A lakóközösség, mint meghatározó társadalmi szerveződés ritkán vizsgázik jelesre, ha az összefogás kérdése van napirenden. Kivételt képez, ha egyes csoporttagok megcsillanni vélik annak lehetőségét, hogy a többieknél kiemeltebb haszonélvezői lehetnek a közösen előteremtett javaknak. Ez az eshetőség aligha motiválhatta kellően a közösséget annak a tolókocsis lánynak az esetében, aki közlekedése megkönnyítése végett saját költségén akart mobil rámpát szereltetni a közösen használt lépcsőre. A lakógyűlés felszólalóinak többsége azonban kerek-perec közölte, hogy miközben nekik nem származna előnyük az eszközből, a szerkezet nagymértékben csökkentené ingatlanjuk értékét.
A másik oldalon a kollektív cselekvés fő akadályaként leggyakrabban a potyautas probléma jelentkezik – mutat rá Kemény Vagyim szociológus. Ennek lényege: sok fogyasztó erős késztetést érez úgy intézni a dolgokat, hogy a fogyasztani vágyott dolgot mások finanszírozzák helyette. Kemény Vagyim szerint a potyautas magatartás sokszor csírájában fojtja el a kisközösségi szerveződéseket.
Inkább a fiatalok fognak össze
A végtelenségig lehetne sorolni negatív példákat, de azért akadnak pozitív történetek, még ha csak elvétve is. Modellértékű a Magház esete: a 72 lakásos társasház beruházói olyan yuppie-kompatibilis életteret kívántak létrehozni a fővárosi VII. kerületi Rottenbiller utcában, ahol a lakóknak alanyi jogon jártak volna egy jobb szálloda szolgáltatásai: internet, belső használatra ingyenes telefon, recepció, konditerem, élelmiszerüzlet, mosoda és takarítás.
Az ígéretek nem valósultak meg, cserébe viszont már rögtön a beköltözést követően műszaki, statikai, üzemeltetési problémák jelentkeztek. Ezek miatt jelenleg is tart a lakók és a beruházók, illetve kivitelezők közti pereskedés. Dén Mátyás András lakóközösségi aktivista elmondta: miután a főleg diákok lakta házban saját maga vette kezelésbe a közösség ügyeinek intézését, az elmúlt fél évben a 24 órás porta- és biztonsági szolgálat kialakítása mellett a konditerem, illetve a minden lakásba eljutó internet is valósággá vált.
„Az összefogás inkább a fiatal közösségekre jellemző” – húzza alá Pintér Róbert, az Információs Társadalom és Trendkutató Intézet vezetője. Főleg azért van ez így, mert az aktív emberek jó része nem a civil összefogásban, hanem az álláshalmozásban, családban, barátokban, hobbiban, tervezésben éli ki magát. Ezen akkor hajlandók túllépni, ha egyéni sérelmükben sokakkal osztoznak, a közös cél eléréséhez nem kell feltétlenül a zsebükbe nyúlniuk, esetleg magáért a happening kedvéért kivételt tesznek.
A Critical Mass sikeres
Szűk csoportot ért sérelem hívta életre a kerékpárral közlekedő fővárosiak tiltakozó felvonulását: a San Franciscó-i gyökerű Critical Masst, amely a városi bringázás nagyszerűségére hívja fel a figyelmet. A tömeges utcára vonulást kiváltó ok Budapesten az volt, hogy 2004-ben a főpolgármester a hétvégére tolta el a hétköznapra eső, egyébként mindig szeptember 22-i dátummal megrendezett Nemzetközi Autómentes Napot, hogy az alternatív közlekedési eszközzel utcára vonulók ne okozzanak káoszt a városi közlekedésben.
Válaszul a kerékpáros társadalom hangadó aktivistái szeptember 22-re megszervezték az első pesti Critical Masst. Az önkéntesek által népszerűsített esemény hírére 4 ezer ember gyűlt össze, egy évvel később pedig már 10 ezren, idén pedig 32 ezren gurultak az utakon. A felvonulók létszámán meglepődött fővárosi vezetés nem sokkal ezután baráti hangvételű csevelyre invitálta a szervezőket, amelyen a kerékpárosok benyújtották „módosító javaslataikat”. Miután rávilágítottak, hogy kerékpárutat építeni útfelújítások idején a legolcsóbb, sok kilométeres fejlesztési ígéretet kaptak: 2006-ra például 30 kilométer kerékpárút megépítését vállalta a főváros vezetése, amiből eddig 10 kilométert adtak át.
A gyalogosok is tömörülnek
Elégedetlenségükkel a kerékpárosok nincsenek egyedül. Velük együtt a gyalog közlekedők is változtatnának megtűrt státusukon, amit jelez, hogy tömegek vonultak fel a Radikális Gyalogosok (RAGYA) ez év májusi megmozdulásán, szót emelvén a zebrán átkelőket sem kímélő autós terror ellen. A RAGYA csoport és szimpatizánsai a hátrányos megkülönböztetésüket annál a fővárosi közlekedési lámpánál demonstrálták a Bajcsy-Zsilinszky és Andrássy út kereszteződésénél, amelynek zöld jelzése – a gépkocsik minél gördülékenyebb áthaladása érdekében – egy kiöregedett rövidtávfutónak sem ad elég időt a biztonságos átkeléshez. Az illegális akció fényét a rendőrök jelenléte is emelte. Utóbbiak lekapcsolták a közlekedési lámpákat, s átvették a forgalom irányítását, így téve lehetővé néhány autósnak, hogy átcsusszanhasson két nagyobb emberhullám közt. Ami még történt: a rendőrök az esemény végén – biztos, ami biztos – elvezették az egyik szervezőt.
Pár évvel ezelőtt talán nem jöttek volna össze ennyien, nem lett volna ennyire pozitív fogadtatása az ötletnek. Az optimista szervezők ezért hiszik, hogy előbb-utóbb változik valami. A szkeptikusak viszont úgy vélik: amíg az emberek elsősorban a happening kedvéért jönnek el, és szó nélkül tűrik, hogy elvigyék a szervezőt, kicsi az esélye annak, hogy egy-egy megmozdulás valódi eredményre vezessen.
Nincs híján viszont eredményeknek a közlekedésmérnökök összefogásából alakult Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület (VEKE). Eddigi legjelentősebb sikerük, hogy megoldáscsomagot szállítottak a BKV problémásan működő éjszakai közlekedésének átszervezésére. Mindez a cégnek egyetlen fillérjébe sem került, miközben a buszok kihasználtsága javult, ráadásul az éjszakai közlekedés vidéken is megoldódott.
(További részletek a Figyelő legfrissebb számában!)
