Lapértesüléseket hivatalosan is megerősítve Schneller István csütörtök délután egy sajtóbeszélgetésen maga jelentette be távozását. Demszky Gábor szerint Schneller Istvánnak nagyon fontos szerepe volt abban, hogy a rendszerváltás utáni főváros épített örökségét sikerült megőrizni.
A főépítész, aki 1990–1994 között szabad demokrata főpolgármester-helyettesként is tevékenykedett, döntésének belső, személyes okaként említette, hogy a város- és területfejlesztés terén szerzett tapasztalatait szeretné átadni.
A politika dönt
A külső okokat részletezve rámutatott, hogy a hatósági jogosítványokkal nem rendelkező, gyakorlatilag véleményező szerepre kárhoztatott építészekre a fővárosban egyre nagyobb nyomást gyakorolnak a politikai-gazdasági érdekcsoportok. Hozzátette, hogy egyesek szerint egy erős építésügy a privatizációs időszakban gátja lehet a fejlesztéseknek.
Schneller István sajnálatosnak tartja, hogy a hazai építésügy évek óta nélkülözi az erős szakmai jogosítványokat, a hatósági jogkört, s emiatt a végső szót politikai testületek mondják ki szakmai kérdésekben. A főépítészi munkát nehezítő helyzetként említette, hogy a fővárosi önkormányzat politikai döntéshozó testülete többszöri javaslatra sem hozta meg azokat a szervezeti döntéseket, amelyekkel hatékonyabb lehetett volna az általa vezetett terület működése.
Aránytalan tornyok, jogszerűtlen beruházások
Szólt arról is, hogy a fővárosi településügyben egyre erőteljesebbé vált a kerületi önkormányzatok és a mögöttük álló gazdasági erők nyomása, hogy minél több korábban beépítésre nem szánt területen lehetővé tegyék az ingatlanfejlesztők ténykedését. Példákat sorolva megemlítette a Csepel-sziget északi területének kerületi eladását, a Hajógyári-sziget állami eladását, a kőbánya-kispesti metróállomás térségében tervezett bevásárlóközpontot, az Árpád híd pesti lejárójában megépült aránytalan tornyokat, a XIII. kerületben jogszerűtlenül megvalósult beruházások sokaságát, köztük a Marina parti építkezést és a zsidónegyedben zajló bontásokat.
A főépítész hangsúlyozta, hogy amikor politikai nyomásra változtatnak például egy adott terület beépítési sűrűségén „azzal milliárdokat teszünk valakinek a zsebébe”. Úgy vélte, sok esetben, például a Csepel-szigeti vagy a zsidónegyedi ügy esetében is politikai okok miatt nem hozta meg a főváros politikai döntéshozó testülete azt a lépést, amire szükség lett volna. Így például Csepel esetében, amikor egy közhatalom, a kerület egy közparkot adott el, többszöri javaslatukra sem terelték jogi útra a kérdést.
Nem lesz tovább Don Quijote
Schneller István leszögezte, hogy távozásával fel kívánja hívni a figyelmet a városépítészet jelenlegi helyzetének nehézségeire, arra, hogy a közérdek nem rendelhető alá a magánérdeknek. Megjegyezte, hogy a továbbiakban nem kíván „Don Quijote-i szerepben, olyan tendenciák ellen szélmalomharcot folytatni, amelyeket egyedül, vagy igen erős várospolitikai támogatás nélkül nem lehet csinálni”.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
