1994
Magyarországon a kisebbségi önkormányzatok létrehozásának jogi alapját 1993-ban teremtették meg. A törvény elfogadásával a Magyar Köztársaság Országgyűlése kinyilvánította, hogy a nemzeti és etnikai önazonossághoz való jogot az egyetemes emberi jogok részének tekinti, a nemzeti és etnikai kisebbségek sajátos egyéni és közösségi jogai alapvető szabadságjogok, ezeket tiszteletben tartja, nekik érvényt szerez.
Az 1994. december 11-ei önkormányzati választások idején kaptak először lehetőséget a hazánkban élő nemzeti és etnikai kisebbségek a helyi kisebbségi önkormányzatok megválasztására, melynek során a Magyarországon élő 12 kisebbség – a bolgár, a cigány, a görög, a horvát, a lengyel, a német, az örmény, a román, a ruszin, a szerb, a szlovák és a szlovén – élt a törvény adta lehetőséggel.
A helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló törvény lehetőséget teremtett arra, hogy az általános önkormányzati választásokat követő év november havának harmadik vasárnapján – ami 1995. november 19-ére esett – a kisebbségek azokon a településeken, ahol 1994. december 11-én nem választottak helyi kisebbségi önkormányzatot, vagy ahol az megszűnt, helyi kisebbségi önkormányzatot válasszanak. Ezen – a szerbek és az ukránok kivételével – valamennyi kisebbség ismét élt a választás lehetőségével, így összesen 172 voksolásra került sor.
A két megméretés eredményeképpen összesen 817 kisebbségi önkormányzat alakult meg országszerte. Ezek több mint fele – 417 – cigány önkormányzat volt, de további jelentős számú önkormányzatot alapított a Magyrországon élő német (162), horvát (57) és szlovák (51) kisebbség is. Egyetlen kisebbségi önkormányzatot adott a ruszin kisebbség a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Múcsonyban.
Mivel minden szavazókorú magyar állampolgár voksolhatott a kisebbségi választásokon is, a részvételi adatok félrevezetőek. Általában elmondható, hogy azoknál a kisebbségeknél volt magas a választási részvétel, amelyek nem elszórtan, hanem az ország egyes részein, egy-egy településre koncentrálódva élnek, így elsősorban a németek és szlovákok lakta területeken. A részvételi arány a többségében szlovákok alkotta, mindössze 93 lakosú Borsod megyei Vágáshután volt (66,67 százalék) a legmagasabb, a második legtöbben pedig a Veszprém megyei Magyarpolányban szavaztak: ott a német kisebbségi önkormányzatra (58,48 százalék). A települések többségén a részvétel a 10 százalékot sem érte el, megesett, hogy egy százalék alatti részvétellel is kisebbségi önkormányzat alakulhatott.
Az ukrán és a ruszin kisebbségek kivételével minden más kisebbség országos önkormányzatot is alakított.
A szakértők, valamint az önkormányzatok képviselői is egyetértenek abban, hogy az 1994-1995-ös kisebbségi önkormányzati választások a tanulóidőszakot jelentették a kisebbségek számára, ám nyugodt körülmények között, minden botránytól mentesen zajlottak. A tapogatózó hozzáállás miatt a megalakult önkormányzatok száma is még jóval alacsonyabb volt, mint az 1998-as, majd a 2002-es voksolásokat követően.
1998
Az 1998. évi október 18-i önkormányzati választásokon a kisebbségek újra szavazhattak saját önkormányzataikra. Ezúttal mind a 13 bejegyzett magyarországi kisebbség – a korábbi 12 az ukránokkal kiegészítve – állított fel a településeken, szerte az országban helyi kisebbségi önkormányzatot.
A helyi kisebbségek részéről ezúttal jóval nagyobb hajlandóság mutatkozott az önkormányzati testületek létrehozására, az előző ciklusbeli 817-el szemben 1364 alakult meg 1999. február 15-ig. A cigány önkormányzatok száma például 477-ről 766-ra nőtt, a németeké 162-ről 271-re. A mandátumok összesített számában azonban a cigányok elvesztették a vezető pozíciót, míg ekkor összesen 360 mandátumot szereztek, a német kisebbség 379-cel büszkélkedhetett.
A négy évvel korábbi eredményhez képest a ruszin önkormányzatok száma nőtt a legjelentősebben, a korábbi 1 helyett ezúttal 9 településen jött létre önkormányzatuk, de a bolgár (4 helyett 14), görög (6 helyett18) és lengyel (7 helyett 32) önkormányzatok száma is megsokszorozódott.
A választási részvétel is növekedett az előző voksoláshoz képest. A jelenség szakértők szerint nem csupán a kisebbségi szavazók megnövekedett aktivitásának köszönhető, hanem az úgynevezett „szimpátiaszavazatoknak” is, hiszen a választójogi törvény lehetővé tette, hogy azok a választópolgárok is voksolhassanak a kisebbségi választásokon, akik nem tartoznak egyik kisebbséghez sem, de valamelyik közösséggel szimpatizálnak (mivel valamennyi magyar állampolgár voksolhatott). Az 1994-ben leadott összesen 1 774 299-es összesített szavazatszám így nőhetett 1998-ban 2 657 922-re.
A kisebbségi önkormányzatok megalakítását ekkor azonban már több visszaélés hátráltatta, sok településen olyan jelöltek indultak el kisebbségi színekben, akik nem kötődtek az adott közösséghez, nyelvét nem beszélték. A kisebbségi törvény hibáját kihasználva így született meg az etnobiznisz jelensége, amely – habár erkölcsileg elítélendő – törvényileg teljesen szabályos, hiszen senkinek sem volt joga megkérdőjelezni egy adott jelölt kisebbségi identitását.
Az Országos Román Önkormányzat megalakítása például két alkalommal is kudarcba fulladt, miután az elektorok mintegy 40 százaléka nem volt hajlandó megjelenni az alakulóülésen. A történet hátterében az állt, hogy a 75 taggal – ez a szám az előző ciklushoz képest ugrásszerű növekedést jelentett – megalakuló budapesti román kisebbségi önkormányzatból 60 személy korábban nem vett részt a román kisebbség munkájában, egyik létező szervezettel sem állt kapcsolatban, a román nyelvet nem beszélte, így gyaníthatóan „kakukkfiókaként” került a testületbe.
Ezt követően számos román kisebbségi szervezet aggodalmát fejezte ki, hogy Budapesten nem románok képviselik a román kisebbségi érdekeket. Ezt követően az országos önkormányzat alakuló ülésétől távolmaradó budapesti elektorok határozatképtelenné tették a gyűlést. A diplomáciai feszültséget is keltő botrányt csak úgy sikerült megoldani, hogy a határozatképességhez szükséges létszámot a korábbi 75-ről 50 százalékkal csökkentették.
2002
2002. október 20-án harmadik alkalommal nyílt lehetőség a kisebbségi önkormányzatok megválasztására. 1998-hoz hasonlóan mind a részvétel, mind a megalakult önkormányzatok száma növekedett az előző ciklushoz képest.
Ezúttal 1853 helyi kisebbségi önkormányzat alakult, ami nagyjából 36 százalékos növekedést jelent 1998-hoz viszonyítva. Továbbra is a ruszin önkormányzatok száma gyarapodott leginkább, a korábbi 9-ről 32-re, míg az ukránoké 4-ről 13-ra. A cigány kisebbségi önkormányzatot alakító települések egy híján elérték az ezret. Összességében mind a 13 kisebbség több helyi önkormányzatot hozott létre, mint négy évvel korábban.
Országosan a cigány önkormányzatokban összesen 549 képviselő ült, közülük négy az adott település polgármesteri címét is elnyerte. A németek ezúttal 453 képviselőt delegáltak a testületekbe, köztük 35 polgármestert, a horvátoknál ez az arány 158–20, a szlovákoknál pedig 119–12 volt.
A 2002-es választás sem zajlott azonban botrányok nélkül. A települési önkormányzattal amúgy is rossz viszonyban levő jászladányi cigány kisebbség korábban megakadályozta, hogy a polgármester kezdeményezésére olyan alapítványi iskolát hozzanak létre, amely burkoltan a roma tanulók szegregációját volt hivatott „segíteni”. Ezt követően a kisebbségi választásokon többen – köztük a polgármester felesége és a leendő iskola egyes tanárai – is cigányként jelöltették maguka, azzal a céllal, hogy a voksolást követően felálló új testület ne tudja megakadályozni az iskola létrehozását. A választásokat követően az intézmény létre is jött, kapui pedig zárva maradtak a roma gyerekek előtt. Ez az eset megmutatta, hogy csupán elszántság kérdése, hogy külső érdekekkel befolyásolják a kisebbségi önkormányzatok összetételét és működését.
A legnagyobb magyarországi kisebbségnek, a cigányságnak is problémái voltak 2003-ban az Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) megalakításával, ekkor azonban inkább nagypolitikai érdekek húzódtak meg a háttérben. Az OCÖ vezetője a Lungo Drom-elnök Farkas Flórián volt – az OCÖ-ben döntő többségben egyébként a szervezet tagjai ültek –, aki a 2002-es országgyűlési választásokon a Fidesszel kötött szövetséget.
Kihívója a belső széthúzásokkal terhelt Demokratikus Roma Koalíció vezetője, Horváth Aladár volt, aki Medgyessy Péter – ekkor már miniszterelnök – tanácsadói köréhez tartozott. Horváth többek között pénzügyi visszaélésekkel és a rasszista politika támogatásával vádolta a Lungo Dromot és annak vezetőjét. Az új OCÖ alakuló ülésén, 2003 februárjában sorozatos csalásokra és jogsértésekre hivatkozva Farkas Flórián és a Lungo Drom képviselői elhagyták az elektori gyűlést, határozatképtelenné téve azt. A március 1-jén megismételt, immáron érvényes és eredményes gyűlésen az 53 fős testületbe végül két lungo dromos mandátum kivételével kizárólag a Demokratikus Roma Koalíció képviselői kerültek.
2006
Az október 1-jei önkormányzati választásokon új szabályok szerint történik majd a voksolás. Ezúttal csak azok vehetnek részt a szavazáson, akik regisztráltatták magukat a kisebbségi választói névjegyzékbe, vállalva ezzel kisebbségi identitásukat – habár a névjegyzék titkos, és a választásokat követően meg kell semmisíteni.
A névjegyzék összesen 199 973 választópolgár nevét tartalmazza, és nem jelent különösebb meglepetést a korábbi arányok ismeretében: a névjegyzékbe felvettek több mint fele, 106 337 cigány származásúnak vallotta magát, 45 983 németnek, de jelentős még a szlovákok és horvátok száma is (15 049 illetve 11 090). A szlovénok képviseltetik magukat a legkisebb létszámmal, összesen 991 regisztrálttal.
Összességében az ország 1 452 településén tartanak majd kisebbségi önkormányzati választásokat, mely során 2 077 kisebbségi testület jöhet létre.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
