A FigyelőNet új riportsorozata olyan témákat jár részletesebben körül, amelyek eddig nem tartoztak szorosan lapunk profiljába, közérdeklődésre tartanak azonban számot. Ezúttal riporterünk a fiatal lányoknak jó pénzért szexmentes munkát ígérő hirdetéseknek járt utána.
Magyarországon is egyre elterjedtebb az úgynevezett escort jelensége. Az ügynökségek száma nagy, a hirdetéseik – a törvényi előírásokat betartva – burkoltan hívják fel a fiatal lányok figyelmét a gyors pénzkereseti lehetőségre.
Modern kori rabszolgaság
Anna (28), másfél éve escortozik:
“Még az elején elhatároztam, hogy maximum két évig csinálom, ezalatt pedig megpróbálok venni egy autót, és a telkemre felépíttetni egy házat. Az autó már megvan, a ház is majdnem kész. A csajok nagy többsége rögtön elkölti, amit megkeres. Megszedik magukat, eltűnnek, és ha már totál le vannak égve, visszajönnek dolgozni. Majd kezdik elölről. Divattervezést végeztem, ha kiszállok az escortból, tervezem a visszatérést. Korábban dolgoztam titkárnőként is, 160 ezret kerestem, úgy, hogy szoptam a főnököt. Már kezdő koromban is beszéltem két nyelven, az eltelt másfél évben pedig megtanultam még spanyolul és olaszul, csak a munkának köszönhetően. Azok az ügynökségek a legjobbak, ahol kevés lány dolgozik, így nincs konkurencia, nincs üresjárat. Én általában felváltva szállodázom és privátolok. Rengeteg pasi zúgott belém, és akart feleségül venni. Mindig nemet mondtam, nem volt hozzá gyomrom. Én csak egyszer lettem szerelmes, egy olaszba, de az se viszonozta. Mióta ezt csinálom, nem volt barátom, emellett nem lehet. A city-touros kliensek többsége elfoglalt üzletember, aki két tárgyalás között gyorsan elszalad dugni. „Over night”-nál unatkozó gazdagok keresnek, általában 50-60 évesek. Legtöbbjük kedves, előzékeny és intelligens. Soknak lettem állandó szeretője, persze párhuzamosan, de ők ezt nem tudták. Ebből jön a legtöbb pénz. Nem is tudom, mikor vettem utoljára ruhát magamnak saját pénzből, ezek állandóan vásárolnak nekem valamit. A legtöbb vendéggel nem is kell lefeküdni. Kivéve az olaszokat, azok állatok, mindig kanosak. Az érzelmi intelligenciájuk pedig nulla, utálom őket. Abszurd kérések nem jellemzőek, de emlékszem egy olyanra, mikor a kislányaként kellett viselkednem. Apának kellett szólítanom, mindig lesütött szemmel válaszolni, ha kérdezett, és szót kellett fogadnom. De legalább nem ért hozzám. Mert ugye a „kislánya” voltam. Nem egyszer akartak férfiak női ruhában közösülni, csak jót röhögtem rajtuk. Amúgy ártalmatlanok voltak, a másfél év alatt egyébként sem bántott soha senki. A nyelves csók a mi szakmánkban extrának számít, de általában nem vállalják be a csajok. Igaz, nem is nagyon kérik. Ehelyett a francia csók dívik, amikor csak az ajkak érnek össze. Orális szexnél soha nem nyelem le, és előtte mindig kifertőtlenítem a számat, az semlegesít minden baktériumot. Ha menstruálok, akkor meg feldugom a nálunk jól bejáratott tengeri szivacsot. Már csak fél évig csinálom, amit akartam, elértem.”
„A prostitúció az önrendelkezési jog megsértése. Megkülönböztető, a nőket súlyosan diszkrimináló intézmény; mind utcai, mind bordélyházi, mind egyéb formájában az emberi méltóság súlyos megsértése. A prostitúció nem tekinthető munkának, szabadon választható szakmának. A másik ember kihasználásának igénye – függetlenül attól, hogy ő önként vagy kényszer hatására mondott-e le alapvető emberi és szabadságjogairól – nem tekinthető elfogadható piaci igénynek, amelyet, ha fizetőképes keresletet támaszt, ki kellene elégíteni” – olvasható a Prostitúció Nélküli Magyarországért Mozgalom honlapján.
Az igazi profik megússzák a szexet
Hagyományos értelemben az „escort” kísérgetést, illetve szexmentes szórakoztatást jelent, de miután a legtöbb férfi nem veszi zokon, ha egy kellemes csevej mellé szex is társul, a klasszikus definíció mára erősen devalválódott. A tesztelt nyolc escortügynökség közül mindössze kettőnél volt lehetőség a szex garantált mellőzésére – legalábbis ezt állították.
A szúrópróbaszerűen kiválasztott nyolc ügynökség vezetői szerint egy escortlány jóval humánusabb körülmények között dolgozik, mint bordélyházban gürcölő kollégája, mind a keresetet, mind a bánásmódot, mind a kliensek felhozatalát tekintve.
A kereslet kellően nagy piacot hozott létre. Az internet és egyéb hirdetési felületek hemzsegnek a lányokat bejáratott kulcsszavakkal csábító escortügynökségek hirdetéseitől – teljes diszkréciót és nagy pénzeket ígérve. Kritérium a reprezentatív megjelenés, az angol nyelv kommunikációs szintű ismerete és – legalábbis elviekben – az intelligencia és a műveltség. Az escortlányokat a köznyelv csak luxusprostinak (régiesebben konzumlánynak) nevezi, ám többségük elutasítja ezt a megnevezést, úgy vélik, az ő munkájuk már csak a feltételek miatt is különbözik a bordélytól. Gábor, az egyik escortban utazó informátorunk elmondta: „Az igazi profik megússzák a szexet. Ha valaki kurvát akarna, gyorsabban és olcsóbban is hozzájuthatna.”
A vendégeknek szóló hirdetések az internet mellett jobbára a külföldiek körében népszerű vendéglőkben, szórakozóhelyeken és szállodákban beszerezhető idegenforgalmi prospektusokban jelennek meg. Nem véletlenül alakult ez így, hiszen az escortszolgáltatást szinte csak külföldiek, azon belül pedig pénzesebb üzletemberek veszik igénybe.
Az ideális escortlány
A lányok többsége egyetemista és úgynevezett „exkluzív modell”. Ők azok a főállású modellek és címlaplányok, akik titkolt mellékkeresetként escortoznak is. A FigyelőNet által tesztelt irodák közül az egyik például hagyományos modellügynökségként indult, végül a modellek kifejezett kérésére terjesztette ki tevékenységi körét, akik rendre „más jellegű munka” iránt érdeklődtek. A lányok többsége huszonéves, de Gábor szerint a korhatár kitolható akár 35-ig is, e fölött viszont már nem ajánlott.
A castingok alkalmával négy kérdést tesznek fel a lányoknak minden esetben: hány éves, van-e barátja, beszél-e angolul és/vagy németül, illetve van-e portfoliója, vagyis képes katalógusa. Az ideális jelölt esztétikailag megkapó, huszonéves, nincs barátja („mert az úgyis csak féltékenykedne”), minimum egy nyelven beszél legalább társalgási szinten, és rendelkezik portfolióval (a profi portfolió 150 ezer forint, a sima 35–40 ezer).
„Az intelligens férfi nem ver”
A FigyelőNet által letesztelt nyolc hely egyikénél sem kértek egészségügyi igazolást, illetve kérdeztek rá nemi betegségre. Ugyanígy nem emelték ki az óvszerhasználat feltétlen szükségességét, afelől meg végképp nem biztosítottak, hogy amikor egyedül maradok a klienssel, az nem vág fültövön. „Ez nem pornó” – hangzott a válasz, mikor az AIDS-szűrés után érdeklődtem. Az óvszerről is én döntök, azt ellenben maguktól elmondták, hogy orális kielégítésnél ki kell köpni a spermát.
„Ezek intelligens faszik, az ilyenek nem vernek” – indokolták több helyen is, ha a bántalmazások, erőszakoskodások gyakoriságát firtattam. Aztán jöttek a szállodákban lévő „temérdek” biztonsági kamerával (ami a szobában már ugye nincs), a „visszaokézó” sms-ekkel, valamint azzal nyugtatgattak, hogy ha szállodába „rendelik” a lányt, mindig „lecsekkolják”, hogy valóban abban a szállodában, szobában, illetve azon a néven van-e bejelentkezve a vendég. (Tehát ha Mr. Benton valóban Mr. Benton, és valóban a Hiltonban szállt meg, akkor szerintük veszélytelen is.)
„Nyugodtan otthagyhatod, ha gyanús az ember” – szólt egy másik jó tanács. Minden esetben hevesen tagadták, hogy valaha is előfordult volna bántalmazás, verés, fizikai vagy más erőszak. „Ha mégis előfordulna, levesszük a törzsvendéglistáról, feketelistára tesszük, és szétküldjük a nevét a többi irodának is” – biztosított az egyik escortügynökség. Szintén feketelistára teszik azokat a klienseket, akik egymás után háromszor nem jelennek meg a megbeszélt időpontban.
A hiedelmekkel ellentétben sehol nem akarták élesben kipróbálni képességeimet, bár egy helyütt fölkértek, mutassam meg, fazonra van-e nyírva a nemi szőrzetem. Miután azonban a felkérésre határozottan nemleges választ adtam, ennek nem lettek negatív következményei.
Szolgáltatások, tarifák és részesedés
A FigyelőNet által kipróbált nyolc ügynökségből kettő kizárólag külföldön dolgoztatott, ugyanennyi csak itthon, további négy pedig kombinálta a kettőt, de jobbára ők is csak külföldi munkát kínáltak. Franciaország és Olaszország a legkeresettebb, de a kedvelt országok között van Németország, Svájc, Hollandia és Görögország is. A külföldön dolgoztató irodák mindegyikénél jellemző volt az úgynevezett „city-tour”, ez a szolgáltatás adja a bevétel legnagyobb részét.
A „city-tour” esetében két lányt egy hétre beköltöztetnek valamelyik nagy forgalmú szálloda egyik szobájába, ritkábban lakásba. A lányok az irodától sms-ben értesülnek a „megrendelésekről” és a részletekről. A vendégek megérkezése után a lányoknak kötelező „visszaokézniuk” a kontaktnak, vagyis jelezni, hogy megjött a kuncsaft. Átlagosan napi hat vendéget fogadnak, a heti kereset pedig kettő- és négyezer euró (500 ezer és egymillió forint) között van. Egy óráért általában 2–300 eurót (50–75 ezer forint) kérnek. (Az itthoni bordélyházakban egy óra általában 10 ezer forint).
A szexen kívül minden belefér az alapóradíjba, így például a vacsorapartnerként való megjelenést, az üzleti fogadásra, esküvőre, illetve konferenciára kísérgetést sem számolják külön.
A bevételen az ügynökség és a lányok fele-fele arányban osztoznak. A szexen felüli költségeket, vagyis a szállodai szoba és a repülőjegy árát is megfelezik. A szállodafoglalást az iroda, a repülőjegyet a lányok intézik. Az extrákért – mint anális, orális szex, illetve arcra élvezés – járó pénzt minden esetben a lány kapja, az ő egyéni döntésén múlik, bevállal-e ezek közül valamit vagy sem.
Az extrák tarifái egységesek, az esetleges konkurencia kialakulásának elkerülése érdekében. (Az análért száz eurót – 25 ezer forint –, a szájba, illetve arcra élvezésért pedig ötven-ötven eurót – 12 500 forint – kérhetnek. Itthoni bordélyházakban előbbi általában 5000 forintot kóstál, az utóbbi kettő viszont nem is tartozik az extrák közé.)
Lánybérlés, kizárólagos használatra
A „city-tour” mellett lehetőség van privát találkozásra, az úgynevezett „over night”-ra is. Ebben az esetben a kliens dönt mind a helyszín, mind az időpont megválasztásáról, és akár napokra is kibérelheti a lányt. Az esetek túlnyomó többségében minimum 12 órára, maximum három napra teheti ezt meg.
Előbbi általában 1300–1400 euró (325–350 ezer forint), utóbbi 3500–3700 euró (875–925 ezer forint), egy nap tarifája pedig 1800–2400 euró (450–600 ezer forint) között mozog. A bevételt – csakúgy, mint a „city-tour” esetében – ennél a szolgáltatásnál is megfelezik. Az ilyen találkozásokkor gyakori az úgynevezett kisajátítás, amikor is a kliens állandó szeretőjének, belső szóhasználatban „Liebchen”-nek akarja a lányt. Ez egyfajta kitartott státusz, amikor is a lányok nem egy esetben lakást, autót, ruhákat és havi „juttatást” is kapnak a klienstől. Annak ellenére, hogy az escortszabályok értelmében tilos a vendégnek privát telefonszámot kiadni, a lányok többsége titkon mégis megteszi, a minél több „Liebchen”-státusz, végső soron a bevétel maximalizálásának reményében.
A hotelekben senki sincs megkenve
A minimum négyórás külföldi alkalmakat „out call-nak” hívják, a tarifák ugyanazok, mint a többi szolgáltatásnál. A hazai szállodákban (is) dolgoztató ügynökségek általában alacsonyabb tarifákat állítanak fel, és maximum két-három óra erejéig közvetítik ki a lányokat.
A tesztelt ügynökségek állítása szerint se az itthoni, se a külföldi hotelekben nincs megkenve senki, szerintük ez csak hiedelem. Az viszont a budapesti szállodák többségéről elmondható – legalábbis egy kizárólag hazai pályán, azon belül is csak hotelekben működő ügynökség vezetője szerint –, hogy a recepciósok részéről gyakori a lehúzás: elveszik a lányok személyijét, és csak öt-hatezer forint fejében adják vissza.
Szex csak saját felelősségre
A letesztelt nyolc irodából kettőnél évente 20 ezer forint tagsági díjat kértek az adatbázisba kerülésért és a közvetítésért. Ezeken a helyeken ugyanis a lány és a kliens közös döntésére bízzák, hogyan és mennyiért töltik el egymással az időt. Külföldi munka esetén azonban tíz százalék jutalékot kérnek. A vendégtől is pénzt kérnek, de az összegre vonatkozóan csak annyit tudtunk meg, hogy valamivel többet kérnek, mint a lányoktól.
„A kerítés Magyarországon bűncselekménynek számít, ezért az escortügynökségek hagyományos partnerközvetítő irodának tüntetik fel magukat, akik csak két ember összehozásáért kapják a pénzt. Nem lehet rájuk bizonyítani, hogy valójában prostitúcióról van szó. Se a kliens, se a lány nem köp, hiszen csak magukkal tolnának ki” – ad választ a miértre informátorunk, Gábor. „Tudok olyan külföldi cégről, ahol a lányokkal még szerződést is aláíratnak, amiben azok demonstrálják, hogy szexet csak saját felelősségre vállalnak” – folytatja.
Az említett két escortügynökség esetében – a többi hellyel ellentétben – honlap sem volt, a kliensek katalógusból (képpel, fantázianévvel, paraméterekkel, bevállalásokkal) választhatják ki a számukra megfelelő nőt. Ezeken a helyeken eldöntheti a lány, hogy milyen életkorú férfiakat vállal. Ennél a két ügynökségnél szinte csak törzsvendégek vannak, az irodát vezetők személyesen ismerik mindegyiküket. Biztonsági okokból ugyanis csak olyan férfinek „adnak ki” lányt, aki előtte –legalább egyszer – személyesen bemegy az ügynökségre. Ez azért is lehetséges, mert ezek az irodák jobbára csak itthon dolgoztatnak, szállodákban pedig egyáltalán nem. Ezen a két helyen nagyon gyakori az úgynevezett, és már korábban említett „Liebchen” jelensége.
A nyolc ügynökségből ötnek külföldön van a székhelye, vagy az enyhébb prostitúciós törvénykezés, vagy éppen a kedvező adókörnyezet miatt, de akad köztük olyan külföldi cég is, amelyik egyszerűen csak telephelyet akart létrehozni Magyarországon. „Bizonyos külföldi ügynökségek csak azért tartanak magyarországi közvetítőt, hogy a lányok felhajtásán túl a repülőjegy-rendelést is elintézzék” – mondja Gábor. – A lányok többsége egyébként teljesen megbízhatatlan. Ebben az üzletben nagyon fontos a bizalom, mert szinte minden pénz a csajnál landol, ezzel pedig sokan visszaélnek, és lelépnek. De csak magukkal tolnak ki, kicsi ország vagyunk, hamar elterjed a szakmában, ha valaki sumákol, és így az életbe’ nem alkalmazzák őket többet” – hangsúlyozta Gábor.
A nyolcból egyébként négy ügynökséget női-férfi páros igazgat: általában a nők végzik a toborzást, a szállodafoglalást, a kliensekkel való kapcsolattartást és a lányok lelkének ápolását, míg párjuk a hirdetésekkel, illetve a honlap karbantartásával foglalkozik.
