Durván részrehajló több napilap

Abból indulunk ki, hogy a sajtó elsődleges feladata az objektív tájékoztatás, a közélet eseményeinek kritikai bemutatása, a közélet tisztaságának őrzése. A választási kampány hajrájában a politikai napilapok szerepe felértékelődik, szavuk nagyobb súllyal esik latba. A FigyelőNet a választási hajrában mind a négy országos politikai napilapot – Magyar Hírlap, Magyar Nemzet, Népszabadság, Népszava – megvizsgálta, vajon teljesülnek-e a fenti elvárások. Mivel egy-egy belpolitikai esemény megítélése nehezebb feladat, ezért olyan napokat választottunk, melyek relatíve kevesebb lehetőséget adnak a médiumoknak politikai nézeteik kidomborítására. Az egyik vizsgált napon a madárinfluenza hazai megjelenése borzolta a kedélyeket, a másikon az orosz elnök érkezett a fővárosba. Azt tapasztaltuk, hogy a napilapok keverik a hírműfajt és a véleményújságírást, továbbá a cikkek olykor durván részrehajlók.

Elhallgatás

A különböző napilapok esetében már a címoldali témaválasztás is jelezheti a médium politikai beállítódását – még egy olyan semleges napon is, mint február 22-e. Február 21-én semmilyen politikai esemény nem zavarta meg a sajtót, a nap azonban távolról sem volt eseménytelen: hazánkban is megjelent a madárinfluenza. Haladjunk abc-sorrendben. A másnapi Magyar Hírlap vezető anyaga a H5N1 magyarországi megjelenésével foglalkozik. A Magyar Nemzet szerint az előző nap legfontosabb eseménye nem egy potenciálisan világméretű járvány kialakulásáért felelős kórokozó hazai felbukkanása, hanem az, hogy egy SZDSZ-es politikus gépén pedofil képekre bukkantak, a madárinfluenza a cikk alatt következik. A Népszabadság szintén a vírussal foglalkozik legfölül, alatta üti tovább a fideszre nézve kellemetlen szerverügyet. A Népszava vezető írása is a szerverüggyel foglalkozik, a madárinfluenzának a címoldalon, mint irreleváns eseménynek, híre-hamva sincs.

Csúsztatás

Az információk önkényes szelektálása kevésbé ártalmas – bár a Népszava metodikája támadható –, a tények elferdítésének megítélése azonban nem lehet vita tárgya. Február 24-e is egy átlagos nap. A Magyar Nemzet vezető anyaga szerint az SZDSZ feketén alkalmazhatott erdélyieket. Az írás tárgyszerű, a másik címoldali írás viszont már csúsztat: a Nomentana-ügy: elévült a bűntett címmel az a baj, hogy bírói ítélet nem született arról, valóban történt-e bűncselekmény, a cím és a cikk ezzel mégis azt állítja, hogy történt. A legmesszebb a harmadik címoldali anyag megy, a cím nem mond igazat: Megtörtént a negyedik leminősítés. Az írás arról szól, hogy a Moody’s leminősítette hazánkat mint adóst, holott erre azóta sem került sor, a cég valójában negatívra rontotta hazánk adósságkockázata besorolásának kilátását, ami nem azonos a leminősítéssel. A Népszava Kidurrant a Nomentana-lufi címe is csúsztatás. A cím és a cikk is azt állítja, hogy nem történt törvénysértés, holott az ügyészség ezt épp úgy nem mondta, mint az ellenkezőjét. Alatta a hatásvadász, de ártalmatlan moszkvai piac beomlása szerepel és a sárospataki könyves anyag. A cikkek közös jellemzője, hogy független szakértők egyikben sem szólalnak meg, csak pártfunkcionáriusok.

Szkepszis és irónia

Február utolsó napján hazánkba látogatott az orosz elnök. Vlagyimir Putyin a világ egyik nagyhatalmának vezetője; orosz elnök tizenöt éve nem járt Magyarországon. Nézzük, hogyan tálalta az eseményt a hazai média. A Magyar Hírlap a lap címlapszerkesztési elveit követve egész oldalas képpel hozza az anyagot a látogatásról. Távolságtartással kezeli a témát, összefoglalja a történéseket, idéz Putyintól, Gyurcsánytól, Sólyomtól egyaránt, elmondja a vizit gazdasági vonzatait, a politikait nemkülönben, megtudjuk, miféle megállapodásokat írtak alá, vagyis a látogatás előnyeit. De hátrányait is: vízumügyben nincs előrelépés, emellett fény derül arra is, hogy a hazai üzleti szféra nem használta ki teljesen a látogatásban rejlő lehetőségeket: a miniszterelnöki megbeszélés alatt „a magyar miniszterek és üzletemberek a delegációs teremben egymást szórakoztatták, komolyabb kétoldalú „megbeszélést” egyet „láttunk”. A második oldalon hozott anyagot több cikk teszi teljessé: „Putyin felforgatta a város mindennapi rendjét” és „Kettesbe kapcsoltak a biztonságiak”. Született még egy írás, melyet képpel is illusztráltak, s amely az Amnesty International Putyin elleni tüntetéséről számol be, a szervezet szemére hányja az orosz elnöknek, hogy megsérti az emberek jogait.

Hagyjuk a tényeket

A Magyar Nemzet első oldalán a vezető anyag Áder János szemantikai fejtegetéseit tartalmazza egy Gyurcsány-beszéd kapcsán, a Putyin-sztori a második helyre szorul. Fényképet is közöl a médium, a képen az orosz elnök és Sólyom László köztársasági elnök látható. A kép felett korrekt, neutrális cím, alcím, és neutrális bevezető található. A tizenegyedik oldalon azután drámaian fordul a kocka, mintha az írást nem az fejezné be, aki elkezdte, íme az alcím: Gyurcsány Ferenc ismét hangzatos pr-elemekkel mentette meg a találkozót. Hogy milyen elemekre gondol a szerző – holott szép szavakban tényleg nem volt hiány –, nem derül ki, mert a látogatás bemutatása helyett a szerző inkább értékeli azt, azaz keveredik a hír és a véleményújságírás. Már az alcím is több vonalon igyekszik tudatosítani az olvasóban, hogy itt inkompetens külpolitika folyik: először a „pr-elemek”, majd a „hangzatos” jelző mutatja, hogy Gyurcsány érdemi munka helyett beszél, az ismét szó használata pedig arra utal, hogy ez nem először történt. Ezután az események bemutatására nem kerül sor, a cikkíró nem nevesíti az aláírt szerződéseket, szándéknyilatkozatokat, memorandumokat, javaslatokat, valamennyit elintézi úgy, hogy „több, nem különösebben nagy súlyú gazdasági egyezményt is aláírtak”. Nem tudunk meg részleteket az egyezményekről, a szerző maga dönti el, hogy azok mekkora horderejűek.

Emellett a „nem különösebben nagy súlyú” helyett a rövidebb, informatívabb, pejoratív felhangoktól mentes „kisebb szerződések” lett volna a korrekt. A cikkíró nem egyszerűen beszámol a Putyin–Orbán találkozó meghiúsulásáról, hanem véleményt formál, úgy véli: megterheli a kétoldalú viszonyt, hogy Putyin lemondta az Orbánnal való találkozót, továbbá kijelenti, hogy a lemondás udvariatlanul történt. Sajnos kijelentéseit érvekkel nem támasztja alá, viszont így folytatja: a kormány „számára most a politikai píár, a sárospataki könyvek átadása a legfontosabb, s a felvetett nagyszabású, európai léptékű tervek is egyelőre inkább hangzatos pr-elemek, amelyek a kapcsolatok és a vizit tartalmi hiányosságait hivatottak leplezni”. A vizit tartalmi „hiányosságait” szerkezetben az idézőjel használata indokolatlan, hiszen a tartalmi hiány csak egyféleképpen érthető, az író viszont valahogy fel akarta hívni a figyelmet a szóra. A cikk egy oldalvágással, a lengyel oroszellenes hangulatra való utalással zárul. Sok minden nem derül ki a cikkből, annyi azonban igen, hogy a szerző nem szíveli Gyurcsányt és Putyint, találkozójukat, de munkájuk valós értékelése elmarad, még a sárospataki könyvek hazaérkezését is sikerül negatív megvilágításba helyeznie. Holott fogást lehetett volna találni az elnöki találkozón, mint azt a Magyar Hírlap tette. Lehetett volna szó a vízumról, az emberi jogok oroszországi megsértéséről, a dugókról, melyeket Putyin látogatása okozott. Az írót azonban mindez nem érdekelte, azt szerette volna tudatosítani, hogy a kormánynak a külpolitikája (is) csapnivaló.

Kortesbeszéd

A Népszabadság első oldalán vezető anyag a Putyin-látogatás, a hozzá tartozó képpel. A cikk sikerként könyveli el, már a címe is a Moszkva fölértékeli Budapestet, és a Putyin: Az elmúlt négy évben nagyot javult az orosz–magyar kapcsolatok minősége – a találkozó pozitívumait hangsúlyozza. A cikk az orosz államférfi gázelosztóközponttal kapcsolatos terveivel nyit, majd gyorsan a két ország viszonyára tér rá. Idézi az orosz első embert, amikor a jelenlegi és a korábbi kormányfő kétoldalú kapcsolatok javításáért tett érdemeiről beszél. A részletes anyag akár kampánybeszéd is lehetne. A jókedvű politikusokkal kezdődik, Medgyessy és Gyurcsány érdemeivel folytatódik a kapcsolatok felmelegítése kapcsán, majd a felvezetés után a gázprobléma megoldása jön: hazánk lesz a régió elosztója. A cikk futólag idézi ugyan Sólyom Lászlót, aki a civil szféra védelméről ejtett szót, de az érdekes fájl megnyitatlan marad. Az 56-os emlékmű megkoszorúzása a következő bekezdés, majd a mezőgazdasági kis- és középvállalkozások számára megnyíló orosz piacról esik szó, végül a meleg hangulat ismételt bemutatása zárja a cikket. Keretbe kerül az Amnesty International tüntetése, és a Szépművészeti Múzeumban elköltött elnöki vacsora menüje.

Infantilis boxmérkőzés

A Népszava is értékeléssel kezdi a címoldalán vezető anyagként futó Putyin-sztorit: Áttörés a két állam viszonyában. A hurrá után a cikk azonnal kiemeli, hogy az orosz–magyar kapcsolatok az utóbbi három és fél évben változtak meg, amiért Medgyessyt és Gyurcsányt illeti dicséret, idézi Putyint az orgánum. Majd a gázkérdésre kerül sor, de nem arról esik szó, hogy Magyarország egy regionális gázelosztóközpont lehet, hanem arról, hogy elhangzott egy ígéret: „Oroszország, ahogyan eddig, a jövőben is megbízhatóan és ugyanolyan felelősen fog gázt szállítani Magyarország és Európa számára, sőt folyamatosan növeli a gázmennyiséget”. A részletes cikkben egy külön kis keret is olvasható a következő címmel: Orbánnal külön nem beszél Putyin. A keretes írás arról szól, hogy jobboldali részről azzal vádolják a magyar kormányszerveket, megakadályozzák Orbán Viktor és Putyin-elnök találkozóját, „hivatalos forrásból a Népszava megtudta, hogy ez nem igaz”. A mondat rövid, de annál több sebből vérzik: a korrekt tájékoztatás vezérelvét követve a cikknek meg kéne neveznie a vádló személyt, személyeket, pártot, vagy médiumot, ahogy magyarázattal is kéne szolgálnia, hogy kinek és miért áll érdekében a találkozó megakadályozása. A cikk azzal is adós marad, hogy a cáfolatot adót megnevezze, vagy legalább beszűkítse kicsit a körülhatárolhatatlan „hivatalos forrás”-t. A keretes írás befejező gondolata hasonló problémákkal küszködik: „Azt már csak mi tesszük hozzá, hogy az Orbán-kormánnyal szerzett tapasztalatok után Putyin-elnöknek oka sem volt arra, hogy a volt miniszterelnökkel kivételt tegyen”. Milyen tapasztalatokról van szó, miért nincs oka Putyinnak Orbánnal találkoznia? Nincs válasz.

Az látható a politikai napilapok piacán, hogy a lapok többsége írásaiban erősen elfogult, a tájékoztatás helyett ideológiai hadviselést folytatnak a táborukba nem tartozó pártokkal és egymással szemben is, a kritikai hang háttérbe szorul, illetve a másik oldal az újságírás elemi követelményeit figyelmen kívül hagyó – tiszteljük a tényeket – gyalázására szorítkozik, miközben egyre kevésbé derül ki, hogy mi történik a világban.