„Aggasztó, hogy egyre több fiatal jelenik meg a hajléktalanok között” – mondta Iványi Gábor, az Oltalom Karitatív Egyesület vezetője, az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottsága keddi kihelyezett ülésén, az Oltalom székhelyén. Az egyesület vezetője szerint manapság mind gyakoribb jelenség, hogy a gyerekek együtt bolyonganak a szüleikkel. „Számukra megoldást jelentene, ha szociális lakásokban húzhatnák meg magukat” – tette hozzá Iványi Gábor. Mint elmondta, adataik szerint naponta közel ezren veszik igénybe az egyesület szolgáltatásait.
Ezzel szemben a legnagyobb, budapesti hajléktalanokat segítő szervezet, a Menhely Alapítvány szerint nincsenek drámai változások. „Nem látom azt, hogy egyre több család élne az utcákon, nem érzékelhető, hogy tavaly tél óta nagy változások lettek volna a hajléktalanoknál” – mondta Gurály Zoltán szóvivő a FigyelőNetnek. Az alapítvány februárban tartott hajléktalanszámlálási adataiból az derül ki, hogy körülbelül 3000 ember él Budapest utcáin, és 4600-an szálláshelyen. Viszonyításként: a 7,6 millió lakosságú Londonban 2600 hajléktalant regisztráltak az elmúlt évben. A Menhely Alapítvány adatai szerint a fedél nélkül élők átlagéletkora 46 év, és többségük férfi, a hajléktalanok között a nők húsz százalékos aránya nem változott. Nem támasztható alá adatokkal az a közkeletű nézet, hogy a hajléktalanok nem dolgoznak: a felmérés szerint ugyanis az utcán élő emberek 57 százalékának volt a felmérés időpontjában valamilyen munkajövedelme.
A szálló nem megoldás
A hajléktalanok problémáját a férőhelyek bővítésével nem lehet megoldani. Az utcán élők legtöbbje ugyanis nem hajlandó bemenni a szállókra, csak ha nagyon hideg és nedves idő van. A körülmények elég zordak: egyrészt félnek, hogy éjszaka meglopják őket, másrészt a bejutás is igen nehézkes. Ahhoz, hogy valaki hajléktalanszállóra mehessen, rendelkeznie kell tüdőszűrő papírral, nem lehet alkoholista, és a viselkedése sem lehet deviáns. A másik ok, amiért inkább az utcán töltik az éjszakát a fedél nélküliek, hogy sokan nem tudnak hozzászokni a húszfős hálóterem zsúfoltságához. „Embere válogatja, hogy ki, mit bír elviselni: nem mindenki tud hosszasan szállón lakni, vagy nehéz lehet megszokni, hogy minden nap új arcok néznek rá” – írta le a helyzetet Gurály Zoltán.
Tavaly egyébként volt olyan fagyos nap, hogy 24 óra leforgása alatt három hajléktalan fagyott halálra. De évenként körülbelül két-háromszáz hajléktalan veszti életét télen fagyhalállal, vagy a hideg idővel összefüggő betegségben.
Közelebb kell vinni az utcához a pénzt
Vecsei Miklós hajléktalanügyi miniszteri biztos szerint a forrásokat egyrészt a legalsóbb szinten kell elődlegesen szétosztani. Az utcán élőket célozzák az új ellátási formák: 24 órás egészségügyi centrumok, diszpécser szolgálatok, 22 darab krízisautó, szociális csomópont, 70 utcai munkásszolgálat. „A pénzt az utca közelébe kell vinni, az ott rekedt embereket kell támogatni” – érvelt a FigyelőNetnek a miniszteri biztos, aki szerint egy kivezető rendszert is ki kell építeni. A hajléktalanokat ellátó intézmények számára kiírt pályázatok a külső szálláshelyek létesítését célozzák: az olcsó bérlakásokat vagy más, alternatív lakhatási lehetőségeket.
Nagyobb társadalmi felelősség kell
Vecsei Miklós szerint nemcsak állami támogatásra, hanem nagyobb társadalmi felelősségre is szükség van ahhoz, hogy a hajléktalanok problémáját orvosolni tudják. Sokan észre sem veszik, ha egy beteg hajléktalan fekszik a telefonfülkében, pedig ilyenkor legalább a diszpécserszolgálatot hívhatnák.
