Egy köztársasági elnök tényleges ereje sok összetevőn múlik: a parlament vagy a polgárok választják, hányszor lehet újraválasztani, feloszlathatja-e a parlamentet, esetleg hányszor küldheti vissza az Országgyűlés által hozott törvényeket.
A különböző kormányzati rendszerekben az elnök szerepe teljesen eltérő. Elég csak az Egyesült Államok elnökét és a magyar köztársasági elnököt összevetni. Az elnöki rendszerekben – az Egyesült Államokon kívül ilyen még Oroszország vagy Fehéroroszország is – az államfő a végrehajtás feje is egyben, hatalmát pedig közvetlenül a néptől nyeri el. Bár általában nem oszlathatja fel a parlamentet, de cserébe őt sem mozdíthatják el a képviselők. Legfeljebb jogi úton kezdeményezhetik megbuktatását, mint ahogy az Nixon esetében történt a Watergate botrány hatására.
A franciák saját rendszere
Átmeneti megoldás a félelnöki rendszer, amit Franciaországban talált ki még DeGaulle, általa évszázadok óta a legstabilabb politikai rendszert meghonosítva a déli országban. Itt az államfő és a kormányfő személye eltér ugyan, politikai jogosítványaik azonban nagyjából azonosak. A közvetlenül választott államfőnek mégis nagyobb presztízse van, főleg, amikor a két legfőbb tisztséget ugyanabból a pártból kikerülő személyek töltik be.
Ha a kormányfő és az államfő két különböző politikai oldalt képvisel, megkezdődik a harc az utolsó szó jogáért. Az elnök azonban itt is előnyben van, ugyanis akár fel is oszlathatja a parlamentet, a különösen fontos kérdéseket pedig a törvényhozás kezéből kivonva a néppel szavaztathatja meg.
Hozzánk hasonló szisztémák
A leggyakoribb forma a parlamentáris köztársaság, ahol az elnök az Országgyűlés és a Kormány közti egyensúlyt hivatott megteremteni. Itt is jelentős különbség van azonban az államfők hatalma között. Németországban például ő jelölheti a kormányfőt, ami jelentősen erősíti pozícióját. Ausztriában, Bulgáriában, Portugáliában és Romániában is az állampolgárok választják az elnököt, jogkörük mégis alig lép túl a szimbolikus jogosítványokon.
Még kevesebb legitimitással rendelkeznek azok az államfők, akiket a parlament választ, jó esetben konszenzussal, rosszabb esetben a kormánypártok által az utolsó fordulóban egyszerű többséggel. Hazánkon kívül többek között a balti államokban és Csehországban is ez a rendszer működik.
Reprezentál és szót emel
A magyar elnök, reprezentatív szerepén túl, általánosnak mondható jogkörökkel bír. Például részt vehet és felszólalhat az Országgyűlés és az országgyűlési bizottságok ülésein, törvényt kezdeményezhet, indítványozhatja népszavazás kiírását. Talán egyedüli politikai fegyvere, hogy a törvény kihirdetése előtt alkotmányossági vétóval élhet. Ha az Alkotmánybíróság azonban nem állapít meg alkotmánysértést, akkor köteles kihirdetni a jogszabályt.
Az államfők súlytalansága abban is megmutatkozik, hogy legtöbb döntéséhez kormányfői vagy miniszteri ellenjegyzés szükséges. A gyenge jogkörökkel bíró magyar és litván államfő esetében ilyen például a nemzetközi szerződések kötése, a törvényben meghatározott címek, érdemrendek, kitüntetések adományozása, kinevezés, előléptetés, tisztségben való megerősítés és az egyéni kegyelmezés megadása is.
Ezzel szemben a cseh elnök ellenjegyzés nélkül mondathatja le a kormányt, észt kollégája a kormányfőt vagy a minisztereket is. A cseh, a bolgár, a lengyel vagy a román államfő pedig a parlamentet is feloszlathatja. A bolgár és észt elnök törvényerejű rendeletet adhat ki, a lengyel elnök pedig az állambiztonsági ügyek általános vezetője és nemcsak a parlament döntésképtelenségekor vezethet be szükségállapotot.
