Több vezető politikus is tiszteletét tett Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) múlt heti budapesti regionális értekezletén. Több mint harminc miniszter és 600 munkaügyi szakember vett részt a nagy csinnadrattával körülvett konferencián, de semmiről nem döntöttek, s az elvi ajánlásokat is tartalmazó zárónyilatkozat csak az általánosságok talaján mozgott. Az erőteljes nyomásgyakorlásra, s a munkavállalók nemzetközi képviseletére szinte egyedül alkalmas szervezet ülése után elfogadott kiáltvány megelégszik frázisok puffogtatásával.
Jean-Claude Juncker
A konferencia legérdekesebb hozzászólását az EU soros elnökségét betöltő Luxemburg miniszterelnöke tartotta. Jean-Claude Juncker megkongatta a vészharangot a 25 országot egyesítő gazdasági monstrum felett. Szerinte tavaly nagyon veszélyes helyzet alakult ki az Európai Unióban; tovább vesztett versenyképességéből, és a gazdasági növekedés megtorpant. Mindezért nagyrészt az unió motorjának számító Németország okolható, ahol drámai mértékben nő a munkanélküliség. A helyzetet tovább rontja, hogy az euró alpesi magaslatokban szárnyal a dollárral szemben, ez nem ösztönzi a beruházásokat és az exportot. Szerinte a foglakoztatási gondokat egyedül a gazdaság élénkítése oldaná meg.
Ezt felismerve Juncker sürgette a közös valutát, az eurót szabályozó stabilitási és növekedési paktum módosítását, amit mind több közgazdász a növekedés korlátjának tekint. Ezzel együtt Juncker szerint az unió kilátásai továbbra sem túl kedvezőek.
|
De sehol nem rózsásabb a helyzet, derült ki a munkaügyi szervezet igazgatójának beszámolójából. Az előző évet értékelve Juan Somavia arra figyelmeztette a jelenlevőket, hogy tavaly ugyan világviszonylatban nekilendült a gazdaság, de mindebből a munkavállalók semmit sem éreztek. Szerinte 2004 elvesztegetett időszaknak tekinthető a munkahelyteremtés szempontjából, mivel a világviszonylatban 5 százalékos gazdasági fellendülés eredményeit egyáltalán nem sikerült átültetni a gyakorlatba.
Tavaly ugyan világszerte csökkent a munkanélküliség, de a csökkenés mértéke szinte észrevehetetlenül alacsony, mindössze 0,2 százalékpont. Így 2004-ben 185,2 millió helyett 184,7 millió volt az ILO-rendszer szerint számolt munkanélküliek száma. (Ez nem azonos azzal a módszertannal, ahogyan a Központi Statisztikai Hivatal, illetve a statisztikai hivatalok általában a munkanélküliséget számolják.)
Mindenkinek a maga keresztje
Az okok természetesen sokrétűek, s az élethosszon keresztül folytatott tanulástól az egyes országok gazdaság- és társadalompolitikájáig terjednek. Minden országnak meg kell tanulnia, hogy megfelelően ötvözze a versenyképességet a társadalmi ellátórendszer fejlesztésével – állítja Juan Somavia. Ehhez radikális paradigmaváltásra kell elszánnia magát. Ezt támasztja alá a Világgazdasági Fórum évente közhírré tett versenyképességi listája is. Az első hat helyen már évek óta négy hagyományos jóléti állam áll: Svédország, Finnország, Dánia és Norvégia. Somavia szerint ez azt jelzi, hogy nem elképzelhetetlen összeegyeztetni a versenyképességet és a jóléti rendszert.
Szerinte a fejlett európai országok számára a munkahelyek elvándorlása, míg más fejletlenebb országoknak az egyetlen kiaknázható nyersanyagra támaszkodó gazdaságuk miatt kialakuló egyensúlytalanság okozza a legnagyobb gondot. Az igazgató szerint rengeteg, potenciálisan rendelkezésre álló erőforrás vész el a gazdaság számára azzal is, hogy tömegek nem tudnak írni-olvasni. Ez csak látszólag az egyes országok gondja, hiszen teljes régiók küzdenek vele. Somavia szerint meg kell tanítani az embereket együtt élni a globalizációval, hiszen annak tagadhatatlan hátrányai ellenére rengeteg előnye is van. Nem törődik ugyan az emberrel, de lehetőséget ad a kreativitásra – állította Somavia egy interjúban.
Fotó: MTI
