A Népszabadság ismertetője szerint bár január első hetében kezdődött országszerte a Magyar Vizsla második számát hirdető plakátkampány, a hirdetést nem sokkal a kiadvány megjelenése előtt a lakosság alig fele látta. A magát időszaki kiadványnak nevező újság plakátjaival leginkább a fővárosiak találkoztak: a budapestiek háromnegyede számolt be arról, hogy látta a hirdetést, míg a községekben csak minden harmadik ember említette ugyanezt.
A plakátot ismerők közül gyakorlatilag mindenki emlékezett arra, hogy a képen látható Gyurcsány Ferenc miniszterelnök is, aki egyébként a Vizsla első, tavaly októberi számának a címlapján is szerepelt. Kétharmadnyian említették Kóka János gazdasági minisztert is, de ennél több részletet nem nagyon tudtak felidézni a válaszadók: 5 százalék emlékezett helikopterre, 4 százalék Audira vagy egy autóra általában, és 11 százalék mondott valami mást.
Az óriásplakátok mellett a sajtóvisszhangnak is köszönhetően a Magyar Vizsla jelentős ismertségre tett szert tavalyi indulása óta: a felnőtt népesség kétharmada hallotta legalább a nevét, és közülük minden negyedik már kapott is a kiadványból, 8 százalékuknak pedig ismerősei mutatták meg. Az újságról tudomással bírók kétharmada azonban még sosem tartotta a kezében a lapot. A Magyar Vizsla első két száma jelentősen megosztja az olvasóit: fele-fele arányban mondták, hogy szívesen olvasnák a jövőben is, illetve hogy nem kérnek belőle. Ez utóbbi vélemény – érthető módon – a kormánypártok szavazóira jellemző leginkább, míg az ellenzékiek és a parlamenten kívüli pártok szavazói általában kíváncsian várják a további számokat.
A Magyar Vizsla igencsak felkeltette az emberek érdeklődését, mert azok közül, akikhez eljutott a lap valamelyik száma, kilenctizednyien beleolvastak, és minden második ember végig is olvasta a cikkeket. A Vizsla-olvasók közel hat tizede elfogultnak tartotta a kiadvány cikkeit, és csak feleennyien mondták azt, hogy tárgyilagosnak találták az írásokat.
A Magyar Vizsláról a legalább a nevét ismerők kevesebb mint egynegyede gondolja azt, hogy csupán az emberek, az adófizetők tájékoztatását tűzte ki maga elé, majdnem hattizednyien úgy vélik, a jelenlegi kormány lejáratása a kiadvány legfontosabb célja. Annak a kérdésnek a megítélésében, hogy helyes-e, ha egy párt független civil szervezet pénzén kampányol, az egymással ellentétes vélemények mérlege igen közel van az egyensúlyi állapothoz. Még leginkább a pártok alapítványaira és egyesületeire bíznák a válaszadók a kampányhoz szükséges pénz összeszedését, de az érdemi választ adók fele azt sem utasítja el, ha magánszemélyek “dobják össze” a kampányravalót. Azt már a többség helyteleníti, ha cégek teszik ugyanezt, az egyházak, illetve a köz pénzét pedig szinte mindenki távol tartaná a választási kampány finanszírozásától. A felmérés január 13-án és 14-én, a felnőtt népességet reprezentáló 1000 fős mintán készült.
