Belföld

Betegkoszton: vacsora 30 forintért

A kórházi kosztra rendszerint panaszkodnak a betegek, az intézmények azonban a maximumot igyekeznek nyújtani. Jelenleg három-hatszáz forint jut naponta egy betegre. A betegétkeztetés színvonalának emelésére az ágydíj sem feltétlenül nyújtana megoldást.

Az ÁNTSZ ellenőriz

A jogszabályok lefektetik, hogy a kórházakban diétás ellátásra lehetőséget kell nyújtani, a közétkeztetésben pedig az élettani szükségleteknek megfelelő minőségű és tápértékű étkezést kell biztosítani. A törvény ehhez részletes táblázatot csatol, mit is fed mindez. Egy 19-60 évesnek például 10 napra 400 gramm mézet és 200 gramm száraztésztát kell biztosítani, péksüteményből pedig háromezret. Mindezt a helyi ÁNTSZ munkaterületének megfelelően rendszeresen vizsgálja. Mint Kiss Tímea, az Országos Tisztiorvosi Hivatal kommunikációs főosztályának munkatársa lapunknak elmondta, egy-egy vizsgálat alkalmával ellenőrzik a megfelelő hűtést és hőn tárolást, a szabályszerű mosogatást, de azt is, hogy az egyes beteg megfelelő diétát kap-e. Ilyenkor laboratóriumban ellenőrzik, az adott étel valójában miből, mennyi tápanyagot tartalmaz.

„Mind a László, mind a Szent Imre, mind pedig a Kútvölgyi kórházban nagyon kevés és vitatható tápértékű volt az ellátás. Többször előfordult, hogy a vacsorára szánt zsemlét és két szelet párizsit már a délelőtti ebédosztáskor kiadták. A főtt ételek döntő többsége még a fekvőbetegeknek sem tartalmazott elég energiát, íze pedig rendszerint sem nekem, sem pedig betegtársaimnak nem felelt meg. Ezért látogatóinkat arra kértük, hogy leépülésünk megakadályozása érdekében hozzanak élelmet, a kórházi büfék és éttermek ugyanis árképzésükben durván visszaélnek a kórházi betegek gyenge ellátásával” – mondta egy, a kórházat egy hete elhagyott beteg a FigyelőNetnek, összefoglalva eddigi tapasztalatait.

Parizerre nyomott kefires doboz

Lapunk egyik olvasója a Péterfy Sándor utcai kórház sebészeti osztályára panaszkodott. „Augusztus 15-én vacsorára a következőt kaptam: egy negyedbe vágott papír tálcára rászórt, valószínűleg darált parizer, erre egy „steril” kefires doboz rátéve és az egész áttekerve folpack fóliával. Az emberi méltóság alapjait is nélkülöző eljárás mélységesen felháborít. Ilyet a kutyám elé nem tennék. Én megértem, hogy kevés pénz jut az egészségügyre, de úgy gondolom, hogy ez nem pénz kérdése!” – írja olvasónk.

Három étkezés 300 forintból

Pénzből pedig valóban nincs sok. „Összesen 13,5 millió forintot tudunk nyersanyagbeszerzésre fordítani, ebből ezt tudjuk biztosítani. Napi 1400 betegről kell gondoskodnunk, 38 féle ételt kell elkészíteni a különböző betegcsoportoknak, ne várják, hogy Herendi tányérban kapják a vacsorát, amelyre egyébként fejenként 30 forint jut” – hangsúlyozta lapunk megkeresésére a Péterfy Sándor utcai kórház gazdasági igazgatója. Zsarnay István hozzátette: mivel koradélután bezár a konyha, a vacsorát előre becsomagolják. A csomagolás egységes, papírtálcára helyezik az ételt és azt dupla fóliával tekerik át, csakúgy mint bármely más kórházban. A FigyelőNet kérdésére a gazdasági igazgató elmondta: maga is minden nap a kórházban étkezik, és meg van elégedve.

Más intézmények is hasonlóan alacsony fejpénzzel gazdálkodhatnak. „2006-ban egy normál ellátású beteg étkeztetésére napi 300 forintot tud a kórház fordítani. A diétát igénylő betegek napi fejadagja 310, a diabéteszeseké 350 forint naponta, ebben mindhárom étkezés benne van. Ennyiből megfelelő tápanyagú, tisztességes, bár nem fantasztikus minőségű étkeztetés hozható ki” – mondta Karátsonyi Annamária, a Szent Imre Kórház gazdasági igazgatója a FigyelőNetnek. Hozzátette: a betegek nem elégedettek az ellátással, általában arra panaszkodnak, hogy a műanyagtálcák és a műanyagtányérok nem túl gusztusosak, ráadásul az étel hideg, mert kihűl, mire a beteghez ér. A gazdasági igazgató szerint többen panaszkodtak arra, hogy kevés a hús és a kenyér.

A Nyírő Gyula kórház ennél is kevesebbet, napi 230-250 forintot tud erre fordítani. Valamivel magasabb összegből gazdálkodik az Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet is. „Nálunk az ellátás színvonala talán egy hajszállal jobb, mint a legtöbb kórházban, de persze lenne min javítani” – mondta Csollák Mária, az intézmény főigazgató-helyettese lapunknak. Hangsúlyozta: náluk a betegek nem a kosztra panaszkodnak, hanem arra, hogy a személyre szabott menü a hegyre való szállítás közben gyakran kilöttyen. „Egy fekvő betegnek elegendő mennyiség a fejadag, de ha valakinek hoznak otthonról, és hozzá sem nyúl a kórházi tálcához, azt általában odaadjuk a nagyobb étkűeknek” – hangsúlyozta Csollák Mária.

Az ágydíj sem megoldás?

A kormány liberális egészségügyi minisztere a Zöld könyvben többek között erre a problémára kínálná megoldásként az úgynevezett ágydíj bevezetését. Ez azt jelenti, hogy a betegnek bizonyos – még meg nem határozott, de valószínűleg 500 és 1500 forint közé eső – összeget kéne minden egyes kórházban töltött napjáért befizetnie, amelyből így az úgynevezett hotelszolgáltatások (tiszta ágynemű, étkezés) minőségét lehetne javítani. A Szent Imre kórház gazdasági igazgatója szerint ez azonban csak akkor jelenthetne előrelépést, ha a pluszpénz az intézményeknél maradna, és nem csökkentené ezzel arányosan az Országos Egészségügyi Pénztár (OEP) a juttatást. „Ebben az esetben viszont az egy főre jutó pénzből az étkezés színvonalának javításán kívül az ágynemű gyakoribb cseréjét is el lehetne érni” – véli Karátsonyi Annamária.

A budapesti Nyírő Gyula kórház főigazgatója szerint az ágydíj semmit sem jelentene, mivel a fontossági sorrend továbbra is megmaradna, így a plusz összeget elsősorban nem az étkeztetésre fordítanák. „Ha az a kérdés, hogy a műszer működjön, vagy finom legyen a vacsora, hogy a családnak a műszer javíttatása vagy a behozott étel jelent kisebb megterhelést, mindig az étkezés marad alul” – véli Falus Ferenc. A kórházigazgató a FigyelőNetnek elmondta, a kórházigazgatóknak jelenleg gazdasági szabadsága van, így visszalépés lenne, ha az ágydíj bevezetésével meghatároznák, annak mekkora hányadát kell az étkezésre költeni. Ha viszont ezt nem kötik ki, az intézmények inkább műszerkarbantartásra fogják költeni a plusz bevételt. „A megoldást az a la carte rendszer bevezetésében látnám, azaz a betegeknek, pénzért, plusz szolgáltatást nyújthatunk. Ennek persze a létszámgazdálkodás az akadálya” – hangsúlyozta Falus Ferenc.

A dietetikus is nézi az árakat

A kórházi kosztot az ÁNTSZ rendszeresen ellenőrzi, és azok tápértéke – bármennyire kevésnek tűnik is – szakmai szempontok szerint megfelel a törvényi előírásoknak. A menüt dietetikus állítja össze, ő azonban elsősorban nem a mennyiségre, hanem a „beltartalomra” ügyel. „A normál étlapot az élelmezésvezető tervezi meg, a dietetikusnak ezt kell átalakítania az orvos által előírt diéta, illetve a dietetikussal folytatott személyes tanácsadás alapján. Cukorbetegeknél például meghatározott mennyiségű szénhidrátot, máj- és vesebetegeknél fehérjét kell biztosítani, emésztőszervi betegséggel küzdő pácienseknek könnyű, vegyes ételt kell adni, elhízottaknak energiaszegényt. Külön oda kell figyelni a táplálékallergiára is. Mindeközben persze figyelembe kell venni a rendelkezésre álló anyagi forrásokat is” – mondta Schmidt Judit dietetikus a FigyelőNetnek.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik