A beiktatást az Érseki Palotában, az Aranybulla előtt tartották. A testület új vezetője elnökként mondott első szavaiban az Alkotmánybíróság hagyományaihoz való ragaszkodását emelte ki.
Az ünnepségen előzőleg Holló András, az Alkotmánybíróság távozó elnöke közölte, a testület folytatja, amit 15 éve elkezdett, őrködik a törvényességen, őrködik azon, hogy a kormány betartsa a törvényeket.
Az Alkotmánybírák ítélethirdetés közben viselik a történeti alkotmányosság e kiemelkedő jelentőségű dokumentumának pecsétmásolatát, erre tekintettel rendezték az új elnök beiktatását Esztergomban, az Aranybulla előtt – közölte korábban az Alkotmánybíróság. A leköszönő elnök, aki először főtitkárként, majd bíróként vett részt az Alkotmánybíróság munkájában, várhatóan nem válik meg a testülettől: a tervek szerint jövő hétfőn újra alkotmánybíróvá választja titkos szavazással az Országgyűlés, Balogh Elemérrel, az ellenzék jelöltjével együtt.
Holló Andrást az alkotmányügyi bizottság korábban már támogatta, Balogh Elemér bizottsági meghallgatása hétfőn lesz. A két jelölt megválasztásával hosszú idő után ismét teljes lesz a törvény szerint tizenegy tagú testület.
A negyedik elnök
Bihari Mihályt október elején választotta új elnökéül az Alkotmánybíróság. A jelöltnek a titkos szavazáson a voksok több mint a felét meg kellett szereznie. Az egyetemi tanár személyét teljes konszenzus övezi: az MSZMP-ből kizárt jogász-szociológus a rendszerváltó értelmiség oldalán azonban demokratizálódás egyik élharcosa volt. A
A rendszerváltás idején létrejött intézmény elnökévé Sólyom Lászlót háromszor, Németh Jánost kétszer, a hivatali idejét november 12-én kitöltő Holló Andrást pedig egyszer választották meg az alkotmánybírák.
Az Alkotmánybíróság elnöke az öt legfőbb közjogi méltóság egyike. Feladatai közé tartozik, hogy összehívja és vezeti az Alkotmánybíróság teljes ülését, illetve képviseli a testületet az Országgyűlés és más szervek előtt.
Asztalosból közjogi méltóság
Bihari Mihály 1943-ban született Budapesten, az elemi iskola után asztalosnak tanult. Közben esti tagozaton letette az érettségit, majd 1971-ben jogi, 1974-ben szociológus diplomát szerzett. 1970-től tudományos gyakornok, 1973-tól tanársegéd, 1975-től adjunktus a jogi karon, állam- és jogelméletet, valamint szociológiát oktatott. 1972-ben belép az MSZMP-be, 1981 és 1984 között a Művelődési Minisztérium egyetemi és főiskolai főosztályának vezetője, fő feladata a felsőoktatási reform előkészítése volt.
1984 őszén az ELTE-n létrehozta a politikatudományi csoportot, amely öt év múlva önálló tanszékké bővült. 1984-től docens, 1993-tól egyetemi tanár. 1987-ben az MDF és a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének is alapítója, 1987 és 1989 között az MSZMP reformköreiben és a reformtömörülésekben is járatos volt. 1988-ban – Bíró Zoltánnak, Király Zoltánnal és Lengyel Lászlóval együtt – demokratikus nézetei miatt kizárják az MSZMP-ből.
Egy 1989-es könyvében elméletileg vetetette fel a pluralizmus szükségességét és a demokratikus szocializmus igényét. Gondolkodása, nyilvánosságot kapó elemzései növekvő figyelmet keltettek iránta az MSZMP védekezésbe szorult vezetésében és a reformokat vagy radikális átalakulást szorgalmazó laza értelmiségi tömörülésekben.
1989 és 1994 között az MTA Politikai Tudományok Intézetének tudományos osztályvezetője. 1988-1989-ben részt vett az alkotmány módosítását előkészítő igazságügyi minisztériumi munkálatokban.
1989-90-ben Németh Miklós miniszterelnök felkérésére részt vett a kormány tanácsadó testületének munkájában. 1990-ben a választások előtt több párt felajánlotta, hogy listáján befutó helyen indítja, ő azonban nem indult, az 1994-es választásokon pártonkívüliként, az MSZP támogatásával lett képviselő
1995-ben az MTA közgyűlésének tagjává választották. Az alkotmány-előkészítő állandó bizottság tagjaként részese az új alkotmány szakmai-politikai kidolgozásának. 1999-től alkotmánybíró.
