Mindkét csapaton érezhető volt, hogy a presztízsen kívül nincs különösebb tétje a mérkőzésnek, ugyanis a játékosok nem diktáltak túl nagy tempót, s a színvonal is elmaradt a várttól. Sok pontatlan átadás jellemezte a játékot, ennek megfelelően igazi gólhelyzet nem is adódott egyik fél előtt sem, a kapuk legfeljebb egy-egy lövés révén kerültek veszélybe, de a kapusok rendre könnyedén hárítottak. Az első 45 perc enyhe horvát mezőnyfölényt hozott, de ez csak egy kapufában nyilvánult meg, gólok és lehetőségek számában nem.
A félidő hosszabbításában ráadásul a magyarok a kapufa tekintetében egyenlítettek. A folytatásban ha lehet, akkor még unalmasabb játékot láthattak a szurkolók. Továbbra is a horvátok akarata érvényesült, de nem erőltették a támadásokat, érezhető volt, hogy Tudor és társai fejben már Németországban járnak. A magyar válogatott azonban ezzel sem tudott élni, a második félidőben egyszer sem találta el Butina kapuját. Maradt az igazságos gólnélküli döntetlen.
