában a rendőrség nem engedheti meg magának, hogy tesze-tosza legyen, a demokráciában viszont nem kockáztathatja meg a túlzott erőszakot. Az azonban Budapesten is látszik, hogy a rendőrség egyre inkább megtanulja a fékeket, az emberek pedig, hogy mit engedhetnek meg maguknak” – mondta az ELTE Társadalomtudományi Karának szociálpszichológusa. Síklaki István hozzátette: várható, hogy a mostani események precedensül szolgálnak majd a későbbiekben, és példa lesz a társadalmi konfliktusok rendezésére.
Hamar megunják
A szakértő elmondta, hogy az ilyen, erőszakkal párosuló demonstrációk nem szoktak sokáig tartani, általában egy-két hét alatt lecsengenek. „Jelen esetben az elején a tömeggel elhitették, hogy ők ’56-os hősök, így akár nézőként is több embert magukhoz tudnak vonzani. Ez az MTV-székháznál is látszott. Ha viszont a belső magot társadalmi támogatás is kíséri, félő, hogy a tüntetéshullám elhúzódik. A média szerepe is nagy, hiszen azáltal, hogy – feladatából adódóan – publicitást ad ezeknek az eseményeknek, sokaknak példát mutathat, így a tüntetők újratermelődnek. Én azonban bízom benne, hogy erős ellenzéki erők nem érdekeltek a fenntartásában, így hamarabb véget ér. Kíváncsian várom, hogy szombaton a Fidesz meg tudja-e akadályozni, hogy ismét vandalizmusba torkolljon a nagygyűlés. Én azt valószínűsítem, hogy igen” – mondta Síklaki István. A szociálpszichológus hozzátette: a kedd éjszakai tömeges letartóztatásnak lehet némi visszatartó ereje, ha másért nem, mert
Az egyetlen cél a rombolás
A szociálpszichológus kifejtette, hogy a vandálok a tüntetők egy szűk, legfeljebb párszázas rétegéből kerülnek ki. „Ők lényegében futballhuligánok. Önmagában az ideológia nem mozgósítaná őket, igaz, van egy felszínes, szélsőjobboldali, antiszemita mellékzöngéje ennek a csoportnak. Ők a balhé kedvéért mennek az utcára, hogy így vezessék le frusztrációjukat. Erre pedig most a magyar foci és az FTC körüli botrányok is okot szolgáltatnak. A vandálok célja a rombolás” – hangsúlyozta Síklaki István.
Hasonló a véleménye a fiatalok agresszitivátását kutató zürichi szociológiaprofesszornak, Manuel Eisnernek, aki szerint a demonstrációk mindig ugyanúgy, már-már tartalom nélkül zajlanak, a fiatalok egyetlen célja a destruktivitás. Nyugat-Európában ugyanis gyakran verekedésbe fordulnak a tüntetések. A zürichi professzor kutatásai alapján az ilyenkor erőszakhoz folyamodó fiatalok általában alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkeznek, nehéz családi körülmények között élnek. A tüntetéseken kitörő erőszak céltáblái általában tárgyak, mint például egy kirakat, és a személytelen rendőrség; ilyen esetekben a rendőröket ugyanis nem szuverén személyiségnek tekintik a fiatalok. Az erőszak ezen megnyilvánulási formái másodlagosak, az elsődleges formák közé tartozik a rablás vagy a verekedés, ahol valóságos személyekkel kerülnek konfliktusba az erőszakoskodók.
Franciaország: a kocsigyújtogatás őshazája
Franciaországban igazi hagyománya van a kocsigyújtogatásnak és lázadásnak. Az autógyújtogatás, a kivezényelt rendőrök hergelése szinte mindennapi esemény egy-egy párizsi külvárosban, mesélte a FigyelőNetnek egy a tanulmányait Párizs külvárosában folytatott hallgató. Hozzátette: mindennapos, hogy a nem helyi rendszámú autókat éjjel felgyújtják, azzal az ürüggyel, hogy aki nem idevaló, ne is jöjjön ide. Ezt a fajta külvárosi életszemléletet és hozzáállást jól tükrözi Mathieu Kassovitz, magyar származású filmrendező A Gyűlölet (La Haine) című filmje, mely a francia társadalomnak állít tükröt.
A legnagyobb visszhangot mégis a tavaly novemberi lázadások keltették. Indoknak két fiatalember halálát jelölték meg, akik a rendőrök elől menekülve egy trafóházban kerestek menedéket, majd ott lelték halálukat. Ezt követően egy több hétig tartó rombolás- és lázadássorozat tört ki Franciaországban. A valódi okok azonban máshol keresendők. A főként nagyvárosokban koncentrálódó fekete bőrű, muzlim afrikai bevándorlók (pied noirs) már második generációja is képtelen volt beilleszkedni a francia társadalomba, annak ellenére, hogy az állam rengeteg pénzt áldozott erre. Az integrálás ugyanis inkább szavakban merült ki, mint tettekben: a bevándorlóknak külön városnegyedeket, lakótelepeket húztak fel például Párizs külvárosaiban, az önálló életet élő városrészek igazán sosem kapcsolódtak szervesen a cité életéhez.
A tavalyi lázadásokban a kirekesztettség érzése, a társadalmi perifériára szorulás mind-mind visszaköszönt. Az amúgy sem békés helyzetet tovább fűtötte Nicolas Sarkozy (magyar származású) belügyminiszter kijelentése, hogy a hőzöngő fiatal tüntetőket csőcseléknek nevezte. Ez olaj volt a tűzre, hiszen emiatt terjedt ki szinte egész Franciaországra a lázadás, sőt a szomszédos Belgiumban is felcsaptak a lángok. A lázadók többsége tizenéves fiatal volt. Sarkozy a kezdeti rendőri teszetoszaságot hatékony és kemény rendőri fellépésre váltatta le, a zavargásokban részt vevő fiatalokat pedig az országból történő kiutasítással fenyegette meg. A lázadás során több ezer autót gyújtottak fel, több száz tüntetőt vett a rendőrség őrizetbe, a sérültek számát pedig több ezerre tették.
Évente egyszer megbolondulnak a németek
Az amúgy békés Németországban tüntetésturisták árasztják el a fővárost minden május 1-jén, a fiatalok célirányosan randalírozni jönnek. A munka ünnepén felgyújtott autóknak, rendőrverésnek immár 17 éves hagyománya van Berlinben annak ellenére, hogy a társadalom elítéli a randalírozókat. Az erőszakot kutatók szerint a fiataloknak ez az egyetlen eszközük arra, hogy felhívják magukra a figyelmet.
Berlinben először 1987-ben került sor utcai összecsapásokra a tüntetők és a rendőrök között. Akkor még politikai okokból torkollott erőszakba a május 1-jei felvonulás, a munka ünnepén tartott felvonulások az évek során azonban elvesztették politikai töltetüket, ma már Németország számos részéről érkeznek ilyenkor Berlinbe fiatalok, akik csak erre a napra és bevallottan egy kis balhéért látogatnak el a fővárosba. A május elsejei zavargások más német városokban is hagyománnyá váltak. Ahogy egy erőszakot kutató professzor fogalmaz: az ilyen tüntetések gyakorlatilag ugyanúgy már-már egy unalomig ismert forgatókönyv szerint zajlanak. A balhét kereső fiatalok a tüntetések végén összecsapnak a rendőrökkel, tartalom nélkül, a destruktivitás céljával.
Berlinben május elsején a fiatalok rendszeresen összecsapnak a rendőrökkel, egy verekedésre a Mauer parkban már hagyományosan sor kerül, a rendőrök körbezárják a kemény magot, és nyugodtan megvárják, hogy mindenki elhagyja a kört, aki nem akar verekedni. Addig nem hagyják magukat provokálni, és feltehetően a verekedésre vágyók is türelmesen várnak a sorukra. Amikor már csak ők maradnak, kezdődik a verekedés.
Kreuzbergben, Berlin egyik városrészében rendszeresen gyújtanak fel autókat, a biztosítók kínálnak május 1-jei biztosítást azoknak, akik nem tudják kocsijukat garázsban elhelyezni. A rendőrök provokálása éjszakába nyúlóan zajlik, közben utcai randalírozás zajlik.
