A felsőoktatás megreformálására Szabó Zoltán szocialista és Gusztos Péter szabad demokrata képviselő nyújtott be indítványt még év elején. A törvény tervezetét március 10-én fogadta el a kormány, az általános vita közel egy hónap múlva kezdődött. Ezalatt ötszáznál is több módosító indítvány érkezett, ebből 94-et a kormány is támogatott. Közben folyamatosan egyeztettek a szakmai szervezetekkel – többek között a Magyar Rektori Konferenciával, a Főiskolai Főigazgatói Konferenciával és a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájával – amelyek végül mindannyian támogatták a felsőoktatási reformot. Közben folyamatos vita zajlott a tervezetben szereplő két legnagyobb változás miatt. A reform ugyanis nemcsak a képzési szerkezetet alakítaná át lineáris rendszerűvé, hanem az egyetemeknek és főiskoláknak az önálló gazdálkodás lehetőségét biztosítaná úgy, hogy (a minisztérium által delegált) irányító testületek vezetnék az intézményeket a már működő egyetemi tanácsok mellett.
Az Ab-nál landolt a törvény
A május 23-i szavazáson a Parlament 195 igen, 132 nem szavazattal, tartózkodás nélkül elfogadta a Felsőoktatási Törvényt. A jogszabály kihirdetésekor a Fidesz rögtön az Alkotmánybírósághoz fordult. „Jobbító szándékú javaslatainkat sem a kormány, sem az Oktatási Minisztérium, és sajnálatos módon a kormánypárti képviselők sem vették figyelembe” – mondta akkor sajtótájékoztatón a Fidesz oktatási kabinetjének vezetője. Pokorni Zoltán leginkább azt kifogásolta, hogy a kétciklusú felsőoktatást, az alapképzésre épülő mesterképzést átmenet nélkül vezetik be, hogy 2006-ban már csak az alapképzés szakjai indulnak. Az elmúlt két évben azonban már indultak alapszakok, idén például az elsőévesek harmada kezdett bachelor-képzésben. Ugyanakkor Mádl Ferenc akkori köztársasági elnök is az Ab-hoz küldte véleményezésre a törvényt. Álláspontja szerint a a törvény egyes szabályai ellentétesek a tudományos élet szabadságával, a bolognai rendszert azonban nem kifogásolta.
Sürget az idő
Az alkotmánybírák döntése még nem született meg, így szeptember elejére csaknem veszélybe került az új képzési rendszer bevezetése. Ugyanis akik 2006-ban akarnak jelentkezni felsőoktatási intézménybe, azoknak lassan tudniuk kell, milyen szakok indulnak az intézményekben, decemberben pedig meg kell jelennie a felvételi tájékoztatónak. Ezért is vált szükségessé a felsőoktatási törvényhez benyújtott egyéni képviselői módosító indítvány a szakminisztérium számára. Ez ugyanis felhatalmazást adna az intézményeknek arra, hogy átálljanak a bolognai képzési rendszerre. Az ellenzék ehhez az indítványhoz is szeretett volna módosításokat benyújtani, ezeket azonban az oktatási bizottság nem támogatta. Indoklásuk szerint a javaslatok még egy héttel halasztották volna a végszavazást, márpedig csak átmeneti szabályozásról van szó. Október 10-én, hétfőn este végül 209 igen és 106 nem szavazattal megszavazták az előterjesztést, bár a Fidesz bejelentette: ismét az Alkotmánybírósághoz fordul.
Európa, mint virtuális campus
A lineáris képzési rendszer bevezetése évek óta napirenden van, és a korábbi kormány is támogatta. A Bolognában aláírt nyilatkozat szerint hazánk is átveszi az angolszász rendszerű oktatást: a három-négy éves, a főiskolai szintnek megfelelő diplomát adó képzésre épül az egyetemi szintű mesterképzés, erre pedig az eddig is ismert doktori szint. (A piramis legalján pedig a felsőofokú szakképzést találjuk.) A rendszer egyik előnye, hogy a jelentkezőnek nem kell 18 évesen döntenie, elég, ha csak szakterületet választ. Az adott alapképzéstől függően hat-hét félév elvégzése után dönthet, kilép-e a munkaerőpiacra, vagy továbbtanul egy magasabb szintű képzettség reményében. A mesterszinten azonban már kevesebb az államilag finanszírozott férőhely, oda az elképzelések szerint valóban csak a legjobbak kerülnek majd be. Ez a kétszintűség nem érint minden szakot, az orvosok például a hagyományos rendszerben tanulnak majd ezután is.
Az angolszász modell arra is lehetőséget ad, hogy a hasonló szerkezetű képzésekben külföldön is részt vegyünk úgy, hogy azokat a hónapokat is beszámítják majd a képzés időbe, és a hallgatott tárgyak ugyanúgy kreditpontokat érnek, mintha Magyarországon teljesítettük volna azokat.
A felsőoktatási törvény másik lényeges eleme, hogy szétválasztja az intézmények szakmai és gazdasági irányítását. Az egyetemi tanács továbbra is felelős a tudományos vezetésért, a gazdaságiért az új irányító testületek (it) a felelősek. A főiskolák és az egyetemek ezentúl átcsoportosíthatják előirányzataikat, saját bevételeiket pedig külön számlán kezelhetik, sőt, akár állampapírt is jegyezhetnek. Az autonómia azonban nem teljes, az it tagjait ugyanis az Oktatási Minisztérium nevezi ki.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
