Karrierirodák – felfedezésre várnak

Jövőre karrierközpontot hoznak létre az egri Eszterházy Károly Főiskolán is, csatlakozva ezzel a felsőoktatási intézmények bővülő köréhez, amelyek figyelmet és erőforrást mozgósítanak a hallgatók elhelyezkedésének segítésére. Az egyetem és a munkaerőpiac között a szocializmusban meghúzott éles határvonalat

először a mai Corvinus Egyetem elődje, a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem lépte át, ahol 1996-ban amerikai mintára megalapították a Karrier Irodát.

A kezdeményezést ugyan lassan követte a többi intézmény, mára azonban a legtöbb magyarországi egyetemista és főiskolás betérhet saját iskolájának tanácsadó központjába. Ennek ellenére a szűkös erőforrás és a diákok munkaerő-piaci érdektelensége miatt még a legrégebbi karrierirodák működéséről sem tud minden egyetemista és hallgató. Szolgáltatásaik egy része kihasználatlan.

Magyaros változat  A magyarországi első Corvinus Egyetemi Karrier Irodája alapítói az egyetem által kezdeményezett, egyesült államokbeli tanulmányútjuk után kezdtek munkájukba. A sikeres amerikai mintát követve alakították ki a hazai karrierközpont működését. A BME Diákközpont két évre rá alakult, és bár a műszakis hallgatók igényei nyertek az egyetem vezetésénél meghallgatást, az iroda kialakításánál már egy magyar példára is hagyatkozhattak. A szolgáltatások pontos megtervezése előtt átfogó közvélemény-kutatást végeztek. A sikeres alapokat egyre több magyar karrieriroda egészíti ki saját ötleteivel: speciális felméréseket készítenek, önálló kiadványokkal, online hírlevelekkel, a cégek egyéni megszólításával igyekeznek színesíteni a palettát.

Távol még az amerikai álom

A kilencvenes években tervezték a hallgatóknak szóló karrier-tanácsadási központok létrehozásának kötelezővé tételét az oktatási intézmények számára. Az elfogadott felsőoktatási törvényben azonban már nem szerepelt ilyen jellegű kötelezettség. Az egyetemeken és főiskolákon mégis sorra nyílnak a karrierirodák. Igaz, intézményi szervezeti egységként csak szűkös forrásokból gazdálkodhatnak, munkatársaik száma sem elegendő.

A Corvinus Egyetemen jelenleg négy főállású munkatárs jut a több mint kétezer negyed-, illetve ötödéves hallgatóra. „A nemzetközi példákkal összehasonlítva a magyar karrierirodáknak körülbelül tizedannyi pénz és harmadannyi ember áll rendelkezésükre, mint a nyugat-európai és amerikai hasonlóknak” – mondta el a FigyelőNetnek Andrási Mónika, a Corvinus Egyetem Karrier Irodájának vezetője. A többi karrieriroda sincs jobban ellátva erőforrásokkal, máshol ráadásul az egyetem vezetősége és a rövid távú érdekek is korlátokat szabnak a működésnek.

A vállalati szféra és az oktatási intézmények együttműködése sem annyira szoros, mint Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban, ahol a cégek rendszeresen keresnek friss diplomásokat az egyetemek közreműködésével, ezért a szakmai gyakorlati lehetőségek és az állásajánlatok nem csak elvétve tűnnek fel az irodák faliújságjain vagy honlapjain. Gyakran még az is előfordul, hogy a teljes toborzást az egyetemeken végzik, semmilyen egyéb álláshirdetési lehetőséggel nem élnek. Mivel külföldön a végzettek elhelyezkedési esélyei erősen befolyásolják az adott egyetem megítélését, ott az irodák sem engedhetik meg maguknak, hogy a nagyvállalatok elmenjenek mellettük.

Követendő utánkövetés A hallgatók utánkövetésének szempontjából Magyarországon egyedülálló a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) Diákközpontja. „Diákközpontunk már öt éve végez felmérést az egyetemünkön végzett fiatal szakemberek elhelyezkedési esélyeiről, valamint az oktatás színvonaláról és arról, hogy hallgatók véleménye szerint mennyire hasznosíthatók a kapott ismeretek” – mondta el a FigyelőNetnek Hajdú Csongor, a BME Diákközpont Karrier Iroda vezetője. A felmérések eredményei az Egyetemi Tanács elé kerülnek, a diákok pedig a Diákközpont honlapján készülhetnek fel arra, hogy építész- vagy villamosmérnökként mi vár majd rájuk a munkaerőpiacon.

Csak utána kellene nyúlni

A magyarországi karrierirodák leglátványosabb tevékenysége az állásbörzék szervezése. Egy-egy ilyen rendezvényen több tucat cég akár száz állásajánlattal is képviselteti magát. A konkrét munkaerő-piaci lehetőségek és információk közvetítésén túl az irodák általában szerveznek karrier-tanácsadást is. Az önéletrajzírástól kezdve, a felvételi interjún történő szereplésig egyéni konzultációkon és kiscsoportos workshopokon készítik fel a hallgatókat a valós megmérettetésre.

A lehetőség legalábbis nyitva áll, ennek ellenére nem ritka még ma sem, hogy egy diák úgy hagyja el alma materének szemináriumi padjait, hogy sohasem járt a karrieriroda környékén, vagy sohasem látogatott el annak honlapjára. A Corvinus Egyetemen például Andrási Mónika tart egyéni tanácsadást, saját bevallása szerint „sajnos bírja” a rá nehezedő feladatokat, pedig a közgázos Karrier Iroda több fórumon is igyekszik felkelteni a hallgatók érdeklődését. A tanácsadó központok népszerűsége és kapacitáskihasználtsága ugyan egyre nő, és a pályakezdők között is egyre több a tudatos álláskereső, a hallgatók még egyetemi éveik végén sem fordítanak elég energiát a későbbi munkaerő-piaci megmérettetésükre. „Igyekszünk mindenben segíteni a hallgatóinknak, annak érdekében, hogy elérjék céljaikat – fogalmazta meg Hajdú Csongor, a BME Diákközpont Karrier Iroda vezetője. – Célokat viszont senkinek sem tudunk adni. Azt minden diáknak magának kell megtalálnia.”

A hallgatók egyelőre leginkább a vállalatok előadásait vagy a meghirdetett workshopokat látogatják. Az egyéni karrier-tanácsadást kevesen veszik igénybe, pedig egy szimulált felvételi interjú jelentősen lerövidítheti a pályakezdőkre váró, ma már 6-8 hónapra is elhúzódó álláskeresés idejét.