Csehországban és Szlovákiában is jóval magasabb a „modern vásárlók” aránya, míg Lengyelországban a „váltogatók” száma a legnagyobb. A magyar válaszadók egynegyede állította, hogy nem jár modern tipusú boltokba.
A vásárlási szokások azonban nem feltétlenül esnek egybe költéssel. A vásárlásra szánt pénz legnagyobb részét diszkontban költi el minden tizedik magyar. Ez a régióban a legmagasabb mutató. A lengyelek 7, csehek 6 és a szlovákok 2 százaléka elkötelezett a diszkontok irányában.
A napi fogyasztási cikkekre szánt összeg legnagyobb részét is hipermarketben költjük el – Magyarországon 36, Csehországban 35, Szlovákiában 47, Lengyelországban pedig 51 százalékos az ott rendszeresen vásárlók aránya.
A jelentés kitér arra is, hogy a modern kereskedelmi csatornák négy vásárlói típusa közül a legnagyobb – 42 százalékos- aránnyal az „irracionális árvezérelt” típus, aki az ár és az otthonához való közelség mellett minden más tényezőt is fontosnak tart a boltválasztásnál. Főleg 40 évesnél idősebb, alacsony iskolai végzettségű emberek tartoznak ebbe a csoportba.
Második legnagyobb csoport, 26 százalékkal a „hipermarket vásárló,” jellemzően életkori jellemzők nélkül, általában magasabb iskolai végzettséggel, és házasságban, családban él.
A „racionális árvezérelt” vásárlók csoportját az átlagosnál több idős, nyugdíjas, magasabb iskolai végzettségű ember alkotja. Első sorban hipermarketben vásárolnak, de a diszkontok alacsony árai is vonzzák őket.
A kényelmes, nem árérzékeny vásárlók közé a 35 évesnél fiatalabbak, teljes munkaidőben dolgozók, egyedül élők az átlagosnál többen tartoznak.
