Napjainkban az autópiac legdinamikusabban fejlődő szegmense kétségkívül az alsó-középkategóriás egyterűeké. Mostanra szinte minden jelentős gyártó megjelent a részpiacon, ahol a Renault az előző szériás Scenic-kel úttörő szerepet vállalt.
Befogadhatóbb forma 
A második generációs modell merészebb formatervvel indul, melynek alapját ezúttal is az aktuális Mégane sorozat adja – igaz, a design lényegesen visszafogottabb, és így fogyaszthatóbb. A Scenic persze a Renault-tól megszokott módon így is nagyon egyedi. A magasra törő kialakításnak köszönhetően kívülről sokkal kisebbnek látszik az autó, mint amekkora belülről: a rövid túlnyúlások és a sarkokig kitolt kerekek miatt nagyon kedvező a helykihasználás. A Scenic térkínálata saját kategóriájában is igen bőséges, elöl és hátul egyaránt kényelmesen el lehet férni, a fej- és a lábtér is kellően tágas. Az utastér követi az egyterűek körében ma divatos irányzatot, vagyis könnyedén variálható, és megpróbál minél otthonosabbnak hatni. A hátsó üléssor három, egymástól független ülését kedvünkre előre-hátra csúsztathatjuk vagy könnyedén előrebuktathatjuk, de szükség esetén egy mozdulattal akár ki is vehetjük őket.
Otthonos belső 
Az utastér kialakításán érződik, hogy a tervezők igyekeztek a lehető leginkább otthonosra szabni az enteriőrt. Az alaphelyzetben 430 literes csomagtartót további 91 liternyi pakolórekesz egészíti ki. Nem elég, hogy mindenütt polcok és fiókok bukkannak fel, de még a vezető- és az anyósülés közé is sikerült egy nagyon praktikus, többfunkciós tárolórekeszt is elhelyezni, ami az elektromos reteszelésnek köszönhetően előre-hátra tologatható. A további apró figyelmességek közé tartozik a csemeték felügyeletét könnyítő, a hátsó ülésre irányítható “kommunikációs” tükör, a lehajtva asztallá alakítható első ülés, valamint a hűtött kesztyűtartó is.
A beltér kialakítása minőségi benyomást kelt, az anyagválasztás a kategória átlagát hozza, sőt a kellemes tapintású bőr-szövet kombinációjú kárpitok némi luxust is csempésznek az utastérbe – a műszerfal középén trónoló hatalmas digitális kijelző pedig kimondottan futurisztikus külsőt kölcsönöz az autónak. Az elődhöz képest sokat javult az ergonómia: a kormány sokkal „személyautósabban” áll és a pedálrend is jobb.
Gyengébb motor
|
A 200 Nm-es nyomaték ugyan már viszonylag alacsony, 1900-as fordulattól rendelkezésre áll, de ez nem jár olyan lökésszerű megindulással, mint az 1,9-es változatnál. És noha a 100 lóerős teljesítmény a mindennapi használatban teljesen elegendő, a sportos manőverekhez azonban már kevésnek bizonyul. Cserébe azonban a fogyasztás igen kedvezően alakul, mivel vegyes használatban mindössze 5,5, és városban is csak 6,5 liter csorog le a torkán.
Franciásan kényelmes
A futómű hangolása franciásan lágy, érezhetően a kényelemre hangolt, de azért még kellően feszes. A jármű egyenesfutása nagyon stabil, kanyarban pedig kimondottan jóindulatúan viselkedik. Egyedüli zavaró tényezőnek az elektromotoros szervokormány mutatkozik, ami középállásból csak az indokoltnál nagyobb erővel engedi elmozdítani a kereket. A Scenic autópályán is képes csendben maradni, 130-nál a motor még egészen halk, sem a szél, sem pedig a futómű zaja nem zavaró.
Full extrás 
A nálunk járt autó extralistája igen hosszú. A Privilege felszereltség már alapban is szinte mindent tartalmaz. A digitklímától kezdve a bőr-szövet kárpiton át egészen az automatikusan felkapcsolódó fényszórókig, nem is beszélve a fejlett, kulcs nélküli, kártyás rendszerről. Hasznos extra az automatikus magasságállítású, bi-xenon lámpa, ami 30 km/óra alatt „csak” 55 méterre világít, így nem zavarjuk feleslegesen a szemből érkezőket. A tolatóradar szintén jól jön, mivel a trükkös forma miatt nehezen érezhető az autó fara.
Értékelés
|
