• Az irányított betegellátási modellkísérlet ÁSZ-vizsgálata kapcsán elhangzott, hogy úgy tűnik: egészségügyi reform címén a szaktárca szakmai elemzésekkel, jogszabályi környezettel kellően alá nem támasztott kísérletbe kezdett. Mit gondol, mikor indulnak el valódi reformok?
– A mindenkori kormánynak egyszerre kell biztosítania a társadalmi kohéziót és képviselnie egy aktív fejlesztéspolitikát. Amely társadalmon belül nagyobb a békesség, ott sokkal mélyrehatóbb változásokat lehet elindítani, s el lehet mozdulni a fejlesztések irányába. Ahol viszont nincs konszenzus, ott szűk pályán mozog a kabinet. Különböző látszatdöntéseket hoz, vagy olyan lépéseket tesz meg, amelyek üzemgazdasági szempontból hasznosak ugyan, ám makroszinten nincs hozadékuk. Nem tartalmi kérdésekből indulunk ki, például abból, hogy milyen legyen a XXI. századi állam, a közigazgatás vagy az egészségügy, hanem finanszírozási technikákból.
• A reformok „kerékkötői” éppen azok a kétharmados törvények, amelyek annak idején, 1990-ben a demokrácia alappilléreiként épültek be a jogrendszerbe. Ön szerint mikor nyúl majd hozzá a politikai elit a minősített törvényekhez?
– Tizenöt év elteltével új konszenzusra van szükség, egyebek között az állami intézményrendszer, a társadalombiztosítás, a politikai pártok finanszírozása ügyében. Ma az alkotmány, de az államháztartási törvény sem határozza meg pontosan az állami feladatokat, holott a közigazgatás, a társadalmi ellátás ügyei igencsak összefüggnek a törvényben foglaltakkal.
IBR – számvevőszéki kritikák
MEGALAPOZATLANUL. Jogszabályi formában nem meghatározott az irányított betegellátási kísérlet célja, nincsenek rögzítve az attól elvárt eredmények; ugyanígy hiányzik a szakmai-pénzügyi megalapozottság, a lehetséges értékelési szempontok és módszerek.
DRÁGÁN. A modellkísérlet nem eredményezett megtakarítást az Egészségbiztosítási Alap egészét tekintve; a szolgáltatóknak kifizetett szervezési és a prevenciós díj öt év alatt összesen 1,63 milliárd forint pluszkiadásként jelentkezik.
KÖVETHETETLENÜL. Az összesen 5,5 milliárd forintnyi, kötelezően egészségügyi célokra felhasználandó megtakarításból mindössze 1,9 milliárd forint sorsa követhető.
ÖSSZEVETHETETLENÜL. Az egyes ellátásszervezők eredményességüket a saját maguk által meghatározott módszerekkel mérik. Ezért az egyes szervezők eredményei sem egymással, sem a modellkörön kívüli lakosság adataival nem vethetők össze.
• A közigazgatási reform jó példa arra, amikor nem tudja a bal kéz, mit csinál a jobb. Egyfelől kiszámítható, biztonságos közszolgálati életpályát hirdet a kormány, másfelől a menedzsment gondolkodást szeretné meghonosítani.
– Ne is mondja, s mindkettőnek külön kormánybiztosa van…
• Átfogó reformokra, ebből is láthatóan, már ebben a ciklusban sem kerül sor, marad az állami újraelosztás rendkívül magas, 47,4 százalékos aránya…
– Ami ebben a struktúrában nem is fog változni. A reform mint fogalom oly fokon leértékelődött, hogy lassacskán szitokszóvá válik, s a politikai szótárból azért kezd kiiktatódni, mert aki használja, az nevetségessé teszi magát, éppen a helybenjárás miatt. Az Állami Számvevőszék legfontosabb tapasztalata szerint csak látszat, hogy minden bajt a finanszírozás oldaláról lehet gyógyítani. A finanszírozás csak egy következmény. Ez persze nem jelenti azt, hogy a szükséges kisebb-nagyobb megtakarítást hozó lépéseket itt ne kellene megtenni. Megjegyzem, itt vannak is eredmények.
Irányított gondok
Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) friss elemzésében erősen bírálja az 1999 óta tartó, modellkísérletnek indult, de azon már jócskán túlnőtt ellátási szisztémát, megalapozatlannak, kidolgozatlannak és legfőképp ellenőrizetlennek titulálva azt. Bár az ÁSZ-tanulmány nem javasolja egyértelműen a rendszer megszüntetését, az mindenképpen kiolvasható belőle, hogy jelen formájában nem tartható fenn a „kísérlet”. A fő gond: úgy bővül folyamatosan a szisztéma, hogy közben fogalma sincs senkinek arról, milyen hosszú távú hatásai lehetnek. A megállapítások szerint a rendszer eddig inkább veszteséget termelt, és az egészségnyereség terén elért eredményei sem meggyőzőek.
Belicza Éva, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának munkatársa szerint viszont érthetetlen az ilyen értékelés. Nem csak azért, mert öt év eredményei alapján legfeljebb találgatni lehet az egészségügyi rendszerre gyakorolt hatásokat, hanem főként azért, mert ezalatt az öt év alatt folyamatosan nőtt az IBR-be bevont szolgáltatók és a lakosság köre. Egy évről évre változó populáció esetében pedig nemcsak a rendszer legtöbbeket érdeklő pénzügyi értékelése, hanem a sokkal lényegesebb epidemológiai elemzése sem hozhat érdemi eredményt. Belicza Éva különféle szakmai közösségekben évek óta folytat vizsgálatokat az irányított betegellátás jobbítása, áttekinthetőbbé, a beteg érdekeit jobban szolgálóvá tétele érdekében. Szerinte tagadhatatlanok a modell elméleti érdemei a hagyományos ellátással szemben, miközben nyilvánvalóan vannak gyakorlati hiányosságai is. Ő és munkatársai azt tekintenék üdvösnek, ha most néhány évig nem terjeszkedne tovább a rendszer, és így lehetővé válna az alaposabb kielemzése.
A számvevőszék mindenesetre gyakorlatilag értékelhetetlennek tartja a modellről eddig készült hivatalos anyagok többségét, az ÁSZ-jelentéstől viszont a szaktárca nincs elragadtatva. Kökény Mihály MSZP-s képviselő szerint a dokumentum megközelítése kifejezetten előítéletes és célzott. Összhangban a szaktárca állásfoglalásával, szerinte is mindenképpen folytatni kell a programot. Kökény hozzáteszi: az sem volna szerencsés, ha hosszú évekre befagyna a modell további kiterjesztése.
Az irányított betegellátás lényege az ellátók érdekeltségi rendszerének gyökeres átalakítása. Míg a hagyományos modellben a háziorvos kivételével minden szolgáltatónak az az érdeke, hogy minél több beteget lásson el, addig az IBR-ben éppen ellenkezőleg, az, hogy minél kevesebbet és minél olcsóbban. A beteglétszám a lakosság egészségi állapotának javításával, a költségek pedig az ellátás hatékonyabbá tételével, például a szakellátás helyett a lényegesen olcsóbb háziorvosi kezelés előtérbe helyezésével mérsékelhetők.
KOLLÁNYI ZSÓFIA
– Azért, mert spóroltak azon is, hogy ne legyen ellenőrző apparátus. A külső, számvevőszéki revízió sohasem pótolhatja a belső ellenőrzést. Egyébként az államháztartás finanszírozási válságát nem a kiadási oldal okozza, még ebben a felállásban sem, hanem az, hogy a költségvetésben előirányzott bevételek nem tudnak teljesülni.
• Az ÁSZ szerint a bevételi főösszeg 52,6 százaléka csak közepes vagy magas kockázattal teljesíthető; különösen az adó- és vámtételeket érzik problémásnak, s hiányt prognosztizálnak a tb-alapoknál is. Ez elég riasztóan hangzik…
– Szívből kívánom az országnak, hogy az ÁSZ véleménye e tekintetben túlzottan szigorú legyen.
• Ön szerint mely alrendszerekben folyik el leginkább a pénz?
– Szektort vagy ágazatot nem említenék; a fő hibát abban látom, hogy nem vagyunk következetesek a rendszerépítésben. Példa rá az autópálya-bővítés, amelynek koncepciója folyamatosan változik. Hol hitelből, hol a Magyar Fejlesztési Bankon keresztül, hol tisztán költségvetési pénzből, hol meg speciális konstrukció révén finanszírozzák. Nincs következetes modell, az irányváltások pedig energia-, idő- és sebességveszteséggel járnak. Ezek a „cikcakkok” kerülnek a legtöbbe a nemzetgazdaságnak.
• Ezek után felmerül, van-e sikerélménye az ÁSZ-nak? Mekkora a hajlandóság a politikai elitben a kritikákban megfogalmazottak végrehajtására?
– Nem a Holdon élünk. Pontosan tudom, hogy rendkívül kevés a mozgástere a fő politikai oldalaknak, mert négyéves ciklusokban, a hatalom megszerzésben és megtartásban érdekeltek, s ez természetes. Ezzel együtt a reformok miatt az ÁSZ folyamatos konzultációba kezdett a parlamenti pártokkal. A múlt héten az SZDSZ, e héten a Fidesz frakciójának vezetése látogatott el hozzánk, s a sor folytatódik. Úgy látom, megvan a pártokban a konszenzusra való hajlandóság.
• Engedjen meg egy személyes kérdést: milyen szívvel vette tudomásul, hogy azt a Szikora Jánost nevezte ki a pénzügyminiszter az adóhatóság elnökének, akiről Ön nem a leghízelgőbb véleményt adta?
– Ez egy nagyon érdekes történet, mivel a közhivatali funkciók közül egy 2002-ben született törvény egyedül az adóhivatali elnök személyénél ad „sillabuszt”, miszerint ezt a posztot országos szaktekintély töltse be, s a személyi javaslatot az ÁSZ elnöke véleményezze. Na most, ha ez benne van a törvényben, akkor felelős választ kell adnom arra, illik-e a személyelírás a jelöltre. Ő egy adóhivatalban dolgozó, nagyon is gyakorlatias szakember, ám az államháztartás makrogazdasági összefüggéseivel soha nem foglalkozott. Nem is kellett neki egyébként. Ezt a véleményemet megírtam a pénzügyminiszternek, aki nagyon nem örült, és a megnyilatkozásokból is kiderült: ők éppen ilyen embert keresnek. Meggyőződésem, a pénzügyminiszter úr és a magam kapcsolatát nem fogja beárnyékolni ez az intermezzo, hiszen természetesen másban is van és lesz véleménykülönbségünk, az azonosan megítélt ügyek mellett.
• Szikora János nem sértődött meg a kritika miatt?
– Eljött hozzánk és a levelet én még az aláírás előtt megmutattam neki, s megkérdeztem tőle, megítélése szerint van-e benne valami inkorrekt, vagy ami rá nézve sértő lehet. Amire ő azt felelte: nincs. Lekísérve a kapuba, mondtam neki: „néhány napon belül együtt fogunk kávézni reggel nálam a Vám- és Pénzügyőrség, a Kormányzati Ellenőrzési Iroda és a pénzügyi felügyelet vezetőivel, ezért már most mondom, megbecsüléssel várlak, mert én abban biztos vagyok, hogy téged ki fognak nevezni”. Barátságosan kezet fogtunk. Nyomát sem láttam rajta a haragnak.
• És minden úgy történt, ahogyan Ön mondta…
– És minden úgy történt, ahogyan mondtam.
