Számítógép – mi legyen a régivel?

Szeptember közepén a kormány rendeletet fogadott el, többek között az elektromos és elektronikai hulladékok visszavételéről. A szaktárca vezetője, Persányi Miklós elmondta: a kormány határozott szándéka, hogy minél kevesebb hulladék keletkezzen, többet hasznosítsanak újra, továbbá

érvényesüljön a társadalmi igazságosság elve, vagyis a szennyező fizessen.

A kormányrendelet szerint az elhasználódott elektromos, illetve elektronikai eszközöket, berendezéseket a gyártónak vissza kell vennie, meghatározott arányban hasznosítania, a fennmaradó anyagokat pedig ártalmatlanítania kell. A hulladékká vált elektromos és elektronikai berendezésektől a fogyasztók ingyen megszabadulhatnak. A miniszter hozzátette: a visszavételi kötelezettség kiterjed az informatikai és távközlési berendezésekre, valamint a szórakoztatóelektronikai cikkekre is.

Miből lesz egy gép? A jelentés adatai szerint egyetlen asztali gép gyártásához 240 kilogramm fosszilis nyersanyagra (szén, kőolaj) van szükség – ez a kész gép súlyának 10-szerese. Összehasonlításul: egy autó vagy egy hűtőgép gyártásához nagyjából ugyanakkora mennyiségű fosszilis nyersanyagot használnak fel, mint amekkora a gép végső súlya. A számítógép gyártása sok vegyi anyagot (22 kg) és vizet (1500 kg) is igényel. Ez összesen közel két tonna nyersanyag.

Jótékonykodni könnyebb

A technológiai eszközök teljesítményének állandó növekedése miatt a számítógépek 1-3 év alatt elavulnak. Az ENSZ Egyeteme idén tavasszal jelentette meg Computers and the Environment (Számítógépek és a környezet, Kluwer Academic Publications) című jelentését, amely szerint a környezet kíméléséért nagyon sokat tehetnek a felhasználók, főleg a gépek használati idejének meghosszabbításával. A mai helyzet az, hogy kevés használt PC-t adnak el vagy ártalmatlanítanak: a legtöbb régi gép raktárakban, pincékben és szekrényekben porosodik, de az is előfordul, hogy külterületeken eldobják. Ez pedig nem túl örvendetes. Tény ugyanis, hogy a monitorok és a számítógépek alkatrészei több ártalmas anyagot tartalmaznak, és ezeket megfelelő módon kell ártalmatlanítani.

Még jobb lenne azonban, ha a számítógépek gyártását is csökkenteni lehetne. Eric Williams, a jelentés társszerzője úgy véli, a felhasználóknak alaposan át kellene gondolniuk, hogy valóban szükségük van-e új számítógépre. Sok esetben ugyanis a meglévő fejlesztése is megtenné, például a memória vagy a merevlemez cseréjével. Ha mégis a teljes csere mellett döntünk, akkor adományozzuk el a régit. Williams az egyéni és a vállalati felhasználóknak egyaránt azt tanácsolja: a régi gép sorsáról mindenképpen gyorsan döntsenek. „Minél többet hever a szekrényben, annál kevesebb érték marad belőle önnek vagy annak, akihez ön után kerül a gép” – mondja.

A magyar kormány döntése valószínűleg jó irányba mutat (a jogszabályra egyébként az EU környezetvédelmi követelményei miatt is szükség van). A Dell például 1992-ben vezette be a használt gépekre vonatkozó szolgáltatását. Ennek lényege, hogy gépenként 25 dollárért vállalják a begyűjtést, elszállítást és a merevlemezek adatainak megsemmisítését. Azóta a vállalat többmillió gépet vett át, amelyek nagy részét karitatív célokra ajánlott fel.

Köz, haszon

Hazánkban évente 100-130 ezer tonna elektronikai hulladék keletkezik (ebbe nem csak a számítógépek tartoznak bele), és ez a mennyiség évről évre mintegy 10 százalékkal növekszik. Ez a felismerés már a kormánydöntés előtt arra késztette a szakmai szervezeteket, hogy tervet készítsenek az ilyenfajta hulladékok kezelésére. Az Informatikai Vállalkozások Szövetsége (IVSZ) júniusban rendezett konferenciát a témáról.

A megbeszélésen világossá vált, hogy a gyártók az új kötelezettségeknek egyenként igen nehezen, csak hatalmas ráfordítással tudnak megfelelni, ezért a szektor egymással versenyző szereplőinek együtt kell működniük ebben a kérdésben. Az IVSZ a független szakértőkből álló e-WM csoporttal együtt közhasznú társaság létrehozását készíti elő. Ez a közhasznú társaság teljes egészében non-profit módon vállalná fel az elektromos és elektronikai hulladékok begyűjtését, feldolgozását, valamint a hatóság által előírt bejelentési kötelezettségek teljesítését. Svéd, svájci, holland példákra utalva az IVSZ hangsúlyozza, hogy ez a modell a gyártók számára rendkívül költséghatékony és egyszerű megoldást jelent, egyúttal az állam számára is megfelelő.

Az e-WM tervei szerint szakértői októberig megvizsgálják a begyűjtési és a hasznosítási lehetőségeket, és ennek alapján készítik el a megvalósíthatósági tanulmányt. A közhasznú társaságot várhatóan az év végéig alapítják meg; a teljes rendszernek jövő év augusztusáig kell felállnia, ekkortól kell az összes EU-államban alkalmazni a kiterjesztett gyártói felelősség elvét.