Belföld

Tőzsdeharc – Londonra alkusznak

A londoni tőzsdéért dúló harc - amelyben Frankfurt tűnik esélyesnek - a budapesti piac jövőjére is hatással lehet. A londoni bukó ugyanis könnyen átírhatja a formálódó Bécs-Budapest-Varsó tengely koncepcióját.

Egy részvény nem sok, annyi tulajdona sincs az általa vezetett társaságban Werner Seifert vezérigazgatónak, ezért semmit sem veszít, ha a Deutsche Börse (DB) irreálisan magas áron hajt végre akvizíciókat. Ez csak egy azon megállapítások közül, amelyeket a német tőzsde amerikai részvényesei fogalmaztak meg. Azok a hedge alapok, amelyek minden eszközzel meg kívánják akadályozni, hogy a DB megvegye a London Stock Exchange-t (LSE).


Tőzsdeharc – Londonra alkusznak 1

Német bróker. Amerikai kritika.

Túlértékelve

Amikor közel három éve a brit tőzsdetagok ellenkezése miatt kudarcba fulladtak az egyesülési tárgyalások az akkor még a brókercégek tulajdonában levő londoni és a frankfurti tőzsdék között, nem sokan sejtették, hogy 2005-ben a kontinentális Európa két vezető piaca töri majd kezét-lábát azért, hogy megszerezze magának a legnagyobb európai piacot, Londont. Az LSE mai részvényesei nem tiltakoznak, inkább a régi mondást ismételgetik: van olyan ár…

A licit pedig elindult azzal, hogy Frankfurt bepróbálkozott egy részvényenként 5,3 fontos, az LSE-t 1,3 milliárd fontra értékelő ajánlattal – ám erre csak egy titokzatos mosoly érkezett a Cityből válaszul. A holland, belga és francia tőzsdék egyesülésével létrejött Euronext jelezte, hogy felveszi a kesztyűt, arról pedig egyre vadabb hírek érkeznek, hogy a DB meddig hajlandó elmenni. Az LSE árfolyama a múlt héten 5,8 font fölé nőtt, az Observer című brit lap vasárnap pedig már azt jelentette, hogy a DB 6 fonton készül felvásárlási ajánlatot tenni az LSE részvényeseinek.

A tét tehát nem kicsi, a jelszó pedig az: aki kimarad, lemarad. Akár a DB, akár az Euronext lesz a befutó, a másik fél aligha büszkélkedhet majd azzal a címmel, hogy az ő vezetésével zajlik le az európai tőzsdekonszolidáció. A vetélytársak azonban egyelőre nem sok további érvet hoztak fel annak alátámasztására, hogy miért érdemes súlyos összegeket kiadni Londonért. A DB vételi szándékát kritizáló amerikai alapok szerint már az 5,3 fontos első ajánlat is irreálisan magas volt, mivel a társaság a jól hangzó stratégiai előnyön kívül nem kap érte semmit. A tőzsdék együttműködéséből származó szinergiákról a vevőjelöltek mélyen hallgatnak, a szakértők pedig csak annyit mondanak: ezen az áron az üzletből valószínűsíthető költségmegtakarítás már a tranzakció létrejöttekor az LSE-részvényesek zsebében landol.

Esélyes németek

Annak, hogy a DB-t tartják esélyesebbnek a harcban, meglehetősen prózai a fő oka. Az angolszász befektetők által régóta kritizált német jogrendszerben ugyanis a DB nem részvényes vezetői megtehetik, hogy ekkora horderejű döntést is a befektetők megkérdezése nélkül, maguk hozzanak meg. Az amerikai hedge alapok tiltakozása éppen ezért ismét ráirányította a figyelmet arra, hogy a jelenleg igencsak rugalmatlan vállalatirányítási elvek (corporate governance) modernizálása elodázhatatlan Németországban.

Az Atticus Capital és a Children’s Invertment Fund eleinte csak kérte a DB vezetését, hogy vegyék figyelembe a részvényesi kívánságot, mivel azonban ennek semmi jelét nem tapasztalták, életbe léptették a kettes számú haditervet. Bejelentették, hogy ketten együtt már 8 százalék feletti részvénycsomaggal rendelkeznek, ezért rendkívüli közgyűlést kívánnak összehívatni, ahol a felügyelőbizottság leváltását fogják kezdeményezni. Egyáltalán nem biztos viszont, hogy mindez sikerül. Mindenesetre a DB vezetése arra hivatkozik, hogy a megadott tulajdoni arány nem régebbi három hónapnál, így az alapok nem jogosultak közgyűlés összehívására.

A német tulajdonosok – nem kis részben büszkeségből – egyelőre támogatják a felvásárlási ötletet, ugyanakkor egyre többen jelzik, hogy siker esetén munkahelyek megszűnésére is számítani kell Frankfurtban. Az Euronext és a célpont, az LSE tulajdonosainak nincs szükségük nyilvános akciókra, részvényesi jóváhagyást igényel ugyanis a tranzakció létrejötte.

Tengerentúli harc

Időről időre felmerült a londoni piacért folyó harc kapcsán, hogy az óceán túlpartjáról is lehet érdeklődőre számítani. A New York Stock Exchange (NYSE) azonban immár egyértelműen kizárja ezt a lehetőséget. Mindez persze nem jelenti azt, hogy ne ismernék fel a londoni piacban rejlő lehetőségeket, forgalmának egy részét például szívesen elszipkáznák. A legfrissebb hírek szerint e célból még az évtizedek óta érintetlen tőzsdenyitást is hajlandók előbbre hozni: jelenleg helyi idő szerint 9 óra 30 perckor kezdődik a kereskedés a Wall Streeten, ez akár 8 óra 30-ra is módosulhat. A tapasztalatok szerint ugyanis a kereskedési idő első másfél órájában a legnagyobb az aktivitás, mivel az öreg kontinens befektetői ilyenkor még aktívak. Az amerikai piacok természetesen egymással is komoly harcot vívnak. A NYSE sorozatos botrányait kihasználva a Nasdaq elektronikus piac tavaly megpróbálta magához édesgetni nemcsak az újonnan tőzsdére érkező kibocsátókat, hanem más tőzsdéken jegyzett cégeket is, ráadásként a már a NYSE-n jegyzett cégeknek felkínálta a párhuzamos jegyzés lehetőségét. Próbálkozásai azonban eddig nem voltak túl sikeresek: teljesen átcsábítani csak néhány céget tudott, a párhuzamos jegyzést pedig egy év alatt csak hét társaság választotta, egy pedig kiszállt a programból, s maradt csak a NYSE-n.

Varsói tét

A dolgok jelenlegi állása szerint a DB és az Euronext közül az egyik hoppon marad és jó adag készpénzzel a kezében arra kényszerül, hogy valamiképp utánaeredjen a nyerő párosnak. E folyamat egyik biztos célpontjának tűnik ma a tervek szerint még az idén, vagy jövőre privatizálandó varsói értéktőzsde. Varsóért Béccsel karöltve a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) is indulni szándékozik, s első pillantásra látszik, hogy nincs könnyű helyzetben. Azt már tavaly, a bécsi és a budapesti piacok együttműködésének bejelentésekor jelezték a BÉT többségét megszerző osztrák tulajdonú bankok, hogy közép-európai tőzsdeszövetségben gondolkodnak, az azonban akkor még nem volt egyértelmű, hogy az egyik rivális Varsóért vagy az Euronext, vagy a DB lehet.

Az első látásra lefutottnak tetsző játszma esélyeinél azonban figyelembe kell venni azt, hogy a Bécs-Budapest-Varsó tengelyben érdekelt bankoknak jelentős pozícióik vannak Lengyelországban, s ha politikai döntés születik, az nekik kedvezhet. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy Bécs-Budapest, valamint a Londonért folytatott versenyt elbukó nagy szereplő mellett a finn-svéd-balti tőzsdeszövetség, az OMX is feni a fogát Varsóra.

Variációk egy témára

De hogy még bonyolultabb legyen a kép, felmerült, hogy a brókercégek vehetik meg a tőzsdét, sőt az is, hogy pénzügyi befektetőknek adják, majd megvalósul a tőzsdén a tőzsde koncepció. S mivel még csak a privatizációs tanácsadói pályázat kiírásánál tartanak, az sem kizárt, hogy az egész magánosítást évekre jegelik.

A fentiek fényében jogos a kérdés: mi lesz Budapesttel, ha nem jön létre a tervezett varsói tengely? A variációk száma itt sem lesz kevés, a szakértők szerint viszont a végkifejlet egyszerű: jön valamelyik nagy, s megveszi Bécs-Budapestet. Ez persze még évek kérdése, most az itthoni egyesülés, az értéktőzsde és az árutőzsde integrációja következik. Ehhez szükséges és folyamatban van Brüsszel jóváhagyása, amely a tavalyi várakozásoknál jóval lassabban, de a tőzsdék reményei szerint néhány hónapon belül megérkezhet.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.