Kamatvágás: fél százalék tellett

A Monetáris Tanács (MT) 2005. március 29-i ülésén a gazdasági és pénzügyi folyamatokat áttekintve március 30-i hatállyal 8,25 százalékról 50 bázisponttal, 7,75 százalékra csökkentette a jegybanki alapkamatlábat. A négy friss MT-taggal most első ízben felduzzasztott testület hivatalosan kiadott megítélése szerint az inflációs kilátások szempontjából alapvetően kedvező folyamatok lehetőséget biztosítottak a monetáris kondíciók lazítására. A jegybanki kommentár ugyanakkor fontos globális kockázati tényezőkre is rámutat.

Piaci reakciók Az elemzők egyöntetű fejbólintással, a forint enyhe erősödéssel, az állampapírhozamok enyhe csökkenéssel reagáltak az MNB fél százalékos döntésére. A lépés kiszámítható volt, nem okozott meglepetést, így az első reakcióknál nagyobb mozgásokra ezután sem kell számítani.

Dezinfláció…

A kamatpálya alakulását talán legjobban befolyásoló tényező, hogy az infláció meglepően alacsony szinten tartózkodik mostanában. Az MNB legutóbbi, februári inflációs riportjában decemberre 3,4 százalékos 12 havi fogyasztói árindexet prognosztizált, 2005 egészére pedig 3,6 százalékot. Februárban az egy évre visszatekintő infláció 3,2 százalék volt.

A dezinflációs pályát a jegybank mai kommentárjában több tényező támogatja: a stabil forintárfolyam, a piaci verseny több szegmensben megfigyelhető erősödése, valamint költségoldalról a bérinfláció mérséklődése, keresleti oldalról pedig a fogyasztási dinamika lassulása.

Az infláció jövőbeli alakulását szintén kedvezően ítéli meg az MNB, rámutatva, hogy az utóbbi hónapokban a maginflációs termékkörben markáns árcsökkenés tapasztalható, és februárban a piaci szolgáltatásoknál is megindult a dezinfláció. A bérinfláció ugyanakkor még mindig magas – jegyzi meg a kommentár –, bár csökkent a munkapiac felől jelentkező inflációs kockázat, és a korábbiaknál kedvezőbb kilátások a nominális bérek emelkedő ütemének mérséklését is lehetővé teszik.

… és ami mögötte van

A jegybanki kommentár számos, az inflációt befolyásoló hazai és nemzetközi makrotényező alakulására is kitér. A fogyasztói árszínvonal mértékét meghatározó egyik fontos külső elem például az olajárak rövid távú alakulása, amelynek emelkedő trendje inflációs kockázatot hordoz. Eddig ezt ellensúlyozta a dollár gyengülése, de mint a jegybank is rámutat: idén növekedhet az olajárak alakulásából fakadó inflációs kockázat a magyar gazdaságban és az eurózónában is.

Ami pedig a gazdasági növekedést illeti, a Monetáris Tanács nem változtatott februári megítélésén, és továbbra is a növekedési ütem enyhe lassulásával számol 2005-2006-ra. A konjunktúra lefékeződését jelzik a nemzetközi és hazai bizalmi indexek mellett a januári ipari termelési adatok. A januári kiskereskedelmi forgalom is összhangban van a fogyasztás idei évre várt lassulásával. A növekedés szempontjából kedvező fejlemény, hogy a külkereskedelmi adatok sem az export, sem az import esetében nem jeleztek változást az előző év élénk trendjéhez képest.

A 2004 negyedik negyedéves GDP-növekedés megfelelt a várakozásoknak, a növekedés szerkezete azonban azt mutatja, hogy a korábban vártnál nagyobb mértékben lassult a belső kereslet. A jövedelembővülés szerkezetének megváltozása és a növekedés várt lassulása együttesen erősítheti a dezinflációs hatásokat.

Óvatos lazítás A nemzetközi kockázati faktorok, valamint a forint elmúlt hetekben bekövetkezett durván 5 forintos gyengülése az euróval szemben a Monetáris Tanács friss tagjainak a magatartását is befolyásolhatták. Az ülést megelőző héten ugyanis még hallhatóak voltak olyan hangok, melyek szerint az újonnan kinevezett tagok első szavazásán élesebben fog majd a jegybanki olló (a rövidebb futamidejű papírok hozamán 65-70 bázispontos vágás is beárazódott), de a globális rizikófaktorok felerősödése az óvatosabb, 50 bázispontos mérséklés irányába mozdította el a várakozásokat. Hogy voltak-e támogatói egy ennél agresszívebb, mondjuk 75 bázispontos csökkentésnek, azt egyelőre nem lehet tudni, leghamarabb az április 15-én nyilvánosságra kerülő jegyzőkönyvből kaphatunk rá utalást.

A nemzetközi helyzet fokozódik

A kamatpálya meghatározó, de nem egyedüli meghatározó eleme az infláció alakulása – hangsúlyozta a FigyelőNet kérdésére Németh Dávid, az ING elemzője, aki a továbbiakban a kamatcsökkentési folyamat lelassulására számít. Elsősorban a nemzetközi helyzet, az amerikai Fed kamatdöntései és az ottani infláció befolyásolhatja a hazai kamatviszonyokat is, illetve késztette már most is valamivel nagyobb óvatosságra a Monetáris Tanács tagjait.

Az elmúlt hetekben a korábban jellemzőnél erőteljesebb hatást gyakoroltak a globális pénzügyi folyamatok a magyar pénz- és tőkepiacra – derül ki a jegybanki kommentárból. Az igen kedvező nemzetközi befektetői környezetben március közepéig rendkívül intenzív volt a tőkebeáramlás a feltörekvő piacokra, ami tükröződött az érintett devizák erősödésében, a hozamok csökkenésében és a tőzsdei árfolyamok számottevő emelkedésében. Március közepén azonban a megemelkedett hosszú dollárhozamoknak tulajdoníthatóan módosult a globális tőkeáramlások iránya, és ennek hatására korrekció történt a magyar pénz- és tőkepiacokon is. A globális tőkepiaci folyamatok alapján megállapítható, hogy növekednek a volatilis tőkeáramlásokból fakadó kockázatok, és ez a jövőben hatással lehet a monetáris politika mozgásterére is – hangsúlyozza a közlemény.

A Monetáris Tanács döntése meghozatalakor nem hagyta figyelmen kívül azt sem, hogy az elmúlt hetekben a javuló inflációs adatok ellenére sem vált számottevően kedvezőbbé a magyar gazdaság hosszabb távú kockázati megítélése, amint azt a hosszú hozamokból származtatható kamatkülönbözetek változatlanul magas szintje mutatja. A továbbra is fennálló egyensúlyi kockázatok miatt a Monetáris Tanács rendkívül fontosnak tartja, hogy a Stabilitási és Növekedési Egyezmény reformja, különösen a magán-nyugdíjpénztári befizetések elszámolásának megváltozása ne vezessen a Konvergencia Programban vállaltnál lazább fiskális politikához.