Az abszolút rekorder Svédország, ahol a gazdaságban egy év alatt létrejövő összes érték több mint felét ragadja magához az állam különféle adók, járulékok, illetékek és egyéb bevételek formájában (egészen pontosan 51,4 százalékát), a skála másik végén található Litvániában viszont alig több, mint fele ekkora a ráta (28,7 százalék).
Az új tagállamokban jellemzően alacsonyabb az adóterhelés, mint a régiekben, amit elemzők az előbbiek fájdalmas gazdaságszerkezeti és jóléti átalakításaival magyaráznak. Magyarország az EU-átlagnál (41,5 százalék) valamivel csekélyebb adóelvonási szinttel örvendezteti meg polgárait (a magyar adat 39,2 százalékos), ám az új tagok között ez a második legmagasabb szint, csupán Szlovénia sarcolja meg ennél is jobban polgárait (40,3 szlovénia). A magyar adat magasabb adóterhet jelent a görög és a portugál rátánál is.
Örvendetes lehet ugyanakkor adófizetői szempontból, hogy 1995-höz képest az Eurostat adatai szerint lényegesen mérséklődött a közterhek magyarországi szintje a GDP-hez viszonyítva (akkor még 43,6 százalékot regisztráltak a brüsszeli statisztikusok). Eközben a régi tagállamok átlagos adóterhelési szintje gyakorlatilag változatlan maradt. Az adóelvonás mértékét az Eurostat az államháztartás teljes adó-, illeték- és járulékbevételeként határozza meg.
Ami az adóterhek szerkezeti megoszlását illeti, Magyarország (Ciprussal együtt) azzal tűnik ki a mezőnyből, hogy igen magas a közvetett (vagyis nem a jövedelemhez vagy a vagyonhoz, hanem a fogyasztáshoz illetve a termékáramláshoz kötött) adók aránya. A közvetett adók hazánkban a teljes adóterhelés 42,3 százalékát képviselik, míg az uniós átlag csupán 33,8 százalék. Szakértők szerint ez elsősorban az igen magas hazai áfakulcsoknak tudható be.
Szakértők arra emlékeztetnek, hogy a közvetlen adók előtérbe helyezése főleg azokban az országokban ésszerű, ahol jó az adófizetési morál – ahol viszont tömegesen csalnak adót az emberek, ott célszerűbb a közvetett adókra helyezni a hangsúlyt.
