Belföld

Részvényből nagy nyugdíj?

A jövőbeni nyugdíjak szintjét nagyban befolyásolja az, hogy mibe fektet egy-egy nyugdíjpénztár. A hazai tagoknak e tekintetben kicsi a mozgásterük: itt szinte mindenki kerüli a részvényeket.

Részvényből nagy nyugdíj? 1

Sok pályakezdő találkozik azzal a problémával, hogy melyik kötelező magánnyugdíj-pénztárat válassza. A választék nagy, az információ pedig viszonylag rendszertelenül csöpög. Mindazonáltal a különböző díjak mellett a befektetési politika is elérhető és összevethető, a nemzetközi és hazai tapasztalatok híján nem is fölöslegesen.

A lengyel példa

Egyes nyugdíjkasszák az átlagosnál nagyobb részvényhányadot tartanak, míg más pénztárak szinte kizárólag állampapírban, vagy egyéb biztonságosnak tartott instrumentumban tartják a tagok megtakarításait. Az azonban biztosan elmondható, hogy még a legagresszívebb nyugdíjalap részvényhányada sem éri el a hasonló nemzetközi intézmények részvényhányadát. Nem is kell messzire mennünk, elég a lengyel alapok sajátosságait megvizsgálnunk, régiós társunk nyugdíjkasszái ugyanis hozzánk képest lényegesen merészebbek. Ez voltaképp igen különös, hiszen aligha beszélhetünk ilyen jelentős mértékű különbségekről az egyes piacok elvárt hozamában.

A lengyel nyugdíjalapok egészen 2000-ig a magyarhoz hasonlóan 15 százalék körüli részvényhányadot tartottak, azonban egy jelentős befektetési politikaváltás következtében az arány 30 százalék fölé emelkedett és azóta is folyamatosan a 25-35 százalékos sávban tartózkodik. Érdekes módon ez az arányeltolódás egybeesett az infláció leszorításával és a nominális hozamok csökkenésével. Amennyiben az egybeesés nem véletlenszerű, márpedig ez igen valószínűtlen, akkor két nagyon fontos következtetést tudunk levonni.

A múlt árnyéka


Részvényből nagy nyugdíj? 2

Egyrészt a hosszú távú befektetési politika ellenére is pénzillúzióba estek a megtakarítók. Sajnos mindenhol, ahol a pénzügyi kultúra fejlettsége még elmarad a nyugati szinttől, ott a hozamok nominális mértékére és nem a reálszintjére figyelnek a befektetők. Hazánk idei éve igen jó példa erre, hiszen az infláció 6,8 százalékról 3,8 százalékra eshet az idén, viszont a hozamokban nem következett be hasonló mértékű csökkenés, aminek következtében elmondhatjuk, hogy az idei 7 százalék több, mint a tavalyi 9.

A második következtetés sokkal inkább egy kérdés: vajon a lengyel példához hasonlóan a magyar nyugdíjalapok részvény-befektetési hányada is drasztikus mértékben meg fog-e emelkedni az elkövetkező időszakban? A válasz valószínűleg az, hogy nem, és sokkal inkább egy hosszabb folyamatra kell számítani. A magyar nyugdíjpénztárak ugyanis különleges múltra tekintenek vissza. Az indulásuk alapvetően alakította a később kialakult kultúrát. A jelenlegi hárompilléres nyugdíjrendszer 1998-ban töltötte első évét, amikor is azok a nyugdíjalapok, amelyek magasabb részvényállományt tartottak, megütötték a bokájukat az orosz válság és az azt követő tőzsdei esések következtében. Ezért abban az évben hatalmas szórás volt az alapok hozamai között.

Márpedig a megtakarítók az alapján választottak nyugdíjalapot, amilyen információjuk volt és ebben nagy szerepe volt az eddigi hozamoknak, amiből – hibásan – a nyugdíjalapok jövőbeli sikerességére is próbáltak következtetni. Ekkor még évente több, mint megduplázódott a tagok száma és nagyon képlékenyek voltak a piaci részesedések. Ezért az alapok megtanulták, hogy ugyan az átlagos befektetési futamidejük 20-30 év, de a verseny miatt minden évben stabilan kell teljesíteniük, különben a rövidlátó befektetők elvándorolnak, vagy az újak mást választanak. Részben erre is vezethető vissza a hazai nyugdíjalap-kezelők konzervativizmusa.







Ki-ki belátása szerint
A szakirodalomban is megoszlik a vélemény, hogy milyen befektetési politikát kell választaniuk a nyugdíjalapoknak és mi most nem szeretnénk állást foglalni ebben az akadémiai vitában. Az érvek és ellenérvek megfontolása alapján mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy milyen nyugdíjalapba kíván befektetni. Olyanba amely magasabb, vagy olyanba, amelyik alacsonyabb részvényhányadot tart a portfóliójában.

Pro és kontra

A nyugdíjalapokat kezelő társaságok, befektetési szakemberek jellemzően két táborra szakadnak abban a kérdésben, hogy mennyire szabad és kell agresszívebb politikát folytatni. Vannak, akik azon a véleményen vannak, hogy hosszú távon is alacsonyabb részvényhányadot kell egy pénztárnak fenntartania. Azt ők is tudják, hogy a nyugdíjcélú befektetések átlagos futamideje valóban 15 év felett van, de arra hivatkoznak, hogy a befektetők közül akad olyan is, akinek az adott év az utolsó a nyugdíjkorhatár eléréséig. Márpedig velük semben nem engedhető meg a túlzott volatilitás az alap hozamában. Arról nem is beszélve, hogy a nyugdíj-megtakarítás az egyetlen anyagi támasz időskorunkban, vagyis kifejezetten nem olyan, amivel túlzottan kockáztatni lenne szabad.


Részvényből nagy nyugdíj? 11

A másik oldal vélekedése szerint viszont hibás a társítás az egyes befektetési instrumentumok és a kockázatosságuk között. A sorrend 15-20 éves időtávban is megmarad, miszerint az állampapír a legbiztonságosabb, majd jönnek a vállalati kötvények és a részvények. Azonban az egyes instrumentumok kockázati szintje közötti különbség az idővel arányosan csökken, a hozamoké viszont nem. Az érvelés szerint, aki ilyen időtávra fektet be, az szinte biztos lehet abban, hogy részvényekkel többet fog keresni, mint kötvényekkel. Legalábbis a bizonytalanság szintje minimális mondjuk egy egyéves relációhoz képest. 


Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.